2014. május 31., szombat

Halász rendszertelen (?) látogatásai

Az utóbbi napokban Halász már egyre ritkábban volt látható a kamerán keresztül, hiszen nem köti ide a fiókanevelés sem. Persze biztosan rajta tartja a szemét tulajdonán, s a nap különböző időszakaiban megjelenik, rövidebb-hosszabb időt eltölt a fészkében.

A látszólag rendszertelen jelenléte sokakat aggodalommal tölt el. Ám megjelenései valószínűleg nem véletlenszerűek, hiszen a fészket távolból is szemmel tarthatja, s ha a szükség úgy hozza, akkor a helyén van. De ideje jelentős részét táplálék kereséssel kell töltenie, így ne is várjátok, hogy sokat láthatjátok.

Az alábbi öt videóban olyan perceket nézhettek meg, amikor éppen otthon volt, s vagy a fészekben pihent, vagy az idegen gólyáknak jelezte, hogy ez még mindig az ő birodalma.

Néha otthon éjszakázik. Ebben a videóban látható, hogy éjjel sem csak ácsorog, néha átmozgatja végtagjait.

Ebben a videóban látható, hogy két idegen gólya kerülgeti a fészket, s néha egészen közel repülnek hozzá. Halász kelepel és jelzi, hogy ez az ő tulajdona.

Csütörtök délután egy pár órára újra közelire állítottam a kamerát. Halász tollászkodott, s 16:28:05-kor elrepült.

Már hajnalban megjelennek néha az idegen gólyák. Ezen a felvételen látható, hogy Halász 04:01:15-kor felfigyel valamire, s egy fél perc múlva, mint egy szellem, megjelenik egy idegen gólya, majd több alkalommal elrepül a fészek közelében.

A felvétel elején idegen gólyák is láthatóak, s egy alkalommal két gólya is leszáll a fészekre. Nem vagyok benne biztos, hogy Halász volt az egyikük. Aztán elrepülnek, de csak egy tér vissza. Ekkor már valószínűleg Halász érkezhetett.

Kamera és anya nélkül - Láttatok már bagólyát? :-)

Általában bagoly vagyok, s gyakran éjfél után támadnak a legjobb gondolataim. Vajon mikor vett erőt rajtam a fáradtság és mikor dőltem ki éjfél előtt? Persze, hogy akkor, amikor Rita a tegnapi bagólyás történetet küldte 23 óra után.

A tegnapi naplóbejegyzést így 10 órával később olvashatjátok. Remélem, azért ennyi csúszás még belefér! Az olvasók többsége úgyis nappali életmódot él, s nem éjszakai baglyok. ;-) 

2014.05.30.

Nahát! Ha valaki azt mondja nekem, hogy egy nap is unalmas az állatparki-, kameramentes gólya szappanoperánkban, akkor,… olvassa el a mai napunkat.

Nézzétek el nekem, hogy a mai naplóban nem a gólyák a főszereplők. Természetesen jelen voltak a történetnél, de ők ma csak statisztáltak. Egyébként mindegyik jól van, velük ma semmi különös nem történt. Rendes kis gólyáink vannak...

Tegnapi naplóbejegyzésem után hívtak az állatpark portájáról, hogy telefonált valaki, hoznak be baglyot. Értesítem az ügyeletest, akivel lefixáljuk, hogy a gólyás épületbe helyezze el… ennyit a tegnapról.

A reggel szinte ugyanúgy indult, mint az eddigiek. Elindulok a gilicékhez, üdvkelepelés, itatás, etetés. A gólyaszoba sarkában látom, hogy egy doboz van. A bagolynak elkészítve, alommal bélelve. Belenézek, de üres. Arra gondoltam, hogy mégsem ide lett téve. Idáig ez rendben is van, de olyan érzésem van, mintha figyelnének… de honnan és ki? Nézegetem a jóllakott 3 kis gólyát, a halászi négyest és indulok kifelé. A falon egy felhelyezett polc van, amin a mérleget, az üzenő füzetet és az ásványi kiegészítőt tartjuk. A sarkában mocorog valami. Közelebb megyek és három összebújt, riadt kuvik néz rám. Pattogtatják a csőrüket, „puffancskodnak”, vicces az egész helyzet, ahogy meg akarnak félemlíteni. Hagyom is őket ebben a tudatban (fő, hogy az önbizalmuk, erős legyen :-)),  de bepakolom őket egy odúba, amit a polcon hagyok.

Elindultam a takarmány konyhára, halat válogatni a madaraknak.
Találkozok a kolléganőmmel, mesélem neki, hogy a 3 kis kuvikot a polcon találtam.
Felvont szemöldökkel kérdezi:
- Kijöttek a dobozból? A többi hol van?
- Milyen többi, mennyien jöttek? - kérdezem tőle.
- Heten.
- Ott nincsenek.
- De vannak.
- Na akkor visszamegyek megkeresni őket. - mondom neki, de előtte még faggatom.
- De minek? Betegek? Árvák? Sérültek?
- Nem. Tetőszerkezet javítás közben találták őket.

Visszafordulok, a gólyaszoba felé, csörög a telefonom, elhívnak máshová. Majd utána keresgélek.
A következő etetésnél a 7 kis gólya majd éhen halva - persze szokás szerint - kelepelt, és igen csak jól lakott hallal. Szépen elpihentek. Én pedig kuvikkeresésbe kezdtem. Annyira "álcázták" magukat, hogy beletelt egy kis időbe, mire mind a négy "kattogó, pattogó szökevényt" megtaláltam. :-D
Megirigyelték a gólyák fészkét és bebújtak az ágak-bogak közzé. Szaladtam az állatorvosunkhoz, hogy gyorsan jöjjön, mert ilyet még nem látott. Egy új madárfaj költözött a karanténba. :-)

Bemegyünk a bábákhoz.
- Látod Laci az új fajt? - kérdezem mosolyogva.
- Semmit nem látok, csak a 7 gólyádat. -mondja Laci doktor.
Rámutatok a halászi gólyák portájára és nevetve mondom neki:
- Ez itt a bagólya madár! - viccelek vele. Megirigyelték a halásziak fészkét és bekérezkedtek társbérlőknek.
- Odalépek a 3 kicsi gólya fészkéhez és a boglyából kivillan egy szempár.
- Ide is albérlő költözött Lacikám! Kölcsön adod a géped? Ezt muszáj lefotóznom, hogy a többieknek…
Laci kölcsönkapott gépével készült pár fotó, ma ezt küldöm nektek.
Nem esznek maguktól, nagyon félnek, kikérik maguknak a piszkálódást, teljes a sértődöttség és az ezzel járó fújás. Így nem maradt más hátra megtömtem mind a hetet. Nem örültek, de ez jár azoknak, akik nem akarnak enni... :-(

Bocsássatok meg, hogy a gólyahíreim mással is foglalkoznak, de elfogult vagyok a kuvikokkal... :-D
Halászbagázs pedig osztozkodhat a pici tollas bohócokon, mert minden gólyának lett egy bago(ó)lya...

Kis kuvik a mű gólyafészek oldalában
Mesteri álcázás :-)
Öt kuvik a hétből, kettő éppen rejtőzködik. :-)
Kukucskáló

2014. május 29., csütörtök

Kamera és anya nélkül - Nem hiába HAL-ÁSZ(i) csapat...

Lehet, hogy én is azért szeretem a halat, mert 10 évig Nagyhalászban éltem? :-)
Miért írom ezt? Kiderül Rita naplójának mai bejegyzéséből.

2014.05.29.

Ma reggel "vegyes-vágott" falatokat vittem a gólya seregnek. Csibe, hal és csirkehús kombinációban. Etetés előtt megitatgattam őket, aztán adtam a kaját. A halász testvérek a csibékkel hamar végeztek, nem volt már előttük, csak hal és csirkehús darabok. A húsból hagytak egy keveset a hal viszont elfogyott. A 3 kicsi 1-1 csibét evett, majd halat. A csirkéből abban a fészekben is maradt. Sebaj, marad a csirke többsége "ebéd előttire".

