Az afrikai macskafélék is várják gólyáinkat

Ahogy legutóbb megígértem, most már arról írok, hogy mik várják gólyáinkat, ott a távoli Afrikában.

A gólyakedvelőknek nem kell bemutatni azt a számtalan veszélyt, amelyek itthon, a hosszú úton és a telelés során leselkednek gólyáinkra. Ezek jelentős része sajnos az embernek "köszönhető" (áramütés, vezetéknek ütközés, hulladékok, mérgezés, orvvadászat, tájátalakító tevékenységek stb.), de sok olyan is van, melyek mindig is voltak.

Az áramütés nem csak itthon veszélyezteti madarainkat. A vonulási útvonalon is gyakran éri őket ilyen végzetes baleset. Sajnos gyűrűzött gólyáink külföldi megkerülési adatainak jelentős része is oszlop alatt megtalált és elpusztult madarakról érkezik. A fenti térképen egy idén augusztus 26-án megtalált fiatal gólya fészkelőhelyét (BAZ megye, Szalonna), hazai megfigyelését és törökországi áramütésének helyét mutatja. ::: Forrás: MME Madárgyűrűzési Adatbank

A természetes veszélyek közül foglalkozom most egy olyannal, melyről talán kevesebbet tudtatok eddig. A címből ezúttal is kiderül, hogy miről is lesz szó.

De mindenek előtt szeretnék néhány dolgot tisztázni! 

Ez a bejegyzés nem a macskák ellen szól, annak ellenére sem, hogy a házi macskák szerte a világon a madarak legjelentősebb pusztítóinak számítanak. Az utóbbi években számos kutatás eredménye támasztja alá azt a szomorú tényt, hogy a túl sok házi macska miatt egyre több madárfaj kerül veszélybe. Persze erről sem az állatok, hanem főként felelőtlen gazdáik tehetnek.

A témáról számtalan tudományos cikket találhattok a weben, de az MME honlapon is van egy oldal, ami a macskák és a madarak kapcsolatával foglalkozik. >>

A házi macskák sem csak itthon vadásznak madarakra. Ezt a vadászó cicust júniusban figyeltem meg Tunéziában, amint éppen kucsmás poszátákat próbált a fán becserkészni. Persze nem sikerült, mert "besegítettem" neki.

Néhány napja tették közzé az USA-ban a "The State of the Birds Report 2014" című kiadványt, melyben az USA madarainak helyzetét mutatják be. A kiadványból származik ez az oldal, melyen láthatóak az ember általi veszélyeztető tényezők, valamint az, hogy mennyi madarat érintenek ezek az Egyesült Államokban és Kanadában. Tanulságos!
Forrás: www.stateofthebirds.org

A másik dolog, amit előre jeleznék, hogy azok a macskafélék, melyekről a továbbiakban írok, gólyáinkra is veszélyesek (a házi macskáink nem), mégsem szabad haragudni rájuk. Én például csodálom őket, mint valamennyi vadonélő macskafélét. Sajnos a legtöbb faj már jóval veszélyeztetettebb, mint prédáik! S ne felejtsétek el azt sem, hogy a ragadozók is részei a természetnek, fontos szerepük van abban, hogy a préda fajok populációi egészségesek legyenek. 

Nem mellesleg, a békák vagy a siklók kedvelői sem haragszanak a gólyákra, pedig lenne rá okuk. :-)

További biológus szövegekkel nem terhellek benneteket. Akit érdekel az evolúció, a természetes kiválasztódás, az adaptáció, a ragadozó-préda kapcsolatok, az nézzen utána. ;-)

Amit még az alábbiak elé megjegyeznék, hogy ahogy az lenni szokott, a fiatal és tapasztalatlan egyedeket érintik leginkább ezek a veszélyek is. Drukkoljunk hát, hogy résen legyenek és csapatban*, ha éjjel megpihennek a szavannán!

*Ha préda vagy, akkor az egyik legjobb védelmet a csapatban lelheted.

Amikor vagy 2 éve először láttam ezt a videót, csodáltam a karakál vadászati technikáját. Talán tőle érdemes leginkább tartaniuk gólyáinknak, hiszen nagy madárvadász. Akár 3 m magasra is felugrik a szárnyra kelő zsákmánya után. Ráadásul pont azokban a régiókban elterjedt, ahol gólyáink is megfordulnak.

Gólyát fogott a szervál ::: Forrás: Shah Rogers Photography

Három kölyök gepárd játszik a Serengeti déli részén (Tanzánia) egy elkapott fehér gólyával, melyet a fotó készítője szerint nem öltek meg. A szülők gyakran fognak el veszélytelenebb prédát, ha a kölyköket tanítják az ölési technikákra. A gólyák nem tartoznak a mindennapi zsákmányaik közé. Nem is találtam hasonló esetekről képeket. ::: Fotós: Arnold Yahaya Mushi, Forrás: www.africadreamsafaris.com - Itt egy másik fotó is látható erről az esetről!

