2014. május 22., csütörtök

Kamera és anya nélkül - Mert a kis nyúl szőrös...

Az idei névnapjára Rita biztosan sokáig emlékezni fog. 
Következzen csütörtöki naplója.

2014.05.22.

Először is, nagyon szépen köszönöm a névnapi köszöntéseket és üdvözleteket! De ennyit a szórakozásról, most jöjjön a munka.

Reggel a szokásos módon kezdődött a gólyatábor. Kötelező udvarlásos köszönések kelepelős szomjas... Elérkeztünk idáig. Már nem elég az a víz, amit a kajával kapnak. Két etetés között az ujjaimmal "szállítmányozom" az éltető nedűt. Hogy örültek neki. :-D Egy keveset fröcsköltem is rájuk, volt is utána egy kis tollászkodás. A mai, első etetéskor kárászt és csibét kaptak.

Kora délelőtt megint szétnéztem a takarmány konyhánkon, valami "kölyökgólya zsanna-mannáért". Áháá! Rá is találtam a mai csemegére. Megkértem a páromat, Bécit (Ő is az állatparkban dolgozik ragadozósként), hogy daraboljon nekem egy kis vödörbe a nyúlból. A nyúl mellé még, - csupán önszorgalomból - vágott még egy kis bőrös csirkemellet is, amit szeretettel küldött a gagóknak (ez is egy népies neve a fehér gólyának). Vittem hát boldogan a "frissen szerzett zsákmányt" a fészekhez, gondolván, hogy ez lesz a nap fénypontja a gólyáknak. Az is volt, mert nagyon ízlett az újdonság. A kicsi úgy ellopta a többitől a nyúldarabot, hogy nem volt időm beáztatni a vízbe. A többiek is kaptak, de azt már áztatva. Innentől kezdve kezdődött az szívroham közeli állapotom...

A soron következő etetésnél, ahogy odaérek, látom ám, hogy a 4 gólyából csak a három nagy örül, a negyedik egykedvűen hasal a fészekben. Azt sem bánja, hogy a tesók rátaposva hisztiznek, kérik a kaját.
Teljesen érthetetlenül álltam, hogy akkor most mi van? Gondolok erre, gondolok arra, de mindenki ugyan azt kapta enni, ugyan ott van... mi lehet a gond??? A nagyok ettek, a kicsi csak ivott... Vártam egy keveset, megint megitattam. A nyaka közepén egy jókora falat... :-(  Mit tegyek? ) Még egy kis víz... aztán kapok egy kelepelés light-tot cserébe... Na, már ez is jó, de nem elég nekem, mert egyáltalán nem tetszik a kicsi. Látom, hogy készül "meszelni", de semmi. Ahogy még ott tettem-vettem, kis apró hallal megkínáltam még a nagyobbakat. Erre a kicsi hirtelen megevett vagy 5 kishalat. Na, most aztán végképp tanácstalanná váltam.

Négy óra előtt, a négyek újra mérlegre "szálltak", és megmértem a lábacskákat is. (Nem írom ma meg, de döbbenet a súlygyarapodás... :) engedjétek meg, hogy csak ötnaponta számoljak be erről.) Aztán etettem volna, de a kicsi nem akart enni. A többiek ezzel mit sem törődve - több marad alapon - jókedvűen ettek, ittak. A kicsi csak ivott. Mindent végig gondoltam, az egész napot, de semmi nem jutott eszembe... Hoppá! Mégis! Ő volt az egyetlen, aki a nyulat szárazon nyelte le! Szóval tuti, hogy ez a gond. Na! Kis haver, kaja nincs, csak víz. Ez kell a száraz nyúlra, semmi egyéb... Aggódtam azért nagyon, még Karcsit is felhívtam. Nem mintha nem lenne elég dolga, még ezt is a nyakába zúdítottam... (bocsi Karcsi!) Próbált megnyugtatni, de ki tudna ilyenkor nyugton lenni? Két órával a munka lejárta után indultam el haza, addig ott ültem az épület előtt, ahol a kis gólyák vannak... nem velük, hogy pihenjenek, ne velem foglalkozzanak.  Rá-rá néztem a kicsire, de nincs változás, nincs meszelés... Muszáj indulnom haza... nem nagyon akarok, de nagy nehezen elindulok. Újra hívom Karcsit, és utána az állatorvost, hogy nézzen rá este a 4.-re.