Ebéd előtt nem sokkal, ahogy odaértem, a kis gólyák nyugodtan pihentek. A 4 madár mióta itt laknak annyira letaposta már a fészek belsejében lévő puha füvet, hogy tettem alájuk utánpótlás "lepedőt". A picikék alatt még van bőven. De azt már látom, hogy a délutáni mérleg többet fog mutatni jóval, mint a tegnapi. Szemlátomást növekednek. Először a csirkehúst adtam nekik enni, majd csak később a halat.  Kellett mind egy szemig.

Ebéd után a nagyokon még látszott, hogy jól vannak lakva. Így csak az ovis gólyák ettek. Vizet mindenki ivott. Az infra már éjszaka sem és nappal sem melegíti őket.

A mai mérlegelés után már mindenki evett. A halászi négyes csak a halat választotta. Már direkt vegyesen adtam, de mérnöki precizitással válogatták ki a hortobágyi kárászt. A többi kaját ide-oda pakolgatták a fészekben, de nem ettek belőle. Még szerencse, hogy a vitaminnal és ásványi anyag kiegészítővel befecskendezett csibét az etetés elején adtam oda. Erre azért van szükség, mert rohamos ütemben nőnek. Természetes körülmények között is gyorsan kell felnőniük, de szerintünk mesterséges keretek között erre oda kell figyelni. Ma kaptak ilyet először, de nyilván észre sem vették. A  kicsik még nem kapnak, mert nem mindig sikerül még egyben nyelni a csibét. Amikor képesek lesznek erre, ők is kapnak egy kis kiegészítőt.

Kiss Józsi és Herlicska Anikó kollégám etetett este. A kicsik halat kaptak tőlük, a 4 langaléta pedig csirkehúst, halat és csibét is. Józsiék is úgy vélték, hogy most is a halnak volt nagyobb keletje.

Az egész napot átgondolva jutott eszembe, hogy ennyi halat még egy nap sem ettek, s talán a nagyhalászi Halász név is kötelez, s nem szeretnének szégyent hozni apjukra.  :-)

2014. május 28., szerda

Kamera és anya nélkül - Szent a béke!

Ma délután Zolival meglátogattuk a 4+3 kölökgólyát. 
De ez is kiderül Rita szerdai naplójából.

2014. 05.28.

A reggeli látogatásom a gólya klubnál egy kicsit másképp kezdődött. Mint ahogyan azt tegnap írtam fészekkészítésben gondolkodom, hogy a 3 kicsi is olyan körülmények között legyen, mint a halászi rokonaik. Gondoltam, hogy etetés előtt ezt a tervemet megvalósítom, de az „éh-halász” négyek ezt nem bírták volna ki, mert már kopogott a csőrük, majd felkopott. (Cudar világ is ez, mondom én…)
Megetettem és itattam őket, hogy nyugton legyenek. A kicsik is kérték sorba a falatot, de nekik nem adtam. (Önző, csalárd, számító okokból… :-) ) Szegényeket ide-oda rakosgattam a dobozaikkal, mire megtaláltam a leendő fészkük legjobb helyét. Természetesen a halászi gólyák fészkétől megfelelő távolságra.  Elkészült a puha gólyalak, és átraktam őket egymás után a szűk dobozból. Volt egy kis megilletődés, de az éhség nagyobb úr! Bőségesen megetettem mind a hármat, bízván abban, hogy jóllakva nem lesz kedvük verekedni, csipkelődni. A számításom bejött! :-) Annyira elfáradtak az evésben, hogy összeborulva elaludtak…

Az ebéd előtti etetésnél, ahogy odaértem, látom én, hogy a legnagyobb Halász kölök áll a fészekben. Ahogy észrevett lelapult. De jó óvatos, aminek nagyon örülök! Kikapcsoltam az infrát. Csibét kaptak mind a heten. Semmiféle verekedés nincs a három kicsi fészkében. Összebújva alszanak.
Ebéd után sem kapcsoltam már vissza a lámpát, nem fáznak a 3 nyulak (ja, bocsánat gólyák :D) Most csirke volt a menüjük.

Fél négyes góly-ADATOZÁS. Mindegyik hízik, gyarapszik, és nyúlnak a lábaik. Csak szemléltetni szeretném, hogy a vasárnap érkezett Eszlárka 442 g volt hétfőn, ma 584 g, Bogdányka 444 g volt, most grammra annyi, mint eszlári barátunk és az utolsóként érkezett Bercel 483 grammját ma átírtuk 700 grammra, nagyon sokat nőtt. Hal volt a fő fogás és néhány csibe.

Fél öt magasságában megérkezett Karcsi és Zoli, hogy ránézzenek a sok eszterágra (népies gólya elnevezés, nem botanikai különlegesség… :-D) Csodálkoznak, gyönyörködnek a gyarapodó kisgólyákban. Azt sem tudják, hogy videót vagy fotót készítsenek, hogy lássátok Ti is, kedves Nyomonkövetők, hogy mekkorák a madarak. Aztán készült ez is, az is. Karcsi fog felrakni képeket és mozizni valót számotokra. Gólyáink kaptak egy kis halat, ittak. Sokat nem akartam adni nekik, hogy este eleget egyenek, mert reggelig azzal ki kell bírni…

Esti utolsó etetés. Szépen ettek, ittak, nagy a halászi ácsorgott egy keveset, majd odabújt a három tesóhoz és nyugovóra tértek. (Egyébként a mérlegeléskor is felállt a mérőkosárban, úgyhogy holnaptól vödörben mérem, hogy ki ne essen.)
Eközben ránézek az „innen-onnan-amonnan” gráciára, és örömmel látom, hogy ők már jóllakottan, szorosan egymás mellett, Szent a béke módon alszanak. :-D
Nem hiába mondjuk mi emberek, hogy nem jó haraggal lefeküdni…, a gólyák ezt úgy tűnik, hogy pontosan tudják.

Holnap érkezünk, síppal, dobbal, nádi hegedűvel…

Íme a Rita által beharangozott videók.

Megérkezésünk után a négy nagyhalászi és a három különböző helyről (Tiszaeszlár, Nyírbogdány és Tiszabercel) érkezett fióka két külön fészekben pihent. Ha megnézitek a méret különbséget, akkor érthető, hogy miért vannak külön fészekben. A következő videókon már láthatjátok inni és enni is őket.

Ezen a felvételen az itatás mellett az is látható (02:10-től), hogy az egyik Halász gyerek milyen ügyesen ácsorog a fészekben! :-)




Az igazán jó fotókat Zoli készítette, de még nem kaptam meg tőle, ezért most be kell érjétek ezekkel.

Fészekben a 4 Halász kölök. Látjátok, hogy milyen jól működik a "fészekből kifelé kell üríteni" elnevezésű génjük! :-)
2014.05.28. ::: Fotó: Nagy Károly
Eszlárka, Bogdány és Bercel új fészke kicsit több puha bélést tartalmaz. :-)
2014.05.28. ::: Fotó: Nagy Károly
Pihen a négy "gengszter".
2014.05.28. ::: Fotó: Nagy Károly
A három kicsi közül Bogdány volt a legkelepelősebb.
2014.05.28. ::: Fotó: Nagy Károly

A III. Nagyhalászi Gólyafesztivál pályázati felhívásai

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), a nagyhalászi Petőfi Sándor Művelődési Ház és a Csuha Antal Baptista Általános Iskola gólyás rajzpályázatot ír ki, valamint mese-, vers- és prózamondó versenyre várja a jelentkezőket.

Rajzpályázat

A pályázat célja, hogy felhívjuk a figyelmet a hazánkban fészkelő gólyákra és az őket veszélyeztető tényezőkre.
A gólyák életével kapcsolatos bármilyen esemény feldolgozható, pl.: fészekrakás, költés, fiókaetetés, kirepülés, gyülekezés, vonulás, veszélyek, a gólya és az ember, a webkamerával megfigyelt nagyhalászi gólyák (Halász és családja) stb.