Természetesen nem csak az afrikai macskafélék zsákmányolnak gólyákat. Ez a vitézsas a Masai Mara-ban (Kenya) fogott egyet. ::: Fotós: Michel Laplace-Toulouse, Forrás: WildlifeExtra

A gyilkos bálakötöző zsineg

A mai bejegyzésem nem egy vidám témáról szól, amint azt már a címből is sejthetitek. A Gólyanapló régi olvasói biztosan emlékeznek rá, hogy már több alkalommal volt szó a bálakötöző zsinegről.
Már 2008-ban is írtam erről ennek a bejegyzésnek a végén: „Kerítés” építése > környezettudatos gólyák > gólyavédelem >>

Akkor is említettem, hogy a gólyák a fészkük béleléséhez mindent összeszednek, amit a környezetükben találnak, legyen az széna, fűcsomó vagy éppen az általunk a természetbe juttatott műanyag hulladék. Legyen az újságpapír, zacskó, szatyor vagy a szántóföldeken és kaszált gyepeken mindenfelé széthagyott polipropilén bálakötöző zsineg. Sajnos ez egy régóta meglévő és egyre csak súlyosodó probléma, s nem csak nálunk, hanem szerte a világban, ahol bálázzák a szalmát és a szálas takarmányokat, s az utána keletkező hulladékot nem megfelelően kezelik.

Pedig, ha mindazok, akik dolgoznak ezzel az anyaggal, kicsit körültekintőbben tennék a dolgukat, akkor nem lenne annyi elhalt lábú, csonkolt vagy rosszabb esetben elpusztult gólyafióka, sőt számtalan más madár körülöttünk.

2008-ban ezt írtam erről:
A gólyákat a táplálkozó területeken és a fészekanyag gyűjtése (ágak, széna, kukoricaszár, stb.) során is számos veszély fenyegeti. Ezek közül az egyik gyakori - amit sok megcsonkított és elpusztult gólya bizonyít - a műanyag bálakötöző zsineg. A széna- és szalmabálák kötöző zsinórjaitól sok gólya - és valószínűleg sok más madárfaj - pusztul el. A gólya lábára tekeredő zsinór miatt ugyanis könnyen fennakadhat a fészekben vagy a pihenőfán. A lábra tekeredő zsineg megakadályozhatja a vérkeringést, s ez által a végtag elhalhat, leszáradhat, de a fészekbe vitt kötözőanyag a fiókák lábára és nyakára is sok esetben rátekeredik.

Meg ezt is:
Ma már folynak vizsgálatok olyan természetes alapanyagú bálakötöző anyagok használhatóságáról, melyek használat után (a bálák megbontása) lebomlanak. Idézet az FVM Mezőgazdasági Gépesítési Intézet honlapján található Környezetszennyező műanyagok kiváltási lehetősége című cikkből: „Összefoglalóan megállapítható, hogy lehetőség látszik a szálastakarmányok bálázásos betakarítási technológiájában a műanyag kötözőanyagok természetes alapanyagú kötözőkkel történő kiváltására. Ehhez azonban további kutatási feladatok megoldására, speciális anyagok kifejlesztésére van szükség, melyek a bálázás idején és a tárolás idején is nagyobb szilárdsággal rendelkeznek, a bálák megbontása után azonban gyorsan lebomlanak.”

2008-ban ezt a GIF animációt osztottam meg veletek. Akkor éppen egy Pálházán áramütés következtében elpusztult öreg gólyáról szólt a történet, amely korábban elvesztette lábujjait, minden bizonnyal valamilyen zsinegnek "köszönhetően".

Azóta eltelt 7 év, s még ma sem látok természetes bálakötöző anyagokkal kötözött bálákat! Vajon hány évtized kell hozzá, hogy ezek elterjedjenek? Van egy olyan érzésem, hogy nem ebbe az irányba haladunk. Vajon, ha ezt a témát felvetnénk a természetvédelemért felelős döntéshozóknak, akkor mi lenne a válasz? Gyanítom, hogy van ennél fontosabb teendőnk is...

S a mezőgazdaságban dolgozók esetleg hajlandóak lennének figyelmesebben kezelni azokat a bálákat és az utánuk maradó szemetüket? Tudom, hulladék, de szerintem szemét(ség)!

Költői kérdések ezek? Véleményem szerint nem azok, ezért érdemes érte tenni, hogy csökkentsük, majd megszüntessük ezt a problémát (is). S ahogy a madarakat érő áramütés elleni harcot is közel negyven éve indítottuk, s egyelőre csatákat ugyan nyertünk, de még messze van a békeidő, úgy ez sem lesz rövid csörte. S minden valószínűség szerint ebben sem feltétlenül a harcos hozzáállás lesz a nyerő taktika, hanem az együttműködésre és a szemléletmód változtatására kell építenünk. De történjen valami, mert...