Este Kiss Józsi kollégám volt a gólya szakács. Megkértem, hogy a kicsit figyelje és vízen kívül ne nagyon adjon neki mást, mert később ránéz még a doki. Józsi kollégám kezéből csak lopott a 4. néhány halat...:) a kis leleményes... és akkorát ürített, hogy (talán némi túlzással) a sarokig ért! :-D  Csörög a telefonom! ... Hív Józsi!... Istenem... Vajon mit mond?  Nevetve meséli a meszelő tolvajt. Megnyugodtam!
Kicsit később csörög a telefonom! ... Laci dr. hív…
- Na? Na? Mit láttál? - kérdezem türelmetlenül.
- Négy kelepelő és "mosolygó" gólyát, nyugi - mondja - Semmi furcsát nem látok a kicsin.
- Jupiiii! Örülök nagyon, - mondom neki, és megköszönöm, hogy benézett még este az árvákra.

Szóval miért szép a névnap?  Mert a kis nyúl szőrös... és már meg van emésztve. :-)

11 megjegyzés:

Hegyes Zsuzsanna írta...

Kedves Rita!
Boldog névnapot. Köszönöm a tegnapi be jegyzést most olvastam,és köszönet hogy ilyen szakszerűen és jól bánik a (Kicsi-Nagy ) gólyákkal.
Üdv Zsuzsa.

Beck Éva írta...

Köszönöm a beszámolót. Nem semmi a Kicsike, el is meséltem Halásznak a gyerkőcök tegnapi napját :) bevallom remegve olvastam a "mese" végét. Most már én is mosolygok :) Köszönöm.
Éva

Névtelen írta...

Rita, köszönöm a lelkiismeretes munkádat és külön az élvezetes beszámolóidat.
Ilyen stílusban csak az írhat, akinek életeleme ez a munka.
Isten éltessen jó egészségben sokáig!!! Márti

Rita írta...

Kedves Rita!
Kissé megkésve köszöntelek én is névnapod alkalmából!
Fantasztikus ember vagy köszönöm az áldozatos munkádat!

Unknown írta...

Húúúúú, végig remegve olvastam az eseményeket, már majdnem ott tartottam, hogy megnézem a végét, de kitartóan végig olvastam. Édes kis picike, nagyon örülök, hogy végül minden rendben van.
Rita hála és köszönet a munkádért, az aggódásért, a gólyáink felé árasztott szeretetedért.
Üdv. Jutka mama

Kata írta...

Hú Rita, ez nagyon izgalmas volt....még olvasni is, nem hogy átélni! Emlékezetes marad az idei névnapod! És megint csak megköszönni tudom áldozatos munkádat, a Pindurnak pedig üzenem, hogy legyen tekintettel a szivedre :-)

Névtelen írta...

Kedves Rita!
Hát volt izgalom, naplódat olvasva.
Megijedtem, aztán megkönnyebbültem.
Örülök, hogy jól vannak a Halász gyerekek.
Köszönet a szeretetért,odaadásért, ami belőled árad.
Köszönet a Naplóért. Nagyon izgulunk értük.
Valcsi

Névtelen írta...

Nagyon köszönöm az új beszámolót a kicsikről. Rita annyira különlegesen és választékosan fogalmazod a napi történéseket, hogy ezeket összegyűjtve lehetne egy kis novellát is kiadni belőle a jövőben.
Szerintem aggodalomra semmi ok, ha ilyen jó étvágyúak a picik. A szabadban nevelkedett fiókák valószínű, hogy ilyen rendszerességgel nem jutnak táplálékhoz, ezáltal bizonytalanabb az életük.
Már alig várom, hogy elérjék azt az időt, amikor gyűrűzni lehet őket, valamint a névadáson kell gondolkodnunk.
Munkátokhoz kívánok további sok sikert.
Üdv.: Erzsi

Névtelen írta...

Szia Rita!
Nagyon boldog névnapot kívánok!
Kíváncsian vártam a cím alapján, hogy vajon milyen történet lesz.
Érdekes ez a vízbe áztatás. Makovi menhelyen is látni, ahogy a gólyák és kacsák a mini tóban úsztatják az ennivalójukat, ott is csibét kapnak.
Ha a réten fognak pockot, azt viszont nem áztatják be. Akkor hogy is van ez gólyáéknál? :-)
Előtte kérdezték a fórumon az itatást, így most megadtad a mai naplóval a választ rá ;-)
Köszi a mai írást is!
Üdv
gg Heni

Misel írta...

A nagyhalászi kölyök-gólyamentés gyors és sikeres lebonyolításáért - bár elég későn - gratulálok a csapatnak és nem kevésbbé a szorgos és jókedélyű pótmamáknak.
Imre bácsi (78)

Névtelen írta...

Kedves Karcsi!
Mi történt a zalaistvándi kicsikkel?
Köszi:
Zoli