Technikai megkötés nincs, az alkotás lehet linómetszet, rézkarc, pasztell-, zsírkréta, akvarell, tempera, színes ceruza, kollázs.

A műveket A/3-as paszpartuban, kiállításra kész állapotban várjuk, hátoldalukon feltüntetve:
  • a készítő nevét, címét, telefonszámát, e-mail címét, életkorát
  • csoportos beküldés esetén a beküldő iskola vagy szakkör nevét, címét, telefonszámát, e-mail címét
  • a felkészítő tanár nevét, telefonszámát
Egy gyermek maximum 3 művel pályázhat, melyeket nem áll módunkban visszaküldeni.

A pályázók életkoruk szerint négy kategóriában indulnak (6 éves korig (óvodás), 6-10 éves (alsós), 11-14 éves (felsős), 15-18 éves (középiskolás)).

Beküldési határidő: 2014. június 13., péntek (a postai bélyegzőn szereplő dátum)

További részletek a letölthető felhívásokban, a Gólyafesztivál oldalán. >>

Mese-, vers- és prózamondó verseny 


Jelentkezni bármilyen madárról, madarakról szóló mesével, verssel és prózai művel lehet. 

A pályázók életkoruk szerint három kategóriában indulnak (6-10 éves (alsós), 11-14 éves (felsős), 15-től (felnőtt)).

Jelentkezési határidő: 2014. június 14., szombat

További részletek a letölthető felhívásokban, a Gólyafesztivál oldalán. >>


2014. május 27., kedd

Kamera és anya nélkül - Csak semmi feszkó!

Rita mai bejegyzésének utolsó mondatához csak annyit fűznék, hogy aki szeretne vele személyesen is találkozni, annak érdemes eljönnie június 21-én a III. Nagyhalászi GólyafesztiválraPersze lesz ott még számtalan más érdekesség, amiről hamarosan olvashattok! ;-)

S máris olvashatjátok Rita keddi naplójának sorait.

2014. 05.27.

Reggel a gólyákhoz érve láttam, hogy a 3 kicsi gólya elnyúlva pihenget. Arra gondoltam, hogy ha esznek, isznak, lekapcsolom az infralámpát. Ahogy beléptem, kerekedett olyan lárma és hisztéria, hogy azt sem tudtam kihez siessek elsőként. A Halászbagázs azért már ismeri a dörgést és először nekik markoltam egy nagy adagot a csirke húsból. Amíg ők egymás között lemeccselik a reggeli adagot, addig én tudom figyelni a kicsiket, hogy ki mennyit eszik. Lámpát kiiktatom, majd jövök…

A délelőtti etetésnél nem volt különösebb gond abból, hogy az idő egy kicsivel hűvösebb. Szokniuk kell, mert zokon fog esni, ha mehetnek a „dolgukra”. Minden madár evett jól.

Ebéd után nagy nyugalomban pihentek, aludtak a „plüssök”. Kárász volt az étlapon nagy örömükre. Jól belaktak. Az infrát visszakapcsoltam a picurkákra, hogy melegedjenek egy kicsit a következő etetésig. Nagyon jó étvágya van a 3 kis gólyának. Észrevettem, hogy még nagy a versenyszellem az etetéskor, mert villámgyorsan felkapják a falatokat. Pedig most már nincs mitől félniük. Külön-külön vannak, és senki sem eszi ki a csőrükből a gólyacsemegét. :-) Majd rájönnek a kicsikék...

Mérlegelés uzsonna előtt. Bízom benne, hogy a három kispados szedett magára egy kicsit egy nap alatt. Bizony ám!  :-D Nem is keveset! Örülök nagyon... holnap megpróbálom őket összerakni egy helyre, nekik is rakok egy fészket úgy döntöttem.

Este Kiss Józsi tett látogatást náluk vacsoraidőben. Csibéket hagytam ott neki, és az általa küldött SMS-ből kiderült, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van.

Csak a gólyák, és mi. Ja! És ma kivételesen semmi feszkó!
Fesztiválozni bőven ráérünk június 21-én. :-)

2014. május 26., hétfő

Kamera és anya nélkül - Heten, mint a gonoszok

Rita friss bejegyzéséből is kiderül, hogy az állatparki gólyahelyzet eszkalálódik, s erre hamarosan megoldást kell keresnünk. Természetesen erről is beszámolunk majd. 

Következik tehát Rita hétfői jelentése az állatparkból, Anikó fotóival illusztrálva.

2014. 05.26.

Szép napra virradtunk. A biciklimet úgy tekertem, mint a szél, hogy minél hamarabb az állatparkba érjek, és megnézzem az immár ötöket. Eszlárka volt a leglármásabb, éhes volt, szomjas volt és a kis dobozkában, amibe érkezett, ide-oda toporgott.
Odanézek a fészekhez és a szemem felakadt, hogy mennyit nőttek ezek a nagyhalászi karatésok. Te jó ég!  A fotókon fogjátok látni, hogy miről is írok itt, még most is elképedve. Csirkemell, csibe és hal is akadt reggelire. Ittak, ettek.

Délelőtt épp mentem itatni, amikor csörög a telefonom,… érkezik egy kis gólya. Mosolygok, mert szinte éreztem, hogy ma sem fogok unatkozni… de nem ám.
Leviszem a nyírbogdányi ipartelepi fészekből kiesett kis gólyát a többiekhez, mérlegre teszem (van még hova híznia) és aztán teszem is „Bogdánykát” az eszlári kicsihez.
- De minek? – Eszlárka, ugyanazt művelte ezzel a kis szerencsétlennel, amit vele tegnap a halászi négyfejű sárkány.  Kezdődött a „Szétültetlek!” project, mint az oviba… Jó, így minden rendben. Tiszaeszlári barátunk nem szégyellve magát evett-ivott meszelt, aztán elaludt. Az új kisgólya enni nem evett, inni viszont ivott. Nem aggódok most ezen, majd eszik, ha legközelebb jövök etetni a többieket. A Halász palánták majd kiugrottak a fészekből, az éhségtől. (Ennyit szerintem a megye összes kis gólyája nem eszik… :-) )

Ebéd után megyek le a csapathoz. Kelepelés innen, onnan, amonnan. Ez aztán a koncert terem. A bogdányival kezdem. Van ám étvágy itt is, kérem. A halat úgy felkapja, mint egy igazi profi.  Aztán az eszlári kicsinek osztom a halat, aki annyira rutinos, hogy a halásziak ilyen korban elbújhattak volna mellette. Kicsivel kisebb, mint a nyírbogdányi, de sokkal élelmesebb. Az ifjonti halászi gólyanépek persze naposcsibét kapnak, mert előző etetéskor ők kárászt kaptak.

Mindjárt fél négy… kíváncsi vagyok nagyon, hogy mit mutat a mérleg. Ahogy elindulok a gólyaszálásra a portán vár egy csomag… gólya. Tiszaberceli kelésű, lemaradt kicsike. Fogom a legújabb ápolni valót és viszem a Kelepelők Klubjába.
A méréshez elhívtam a kolléganőmet Herlicska Anikót, hogy készítsen néhány fotót a cseperedő gólyákról. Jött is lelkesen, és kattogtatta a gépét. A mai fotókat neki köszönjétek! :-)

A négyek
2014.05.26. ::: Fotó: Herlicska Anikó
Majd ő diktálja a mérési eredményeket! :-)
2014.05.26. ::: Fotó: Herlicska Anikó
Mérlegelési eredmények (emlékeztetőül zárójelben,  a 21.-én mért tömeg):
  • 1. a legidősebb: 1769 g (1026 g);
  • 2. 1608 g (875 g);
  • 3. 1266 g (715 g); 
  • 4. a legkisebb 963 g (477 g);  
  • Eszlárka: 442 g;
  • Bogdányka: 444 g;
  • a legutolsóként érkezett Bercel: 483 g.
Mérlegelés után etetés következett, a sorrend – mint az iskolai tornaórán – kicsik elől, nagyok hátul. Mindenki evett, a ma érkezettek is.