S akkor következzen az ok, ami miatt újra felhozom a témát.

Júniusban szerte az országban zajlottak az MME Gólya Road Show rendezvényei. Tudjátok, hogy ezeken a nyilvános gólyagyűrűzéseken darus-kocsikkal felemelkedünk a fészkekbe, s meggyűrűzzük az új gólyagenerációt. A gyerekek és felnőttek csoportjai pedig közelről figyelhetik munkánkat, s közben sokan egy életre szóló élménnyel is gazdagodnak. Erről már sokat írtam korábban, de talán arról kevesebbet, hogy ilyenkor sok műanyag hulladékot is kiszedünk a fészkekből, köztük zsinegeket is.

Ami szomorú, hogy szinte minden régióban előfordulnak ilyenkor fészkek, ahol találunk olyan fiókákat, melyeknek lábára, nyakára vagy az egész testére rátekeredett a bálakötöző zsineg, s jobb esetben csak néhány napja szorítja el az adott testrészt (ödémásak lesznek), rosszabb esetben már hetek óta sorvadnak tőle. Természetesen ilyenkor levagdossuk róluk, s ha olyan az állapotuk, akkor egy közeli madármentő helyre visszük a madarakat.

2012-ben ebből a fészekből egy szabályosan összetekert zsineget is eltávolítottunk.
Timár Hunyadi u. 13. ::: 2012.06.21.

A napokban véget ért gyűrűzések után több kollégától kaptam videókat és információkat ilyen gólyamentésekről, s az egyik közülük különösen felzaklató. Nem mellesleg, ahogy fentebb említettem, ez nem csak hazánkban gyakori, s ennek kapcsán említem meg, hogy tegnap éppen Spanyolországból tettek közzé képeket és leírást egy bálakötöző zsineg miatt mentett fiókáról, José Luis Corredera Barrios Facebook oldalán.

Végezetül két videót osztok meg. Az egyiket Szelle Ernő barátom küldte az MME Veszprém megyei Helyi Csoportjától (feltöltöttem az MME YouTube csatornájára), a másikat Török Judit tette közzé, amit az MME Tápió-vidéki Helyi Csoportjának gólyagyűrűzési akciója közben rögzített.

A felvételt az MME Veszprém megyei helyi csoportja által szervezett nyilvános gólyagyűrűzésen (Gólya Road Show) rögzítette Fellner Zoltán tagtársunk Nemesszalókon. Széplaki Imre gyűrűzőnk mentesíti a 2 fióka lábát az iszonytató bálakötöző zsinegtől. Előtte már Marcalgergelyiben is le kellett vágni hasonló zsineget az egyik fiókáról. Sajnos ez nem egyedi eset, szinte minden gólyafészekben találhatunk a többféle hulladék között bálakötöző zsineget is. A fiókák lábára vagy más testrészeire tekeredve gyakran az érintett testrész elhalását és leszáradását okozzák, vagy a madarak pusztulását még a kirepülés előtt. 

 Ez az eset különösen extrém volt, mert a két fióka mozgásában teljesen korlátozva volt, hiszen a zsineg kettőjüket összekötötte, s amint a felvételen látszik egyikük szeme is csúnyán sérült. Feltételezhetően mivel nem tudott mozogni, ezért feje folyamatosan a fészek alján lehetett, az esős időben a sárban fetrengve az folyamatosan piszkolódott és vált olyanná, amilyennek a videón láthatjuk. 

 A 2 fiókát Balaton-felvidéki Nemzeti Park természetvédelmi őrének, Hardi Ferencnek, a segítségével Szinai Péterhez juttattuk, aki ellátta, majd a székesfehérvári Madárkórházba juttatta őket.

Török Judit videóján Kertész László barátom mondja el a jelenlévőknek, hogy mit is okoz a műanyag zsák vagy a bálakötöző. Ebben az esetben rafia zsák szálai tekeredtek a gólya lábára és szorították el azt. A gyűrűzés során derült fény a bajra, a sérült fiókát a fészekből hozták le. A szakemberek az utolsó pillanatban mentették meg a gólya lábát, így magát a madarat is. Nagy szerencse, hogy a lábán ödémásodás jelei nem mutatkoztak, tudta mozgatni, így a fészekbe vissza lehetett tenni, gyógyulása várható.

Köszönöm kollégáimnak és barátaimnak, hogy megosztották velünk ezeket a videókat, s hálásak lehetünk mindazon gyűrűző munkatársamnak, akik a madarak jelölése mellett a bálakötöző zsinegektől is megszabadították a fiókákat!