Este én mentem etetni újra. Volt nagy lakoma és ivászat, kelepelés, meg mindenféle gólyáskodás… most már így heten, mint a gonoszok!

Balról Bogdányka, Eszlárka és Bercel.
2014.05.26. ::: Fotó: Herlicska Anikó
Szétültetlek!
2014.05.26. ::: Fotó: Herlicska Anikó

2014. május 25., vasárnap

Kamera és anya nélkül - Nem csak a súlyunk gyarapodik

Megérkezett Rita naplóbejegyzése a hétvégéről.

Hétvégén sajnos, teljesen gólya nélkül maradtam. Nem, ez nem azt jelenti, hogy valami gond van az árvákkal, csupán nem dolgoztam a hét végén. Bevallom, ha tehettem volna, bemegyek hozzájuk, de el kellett utaznom. A gólyákról viszont teljes körű információval láttak el a kollégáim (Gyuri, Ildikó, Józsi és Dr. Szandi), akiknek ezúton is KÖSZÖNÖM! :-)

2014.05.24.

Szombat reggel Gyuri és Ildikó vette át a stafétát. Csibét és halat vittek a madaraknak és kikapcsolták az infrát. Ittak is a gólyák és bőségesen be is reggeliztek. Abban egyeztünk meg, hogy már egész nap melegítés nélkül üljenek a fészekben, csak éjszakára kapcsolják vissza.

Egész nap szépen ettek, a fél négyes mérésnél ez meg is látszott. (Holnap közzéteszem az eddigi adatokat és friss fotókat is készítek a cseperedő kelepelőkről.) Én is kíváncsi vagyok, hiszen két egész napig nem találkozunk...

Az utolsó etetést Józsi elvállalta, csirke mellet és csibét is kaptak. A két nagyobbnak a csibe, míg a 3. és 4. a csirkemell darabokat választotta (még válogatnak), de szerencsére van miből. Az infrát beüzemeltette, és megitatta a szerinte is napról-napra "kövérebb" madarakat.

2014.05.25.

Vasárnap reggel Ildikó kikapcsolta az infrát újra. Később, beszéltünk Gyurival telefonon, és abban maradtunk, hogy mától már éjszakára sem kapcsoljuk vissza. A kamerával ellátott fészkeket nézegetve, már a kint élő gólyaszülők csak "árnyékolás technikaként" állnak a jó időben a kicsinyeik felett. Így teszünk, hát mi is, bár pontosan tudjuk, hogy ez azért mégsem az igazi. Mi csak igyekszünk jól csinálni a dolgunkat. Ami számunkra fontos, hogy a négy árva jól van, és jó étvágyukat a mért grammokban hálálják meg.

Mind a négyen bőségesen ettek ma is. Csirkehús, csibe és kétféle hal is került a nyakiglábakba. A nyulat még mindig halogatjuk... :-)

Dél után nem sokkal kapok egy telefont... érkezik egy 5. elem is a négyekhez. Tiszaeszlárról hozzák, vagy kidobták a szülők, vagy a szél fújta ki a fészekből.
Dr. Szandit értesítem, hogy fogadja az új lelencet, vizsgálja meg, és a fél négyes mérésnél, készítsen egy ötödik rublikát is.

Megérkezett, kisebb, mint a "mieink", kicsivel több mint 500 g. Hurrá! Már nem a 4. a legkisebb Sünbalázs! Teljesen ép, semmi külsérelmi nyoma nincs annak, hogy egy villanyoszlop tetejéről landolt szerencsétlen. A lehető legjobb helyre hozták a kis párát. Az étvágya kifogástalan, mesélték a kollégáim.
Hová tegyük? Telefonálgatunk egymásnak, a lehető legjobbat akarva. Aztán megszületik a döntés, megpróbáljuk a négyek közzé "becsempészni" hátha nem lesz gond.
De lett.
"Eszlárkát" mihamar kimenekítették, pedig kedvesen kelepelve, jól érezte magát köztük. A Halász csapat viszont másképp gondolta, albérlőt nem kerestek, köszönik szépen ők elegen vannak négyen, üsd vág nem apád stílusban.
Újratervezés...
A kicsit még melegíteni kellene, de a fészekben nem maradhat, így hát a négyesfészek arrébb költözött egy kicsit, és a kis tiszai landoló bajnok egy új helyet kapva egyedül élvezheti a lámpa melegét. Talán néhány nap múlva már neki sem kell az infra. Ígérem, hogy holnap róla is küldök fotót, ahogy a "hiéna" :-) gólyákról is.
Fantasztikus hétvége, mert nem csak a súly, hanem létszám is gyarapodik...

2014. május 23., péntek

Gólyafesztivál szervezése és adoptálás előkészítése

A bejegyzés címe látszólag két egymástól távoli témát említ, de valójában egy valami összekapcsolja őket. Ez pedig az, hogy a pénteki munkanap után Zolival kimentünk Nagyhalászba, elintézni ezt a két dolgot.

A négyek történetéről közzétett mai bejegyzés bevezetőjében megígértem, írok néhány sort arról, hogy „ma már mi is néztünk nekik fészkeket a „vadonban”, ahová esetleg felkerülhetnének”.

Nos, írok arról is, de a cím első felével kezdeném. Ahogy azt korábban már jeleztem (pl. a Facebook oldalunkon), a III. Nagyhalászi Gólyafesztivál 2014. június 21-én, azaz négy hét múlva kerül megrendezésre. Ma délután a szervező csapat magjával (Erika, Zsuzsa, Zoli és én) megterveztük a programokat és azok időrendjét, megbeszéltük a költségeket és azok forrásait, a szükséges egyéb erőforrásokat (főként a segítő önkéntesek és munkatársak csapatait). Mivel az idén először nem két napos lesz a rendezvény, ezért néhány dolgot ki kellett húznunk a korábbi ötleteinkből. Ettől nem lesz szegényesebb a program, s még újdonságokkal is készülünk majd. Hamarosan közzé is tesszük a programot és a felhívásokat. ;-)

Miután a Művelődési Házban végeztünk, Zolival meglátogattuk a nagyhalászi lakott gólyafészkeket, hogy lássuk, melyikben van költés, mekkorák a fiókák. Sejtettük, ahhoz még kicsik a fészeklakók, hogy az egyes fészkekben meg is számolhassuk őket (4 hetes koruk előtt ritkán lehet őket jól látni lentről).

Miért lenne fontos tudnunk, hogy hány fióka van a nagyhalászi fészkekben?
A fiókák mentéséről szóló hosszú beszámolóm vége felé ezt írtam:
„Mi lesz a fiókákkal? Ott maradnak az Állatparkban, bekerülnek egy másik fészekbe vagy szabadon engedjük őket a nyáron Górés-tanyán?
Ez még a jövő zenéje, de értesültök majd róla, ezt megígérhetem.”

Felvetettem három lehetőséget, s ebből az elsőn egy pillanatig sem gondolkodtunk. Mindenképpen azt szeretnénk, ha a fiókák vadon élő társaikhoz hasonlóan időben elindulhatnának majd első vándorútjukra. A második lehetőség lenne a legideálisabb, de ennek megoldása esetükben nem túl könnyen megoldható. A harmadik biztosan megoldható, s elég jó lehetőség, mert Górésról sok mentett gólya indul el társaival. Hiszen a repatriáló állomás melletti réteken a vad gólyák is szép számmal jelen vannak, s a nyár végén együtt vadászgatnak a mentetekkel, melyek csatlakoznak hozzájuk.