„Kerítés” építése > környezettudatos gólyák > gólyavédelem

Hogyan jutunk el a kerítés építésétől a gólyavédelemig?

A fiókák kikelése előtt a szülők gyakran hordanak nagyobb ágakat és egyéb olyan dolgokat a fészekbe, melyekből a fészek szélein „kerítést” húzhatnak fel, hogy a tojásból kibúvó picinyeik nehezebben „szökhessenek meg”. Ezt folytatják a kikelés után is, hiszen bármennyire is folyamatos figyelemmel kísérik a kicsik mozgását, egy óvatlan pillanatban „kiugorhatnának” a fészekből. Ilyen a szülői aggódás gólyáéknál. :-)

(A fészek belső részein van a tulajdonképpen a fészekcsésze, ami nem ágakból, hanem száraz fűcsomókból, szénából, szalmából, trágyából, rongyokból, papírdarabokból áll. A lényeg, hogy puha és kényelmes legyen a tojások és a fiókák számára.)

Tegnap egy kukoricaszárat hoztak a kerítés építéséhez, s ez is bizonyítja, hogy a gólyák mennyire környezettudatosak. :-)

Idézet a Magyar Kukorica Klub honlapjáról:
„A globális környezeti, gazdasági és társadalmi problémák, az ásványi nyersanyag- és energiaforrások szűkössége aktuális feladattá tette a megújuló nyersanyagok és energiaforrások hasznosítását. Hazánkban a biomasszába tartozó szántóföldi melléktermékek közül a legjelentősebb a kukoricaszár, évente 8-10 millió tonna tömegben keletkezik. A szár betakarításával idehaza és külföldön is számos kutató foglalkozott. Tapasztalataik szerint a kukoricaszár hatékonyan csak speciális gépekkel takarítható be, de az eddig megalkotott gépek nem voltak megfelelőek.”

A kukoricaszár, mint építőanyag.

Sajnos sok olyan dolgot is otthagyunk a szántóföldeken, amit a gólya szintén összegyűjt, de nem annyira veszélytelen, mint az előző évi kukoricaszár.

A gólyákat a táplálkozó területeken és a fészekanyag gyűjtése (ágak, széna, kukoricaszár, stb.) során is számos veszély fenyegeti. Ezek közül az egyik gyakori - amit sok megcsonkított és elpusztult gólya bizonyít - a műanyag bálakötöző zsineg. A széna- és szalmabálák kötöző zsinórjaitól sok gólya - és valószínűleg sok más madárfaj - pusztul el. A gólya lábára tekeredő zsinór miatt ugyanis könnyen fennakadhat a fészekben vagy a pihenőfán. A lábra tekeredő zsineg megakadályozhatja a vérkeringést, s ez által a végtag elhalhat, leszáradhat, de a fészekbe vitt kötözőanyag a fiókák lábára és nyakára is sok esetben rátekeredik.

Ez az anyag ma már szinte mindenhol előfordul, ahol a gólyák táplálék és fészekanyag után kutatnak, de főképpen a kaszálóréteken és mezőgazdasági művelés alatt álló területeken.

A műanyag zsineg hulladékát nekünk embereknek kellene nagyobb odafigyeléssel kezelni, de miért éppen erre figyelnénk oda? Ez is bizonyítja, hogy az emberek mennyire nem környezettudatosak?

Ma már folynak vizsgálatok olyan természetes alapanyagú bálakötöző anyagok használhatóságáról, melyek használat után (a bálák megbontása) lebomlanak.
Idézet az FVM Mezőgazdasági Gépesítési Intézet honlapján található Környezetszennyező műanyagok kiváltási lehetősége című cikkből:
„Összefoglalóan megállapítható, hogy lehetőség látszik a szálastakarmányok bálázásos betakarítási technológiájában a műanyag kötözőanyagok természetes alapanyagú kötözőkkel történő kiváltására. Ehhez azonban további kutatási feladatok megoldására, speciális anyagok kifejlesztésére van szükség, melyek a bálázás idején és a tárolás idején is nagyobb szilárdsággal rendelkeznek, a bálák megbontása után azonban gyorsan lebomlanak.”



A fenti szomorú eset idén tavasszal történt Pálházán, egy Dózsa György úti (füzérradványi elágazásban) fészeknél. Az adatai és további fotók megtalálhatóak az MME gólyafészek adatbázisában, a linkelt szövegrészre kattintva.

Ez az eset már a fészkelő gólyákat leginkább veszélyeztető tényezőre utal, ami nem más, mint az áramütés veszélye. De ez már egy következő történet.

Akiket bővebben érdekel a gólyavédelem, azoknak ajánlom az MME fehér gólya honlapjának gólyavédelem oldalának áttekintését.

Hát így jutottunk el a kerítés építésétől a gólyavédelemig.