De egyelőre a második megoldáson dolgozunk, hogy valamelyik közeli gólyafészekbe helyezhessük őket, elsősorban Nagyhalászban. Az elmúlt években több esetben történt sikeres adoptálás, amikor egy vagy két mentett fiókát felhelyeztek egy-egy gólyafészekbe, s azokat az adott gólyaszülők felnevelték a saját fiókáikkal együtt.

Sajnos esetünkben nem olyan egyszerű a dolog, mint amikor egy-két fiókát kell adoptálni. Négy fiókát ugyanis egy fészekbe semmiképpen sem helyezhetnénk fel. 

Milyen feltételeknek kell teljesülni?
  • Először is találni kell olyan fészkeket, melyekben nincs túl sok fióka (1-3), hogy a szülőknek ne legyen túl nagy megterhelés egy vagy két további „mostohagyerek” felnevelése.
  • Lehetőleg hasonló korú fiókák legyenek az adott fészkekben, mint amilyenek az adoptálandók. Ha túl nagy a korkülönbség, akkor a nagyobbak óhatatlanul elnyomják majd a kisebbeket.
  • Legyen biztonságos helyen a fészek, amibe felkerülnek a Halász kölkök.
  • A természetvédelmi hatóság engedélyezze az adoptálást.
  • Legyenek megbízható megfigyelők, akik a fészekbe helyezés utáni napokban folyamatosan figyelik a fészkekbe helyezett fiókákat és a szülők viselkedését. Etetik-e őket, nincs-e konfliktus a fiókák között?
  • Tudunk-e rendelkezésre álló emelőkosaras autót szerezni, s az áramszolgáltató tud-e feszültség-mentesítést biztosítani az akció kivitelezésének idejére. S ezekek az esetleg előforduló problémák (le kell hozni az adoptált fiókákat valamilyen ok miatt) esetén is tudják-e biztosítani?

Ezek így együtt kell, hogy összeálljanak, ami nem olyan egyszerű, mint azt a monitor előtt ülve gondolnátok. Egyelőre azt tudjuk, hogy Nagyhalászban – Halász fészkén kívül – négy fészekben vannak fiókák, de sajnos azt még nem, hogy mennyi! Pedig e-nélkül nem kezdhetjük el az akciót, így mindenképpen várnunk kell még. Közben intézzük, hogy a többi feltétel adott legyen, ha mégis minden összeáll. Drukkoljatok, hogy így legyen!

Három nagyhalászi fészek a négy potenciálisan alkalmasnak tűnő közül, melyekben vannak fiókák ebben az évben (2014.05.23. ::: Fotó: Nagy Károly)

Kamera és anya nélkül - Kell egy kis áramszünet!

A mai nap a fiókáknak talán kellemesebb volt az épületben, mint nekünk és a vadon élőknek kint a szabadban, hiszen errefelé 31 °C volt árnyékban. De hamarosan ők is napozni fognak, s ma már mi is néztünk nekik fészkeket a „vadonban”, ahová esetleg felkerülhetnének. Erről írok pár sort hamarosan.

De előtte jöjjön Rita mai naplóbejegyzése.

2014.05.23.

Nagyon köszönöm, hogy Ti is így izgultatok a gólyákért, mint én! Ma reggelre a 4. kis gólyánk éppen olyan volt, úgy viselkedett, ahogyan szokott. Így kiheverem a szívrohamot én is. :-) Nagy volt az éhség, és türelmetlenül ettek, ittak. Apró halat és csirkehúst kaptak. A nyulat egy darabig száműztem a "felejtős" fiókba. Mielőtt kijöttem tőlük, lekapcsoltam az infralámpát, hogy kezdjék el szokni a hűvösebb klímát.
Tízórai osztáskor újra visszakapcsoltam. Egy kicsi ittak, aztán hirtelen elfogyott néhány csibe, amit a fészek szélére tettem. Szerintem a négyfejű sárkány ehette meg őket. :-)

A következő etetésnél egy kis vizet fröcsköltem rájuk az ujjaimmal, amitől szerintem felfrissültek egy kicsit. Természetesen nem áztattam el őket. Ettek egy kis kárászt és tücsköket. Most fordult elő először, hogy a 3. a sorban ellökdöste a két nagyobbat és ő nyúlt először a kajáért. Csak nem kezd gólyamódra gondolkodni? Rájött, hogy jobban jár, ha harcol egy kicsit a finomabb falatokért? Hohó! Fejlődőképes. Az infrát lekapcsoltam ismét.

Elérkezett a "félnégyórai" méret felvételezés. Atya ég! Megint leesett az állam a mérleget elnézve. Lábak megmérve, feljegyezve. Itatás után etetés csirkehússal és csibével. (A kis picurkának a csibe volt a favorit.) Nem kapcsoltam infrát, megbeszéltem Kiss Józsival, hogy estig így hagyjuk, csak az utolsó etetés után melegítjük őket, éjszaka.

A Józsi által felkínált vacsorára való bizony majdnem teljesen elfogyott. Két kis darab maradt egy komplett csirkemellből. Ez aztán étvágy a javából! Józsinak is járt a kelepelés persze, mert ez úgy látszik, hogy elengedhetetlen tartozéka a gólyáknak. Felkapcsolta a piros fényű műanyát, és bezárta mára a gólyaovi kapuját.

Természetesen azért ettek ma vehemensebben, mert a meleget szolgáltató lámpa ki volt kapcsolva. Nem fáztak, hiszen ma azért 'hál Istennek nagyon jó idő volt. S tudjuk jól, hogy néha kell egy kis áramszünet...

2014. május 22., csütörtök

Kamera és anya nélkül - Mert a kis nyúl szőrös...

Az idei névnapjára Rita biztosan sokáig emlékezni fog. 
Következzen csütörtöki naplója.

2014.05.22.

Először is, nagyon szépen köszönöm a névnapi köszöntéseket és üdvözleteket! De ennyit a szórakozásról, most jöjjön a munka.

Reggel a szokásos módon kezdődött a gólyatábor. Kötelező udvarlásos köszönések kelepelős szomjas... Elérkeztünk idáig. Már nem elég az a víz, amit a kajával kapnak. Két etetés között az ujjaimmal "szállítmányozom" az éltető nedűt. Hogy örültek neki. :-D Egy keveset fröcsköltem is rájuk, volt is utána egy kis tollászkodás. A mai, első etetéskor kárászt és csibét kaptak.

Kora délelőtt megint szétnéztem a takarmány konyhánkon, valami "kölyökgólya zsanna-mannáért". Áháá! Rá is találtam a mai csemegére. Megkértem a páromat, Bécit (Ő is az állatparkban dolgozik ragadozósként), hogy daraboljon nekem egy kis vödörbe a nyúlból. A nyúl mellé még, - csupán önszorgalomból - vágott még egy kis bőrös csirkemellet is, amit szeretettel küldött a gagóknak (ez is egy népies neve a fehér gólyának). Vittem hát boldogan a "frissen szerzett zsákmányt" a fészekhez, gondolván, hogy ez lesz a nap fénypontja a gólyáknak. Az is volt, mert nagyon ízlett az újdonság. A kicsi úgy ellopta a többitől a nyúldarabot, hogy nem volt időm beáztatni a vízbe. A többiek is kaptak, de azt már áztatva. Innentől kezdve kezdődött az szívroham közeli állapotom...

A soron következő etetésnél, ahogy odaérek, látom ám, hogy a 4 gólyából csak a három nagy örül, a negyedik egykedvűen hasal a fészekben. Azt sem bánja, hogy a tesók rátaposva hisztiznek, kérik a kaját.
Teljesen érthetetlenül álltam, hogy akkor most mi van? Gondolok erre, gondolok arra, de mindenki ugyan azt kapta enni, ugyan ott van... mi lehet a gond??? A nagyok ettek, a kicsi csak ivott... Vártam egy keveset, megint megitattam. A nyaka közepén egy jókora falat... :-(  Mit tegyek? ) Még egy kis víz... aztán kapok egy kelepelés light-tot cserébe... Na, már ez is jó, de nem elég nekem, mert egyáltalán nem tetszik a kicsi. Látom, hogy készül "meszelni", de semmi. Ahogy még ott tettem-vettem, kis apró hallal megkínáltam még a nagyobbakat. Erre a kicsi hirtelen megevett vagy 5 kishalat. Na, most aztán végképp tanácstalanná váltam.

Négy óra előtt, a négyek újra mérlegre "szálltak", és megmértem a lábacskákat is. (Nem írom ma meg, de döbbenet a súlygyarapodás... :) engedjétek meg, hogy csak ötnaponta számoljak be erről.) Aztán etettem volna, de a kicsi nem akart enni. A többiek ezzel mit sem törődve - több marad alapon - jókedvűen ettek, ittak. A kicsi csak ivott. Mindent végig gondoltam, az egész napot, de semmi nem jutott eszembe... Hoppá! Mégis! Ő volt az egyetlen, aki a nyulat szárazon nyelte le! Szóval tuti, hogy ez a gond. Na! Kis haver, kaja nincs, csak víz. Ez kell a száraz nyúlra, semmi egyéb... Aggódtam azért nagyon, még Karcsit is felhívtam. Nem mintha nem lenne elég dolga, még ezt is a nyakába zúdítottam... (bocsi Karcsi!) Próbált megnyugtatni, de ki tudna ilyenkor nyugton lenni? Két órával a munka lejárta után indultam el haza, addig ott ültem az épület előtt, ahol a kis gólyák vannak... nem velük, hogy pihenjenek, ne velem foglalkozzanak.  Rá-rá néztem a kicsire, de nincs változás, nincs meszelés... Muszáj indulnom haza... nem nagyon akarok, de nagy nehezen elindulok. Újra hívom Karcsit, és utána az állatorvost, hogy nézzen rá este a 4.-re.

Este Kiss Józsi kollégám volt a gólya szakács. Megkértem, hogy a kicsit figyelje és vízen kívül ne nagyon adjon neki mást, mert később ránéz még a doki. Józsi kollégám kezéből csak lopott a 4. néhány halat...:) a kis leleményes... és akkorát ürített, hogy (talán némi túlzással) a sarokig ért! :-D  Csörög a telefonom! ... Hív Józsi!... Istenem... Vajon mit mond?  Nevetve meséli a meszelő tolvajt. Megnyugodtam!
Kicsit később csörög a telefonom! ... Laci dr. hív…
- Na? Na? Mit láttál? - kérdezem türelmetlenül.
- Négy kelepelő és "mosolygó" gólyát, nyugi - mondja - Semmi furcsát nem látok a kicsin.
- Jupiiii! Örülök nagyon, - mondom neki, és megköszönöm, hogy benézett még este az árvákra.

Szóval miért szép a névnap?  Mert a kis nyúl szőrös... és már meg van emésztve. :-)

2014. május 21., szerda

Kamera és anya nélkül - Mennyi a gólya kilója?

Hétfőn megbeszéltük Ritával, hogy mostantól naponta megmérjük a négy fióka tömegét és csüdhosszát, hogy pontosan követhessük a fejlődésüket. Persze szemlátomást nőnek, de így mégiscsak értékes adatokhoz juthatunk, miközben a kölköknek sem okozunk traumát. A természetes körülmények között cseperedő gólyafiókák naponta történő mérése igencsak körülményes és traumatikus élmény lenne mind a madaraknak, mind a méréseket végzőknek. Gondolom, nem kell magyaráznom, hogy miért. :-)
Mivel ma délutánra terveztük az első mérést, így munka után irány az Állatpark, s jöhetett a mérés és annak megörökítése. Utólag derült ki, hogy a jelenlévők, Rita, Szandi és Laci nem is sejtették, hogy a kezemben tartott fényképezőgéppel nem fotózom, hanem végig videót rögzítek. Így legalább mindenki természetesen viselkedett. :-)

Következzen Rita mai naplóbejegyzése, a végén pedig a videó, vágatlanul. ;-)

A mai nap egy nagyon fontos dátum a négyeknek. Ma egy hete, hogy a tragikus nap végén "becuccoltak" az állatparkba. Mivel úgy tűnik, hogy a lehető legjobban érzik magukat, mától új szerepet is kapnak. De erről majd egy kicsit később, haladjunk szépen sorban...
A reggelt ébren vártak már a madárkák.  Nagyon éhesnek tűntek, mert a fészek széléhez sorakoztak egy-kettőre. Nagy méltatlankodással sipítoztak a kötelező kelepelő mutatványt követően. El is veszett a feneketlen bendőkben 3 csibe és 8 kisebb kárász.
- Egyetek csak, egyetek, mert így lesz belőletek szép nagy madár...

11 óra után mentem hozzájuk újra. 3 csibe, 6 kárász, és némi tücsök is elfogyott.

Az állatpark állatorvosai – akiket mi házon belül csak úgy nevezünk, hogy dr. Szandi és dr. Laci – viziten voltak a fiókáknál. Megnézegették őket és csodálkoztak azon, hogy mekkorát nőnek napról-napra. (Ennyi gólyacsemegétől nem is nehéz.)

A következő etetésnél nem etettem őket "nyakig", mert egy kis vizsgálatra készítettem fel őket. Úgyhogy 2 csibe és 8 kárász után, bár még bírtak volna enni, megálljt parancsoltam.  Na nehogy megijedjen bárki, nincs semmi bajuk.

Délután fél négyet üt az óra. Itt térnék vissza a mai bejegyzésem elejére, a szereplésre.
Az ok, amiért nem etettem őket a szokásos adaggal, ismét az ő javukat szolgálja. Féltem, hogy öklendezni fognak, ha kézbe vesszük őket. A fehér gólyák fiatalkori fejlődését már biztosan sokan megfigyelték. De ilyen helyzetben, mesterséges körülmények között sokkal könnyebb a dolog. A mai naptól kezdve a madarakat minden nap mérlegre állítjuk, és a csüdhosszukat is le fogjuk mérni. Ezzel szeretnénk segíteni a szakemberek munkáját, hiszen referencia alap is lehet, amit mi feljegyzünk. A mai modern állatkerteknek nem csak az egzotikus fajok bemutatása az egyetlen szerepe. Fontos, bár kevésbé látványos a háttér vagy a kutatómunka is. Ebben a feladatban pedig most a kis gólya csemeték a főszereplők.

Karcsi megérkezett, állatorvosok a fedélzeten, mérleg, mérőszalag, fotóapparátus és miegymás... Elkezdjük a vizsgálatokat, a kelési sorrendben. Óriási a különbség!
Figyeljétek: 1. 1026 g és 70 mm; 2. 875 g és 65 mm; 3. 715 g és 57 mm; és a legkisebb 477 g és 52 mm.

Miután a mérésekkel végeztünk, megérdemelt, bőséges uzsonnát kaptak. Karcsi készített néhány felvételt is, szerintem Ti is fogjátok látni. Aztán mint akiket elringattak, pillanat alatt el is aludtak.

Este a csirke volt a menő. Elfogyott 4 db belőle és 4 kárász is helyet talált még odabent.
Korábban a 3. madárról azt írtam, hogy kényelmes, nyugodt madár. Bocsánat, de ezt a véleményemet még most is tartom, sőt! Ha a gólyáknak haja lenne...
Képzeljétek el, hogy mindig ő az utolsó, aki észreveszi, hogy etetés van, a halat nem fejjel befelé, hanem kifelé nyeli stb... szóval mindig van valami, amivel kiválik a többi közül. Remélem, hogy holnap a súlygyarapodási rekorddal... :-)

Ez a nap sem volt unalmas és átlagos. Hamarosan már nappali szállást is készítek nekik, hogy a "napot is lássák"... de ma már nem... későre jár... Jó éjszakát kívánunk: Rita, és a gólyák fél kilótól egy kilóig.

2014. május 20., kedd

Harc a fészekért

A tegnapi romantikus bejegyzés és nap után (Halász 5 nap alatt új párt talált) a fészekben ma paprikás volt a hangulat. Az idegenek még mindig itt vannak, s ma déltől órákon keresztül keményen támadták Halászt és új párját. Ment az adok-kapok, vívtak, szúrtak és védtek, egymást durván taszigálták. Vér egyelőre nem folyt, legalábbis nem láttam. A tollak azonban szállingóztak az összecsapások alatt.

Sokaknak talán túlságosan is erőszakos volt ez a látvány. Már korábban is írtam arról, hogy ezek az összecsapások nem ritkák*, legfeljebb ritkán látjuk más fészkeknél. Itt a kamera és a jelenlegi helyzet alapján (Halász egyedül maradt, majd lett egy új párja, akivel még nem szoktak össze stb.) várható volt, hogy ez bekövetkezik.

*Legutóbb március 26-án írtam erről: Készülnek az utódok és támadják a fészket >>
Akkor arról is írtam, hogy jómagam Spanyolországban, Caceres városában, ahol egy-egy régi templomon akár 20-30 pár gólya is fészkel, többször láttam vérre menő csatákat a költési időszak első heteiben.

A csatározások tehát egész délután tartottak, s olyannyira heves volt a harc, hogy végül Halász az új tojót is elzavarta, s az éjszakát újra egyedül tölti. Gondolom sokan izgatottan várják, hogy holnap mi történik? Vajon Halász el tudja majd hárítani a támadásokat? Visszajön hozzá a tojó?

S akkor végül következzen a két videó, melyeket már napközben feltöltöttem, így sokan láthattátok. Aki még nem látta, annak érdemes megnézni, mert ilyen minőségben, ilyen kemény harcot itthon még nem láthattatok korábban!


A felvétel első perceiben látható az igazán kemény párbaj, amit csőrrel vívnak (szúrás és védés), s a tét a fészek fölötti "tulajdonjog".

Órák óta zajlik a csata a fészekért. Halász és új párja védik a fészket, de az ellenfelek kitartónak tűnnek. Ebben a két percben egy olyan kemény csörte zajlott, melyhez hasonlót eddig még nem figyelhettünk meg.

Kamera és anya nélkül - Nyakig-hal, nyakig-láb

Akkor jöjjön Rita mai naplója. Fotók nélkül, de majd azok is lesznek holnap. Így legalább a képzelőerőtök repíthet benneteket az Állatpark egy rejtett szegletébe. Rita vette a tegnapi célzásomat, s már címmel küldte a mai sorait. Köszi! ;-)

2014.05.20.

Nagyon vártam már a reggelt. Kíváncsi voltam, hogy érzik magukat az új helyen. Mondhatom kiválóan. Láthatóan reggelre is sokat nőttek. Még a 4.-en is látszik. :-)
Ma ismét tartogatok nekik valami újdonságot…

Az első etetés 07:40-kor volt. Hal és csirke. S láss csodát! A 4. egyben nyelt le egy csibét. Szóval nincs annyira lemaradva a tesóktól. Ami igazából hirtelen változás, hogy átmenet nélkül majdnem kétszer annyit esznek egy etetésre, mint eddig. A következő etetéskor elfogyott 5 csirke, egy marék apró hallal. Azt a típusú halat kapták eddig, amit a korábbi fotókon láthattok.

Ebéd környékén, hogy ne legyen egyoldalú a menü, szintén halat vittem nekik. De milyet! Kárászt! Nem hiszitek el, de a 6-7 cm-es kárászokat úgy lenyelték, mint a pinty (akarom írni, mint a gólya). A kárászhoz jó is lesz, ha hozzászoknak, mert ha a Hortobágyról repülnek ki esetleg, akkor ott a halastavak környékén már nem lesz idegen számukra. Hiszen a mi fagyasztott halállományunk egy része, a híres puszta egyik halastavából érkezik. Nagyon jó, hogy ezt is egyből elfogadták. Eddig ettek már nálunk lisztkukacot, lándzsa halat, csibét és kárászt. Ma mai napnak pedig még nincs vége…

Uzsonnára valami rovart is nézek a kárász mellé a konyhán, hiszen ezt is meg kell, hogy ismerjék. Találok is raktáron pár száz darab barna tücsköt. Vajon ehhez mit szólnak majd a per pillanat „nyakigláb nyakighal” állapotú gerebenek?
Nos, kérem szépen, a tücskökkel hamar végeztek és még halat is adtam nekik. A nagyobbaknak szerintem jobban ízlett a tücsöklakoma. A kicsi inkább halazott.

Kora este a kis gólyák csirkét is, halat is és még néhány tücsköt is ettek. A 4. kevesebbet evett. Amikor jól laktak a 3. elkezdett tollászkodni, aztán ugyan ezt csinálta a két legnagyobb is. A kicsi pedig elaludt.

Vacsoraidőben Kiss Józsi kollégám kínálta a madarakat. Fordult a helyzet. A kicsi sokat evett, a nagyok kevésbé voltak éhesek. Ez arra enged következtetni, hogy az etetések közötti időn már tolhatunk egy kicsit. A 4. kis gólyát Józsi is külön etette.

Kedves Olvasók!
Holnap lesz egy hete, hogy nálunk vendégeskednek Kele rokonai. Talán, már erősek annyira, hogy bízzunk a jövőjükben.  Ebben reménykedve kívánok mára jó olvasást, és kellemes pihenést jómagam, és a nyakiglábasok nevében. :-)

Megnőtt az érdeklődés gólyáink iránt. De mennyire?

A tegnaphoz hasonlóan jön majd a két bejegyzés, egy a fészekben történtekről (ma sem volt eseménytelen napja Halásznak!), egy pedig a négy fiókáról (éppen most érkezett Ritától a mai naplója).

De addig is egy rövid, talán olyan témáról, ami csak keveseket érdekel, de kicsit a színfalak mögé is betekintést enged.

Többen jeleztétek már különböző helyeken (Facebook oldalunkon, fórumokon), hogy lassan töltődik be a gólyakamera élőképe (video stream). Sajnos ez felmerül, ha megnő az érdeklődés, s most olyan mértékben nőtt meg, hogy megint optimalizálnunk kell majd Kecskés Zsolt kollégámmal az élő közvetítést. A helyzet az, hogy az a webszerverünk, melyről a videofolyamot a megszokott helyekre (gólyahonlap: golya.mme.hu) kiszolgáljuk, bírja a gyűrődést, de az gólyahonlap szervere helyett be kell majd állítanunk egy erősebbet.

Egy átlagos napon 15 - 20 ezer letöltés érkezik a három gólyakameránk weboldalára, de egy hete nem átlagos napokat élünk. Mostanában ugyanis napi 30 - 56 ezer közötti ez a szám, s csak az elmúlt egy hétben 256 ezer oldalletöltést kellett kiszolgálnunk. Ezért előfordul, hogy időnként várni kell a kamera élőképére. S az nem segít, ha néhány másodpercenként a böngészőtök frissítés gombját nyomkodjátok, sőt! :-)

Kérjük a türelmeteket, megpróbálunk ezen változtatni mielőbb, de egyébként az érdeklődés enyhe lanyhulása is megoldja majd a gondot. Persze miért csökkenne az érdeklődés, ha ilyen különös események történnek a fészekben, mint amilyenek az elmúlt napokban?

Szóval ez helyzet, a lényeg, hogy a gólyákkal minden rendben legyen.

Egyébként az elmúlt 6 év alatt a nagyhalászi gólyakamera oldalát már több mint 5 000 000 alkalommal tekintették meg 157 országból, ami azt gondolom nem kevés. :-)

Végezetül néhány ábra azoknak, akik szeretik a honlap látogatottsági statisztikákat.

Látható, hogy az utóbbi napokban jelentősen megnőtt a látogatottsága a gólyakameráinknak.
Forrás: Google Analytics
Nem mellesleg a Gólyanapló látogatottsága is nagyságrendekkel megnőtt. Igaz annyian nem olvassák, mint ahányan a a kamerákat nézik, de azért a napi 500-ról felment 5000-7000 körülire a napi látogatottság. :-)
Forrás: Google Analytics
Az elmúlt hat évben nem volt ekkora csúcs (55952), mint amilyen a múlt csütörtökön. S azóta is 30 ezer fölötti a napi oldalletöltések száma.
Forrás: Google Analytics
A térképen látható 157 országból látták eddig a gólyáinkat. Hazánk után a legtöbben Lengyelországból (polak wenger dva bratanki) és Németországból nézik őket (több százezres látogatottság). Vajon a fagyos Grönlandon miért nem nézik? :-) Na jó, Ugandából, Etiópiából és Kubából is csak egy-egy látogatónk volt. Utóbbiból lehet, hogy Castro? :-)
Forrás: Google Analytics
Ezen a térképen pedig azt láthatjátok, hogy mobil eszközökről honnan nézik a gólyáinkat.
Forrás: Google Analytics
Ehhez mit szóltok hölgyek?
Forrás: Google Analytics
Sajnos a Google Analytics a 18 éven aluliakat nem mutatja!

2014. május 19., hétfő

Halász 5 nap alatt új párt talált

Hihetetlen sebességgel zajlanak az események mind a fészekben, mind itt a Gólyanaplóban. Alig öt napja, hogy Halász egyedül maradt, a négyek pedig az Állatparkba kerültek, s ez már a hatodik bejegyzés azóta. Közben Halásznak új párja lett, a kicsik pedig nőnek, mint a gomba, s már feketéllenek a szárnyaik. :-)

Az események tehát már két szálon futnak, Halász sem álldogál magányosan a fészekben, s Ritának köszönhetően a négy fiókáról is rendszeresen hírt adhatunk. Ekkora pörgés még a régi szép időkben sem volt a Gólyanalóban (2008-ban 43, 2009-ben 57 cikk született). Ha egyedül írnám, akkor most sem lenne (Köszi Rita!), s ha Halász nem lenne olyan tökös gólya, mint amilyen, akkor ez a bejegyzés sem kerülne fel a ma esti előző naplóbejegyzés után.

Mivel Halászunk nem teketóriázott, s néhány napnyi kergetőzés után elfogadta az idegen tojó közeledését, így kénytelen vagyok még ezt közzétenni. :-)

Szóval pénteken már idegen gólyák borzolták az kedélyeket, amiről szombaton be is számoltam (Halász verebet fogott és már idegenek kerülgetik a fészket >>), s azóta is itt lebzselnek. Halász azonban ma reggel már új párjával kezdte a napot, amiről napközben fel is töltöttem jó néhány videót, s most itt is megosztom mindazokkal, akik még nem látták. Ismerkednek, kezdenek összecsiszolódni, s ki tudja, talán még akármi is lehet ebből a kapcsolatból.

Többet nem is írok, beszéljen helyettem a négy alábbi videó, ami összefoglalja a nap történéseit. ;-)

Ja, és készüljetek, hamarosan nevet keresünk Halász új párjának!

Ezen a videón látható, amint megérkezik a fészekre (09:01:19), majd az új párja is, s kelepelnek és tesznek-vesznek a fészekben. A felvétel első felében még másik két gólya is látható a légtérben, szóval nem lesznek ezek gondtalan mézeshetek.

Ezen a videón már közelebbről láthatóak. A videón 10:14:30-tól látható az első párzási próbálkozás, ami nem túl sikeres. De ez nem is csoda, hiszen még csak most ismerkednek.

Ezen a videón végig harangoznak, ezért érdemes a hangot lejjebb venni, ha olyan helyen vagy! :-) 
A videó vége felé, 10:59-kor látható az első sikeresebbnek tűnő párzási kísérlet. Persze még csak most ismerkednek, úgyhogy lesz ez még jobb is.

Ezen a csodás esti fényekben rögzített felvételen is együtt láthatóak. Az elején együtt érkeznek, s Halász egy "virágcsokrot" is hozott választottjának (friss zöldet). A vége felé egy párzási próbálkozás is látható, s ha így folytatják (egész nap ez ment), akkor még akármi is lehet ebből.

Kamera és anya nélkül - Költözött a négy sáskamadár

Tegnap Rita beharangozott valamit, amit ma meg is írt, s fel is töltöm gyorsan. A cím megadásakor most kicsit bajban voltam, de a mai naplója alapján hirtelen ez jutott eszembe. Majd szól, ha nem tetszik neki. :-)

Következzen a mai történet az Állatparkban fészkelődő négyekről.

2014.05.19.

Reggeli ébresztő 7:30-kor, 4 csirkével. Egy szempillantás alatt elfogyott… Ráadásul 1. és 2. egészben tolt le 1-1 csibét. A szám is tátva maradt. Szóval innentől kezdve nekik már nem kell tépni, darabolni. A 4. is próbálkozott, de azért még neki van hová fejlődni. :-)

A 09:30-as etetéskor vittem halat is és csibét is. El is fogyott minden, a sáskamadár had mindent elpusztított.

Tegnap említettem, hogy izgi dolog fog ma történni.
Szóval: Azt szeretnénk, hogy a 4 kisgólya a legnagyobb nyugalomban és az elkerülhető emberi zavarástól megkímélve váljon naggyá. Természetesen az ő esetükben muszáj az emberi jelenlét, de amennyire lehet, ezt mi igyekszünk minimálisra szűkíteni. Bár nagyon nehéz kibírni, hogy ne nagyon beszélgessünk nekik (főleg amikor a quartett kelepelő koncertet ad).
Számukra ez lesz a legjobb. De a szemfüles látogatóink így is kiszúrták őket az ablaküvegen keresztül. Ezért úgy döntöttünk, hogy az emberi zavarástól abszolút távol egy másik, sokkal nyugisabb épületbe kerülnek a kis fickók (hiszen tudjátok: a gólya, költöző madár :-D).
Így aztán a 11:30-as etetést kitoltam, és a költöztetés utánra időzítettem. Ezt azért alakítottam így, mert nem tudtam, hogyan fognak reagálni a dobozolásra és a szállításra. Azt pedig semmiképp sem szerettem volna, hogy félelmükben visszaöklendezzék a frissen megevett kaját.
Szóval elkezdődött a „vonulás”. Képzeljétek! Abba dobozba raktam őket, amiben szerdán (május 14-én este) érkeztek. Látjátok a különbséget?  Ennyit nőttek amióta itt vannak. Fantasztikus!  Miután bedobozoltam őket, a fészküket darabjaira szedtem és leszedtem az infralámpát. Kocsira raktam mindent és irány az új kecó…

Dobozban ::: 2014.05.19.
Fotó: Nyíregyházi Állatpark, Révészné Petró Zsuzsa
Dobozból az új fészekbe ::: 2014.05.19.
Fotó: Nyíregyházi Állatpark, Révészné Petró Zsuzsa

Közben hívtam a kolléganőmet, Zsuzsikát, hogy jöhet fotózni. Sietett is egyből, hajtotta a bringát, és fotóstáskájával a vállán a mai slágert dúdolta nekem: „Kémény tetején kelepel a gólya…”

Gyorsan elkészítettem a gólyafészket, tiszta, friss és puha zöldet raktam alájuk és már raktam is őket az infra alá. Az etetés nagyon könnyen ment, mindenki evett egy csirkét fejenként és még egy marék halat is szétosztottam utána.
A fotókon még valamit megfigyelhettek. A 1. és 2. fiókának a szárnyain már nyílnak a fekete tokok. :-)

A költöztetés után annyit ettek, hogy a következő etetéskor csak keveset bírtak.
16:20-kor már az új helyen, de a régi étvággyal uzsonnáztak a "cakók" (a fehér gólya népies elnevezése). Csirke is és hal is szerepelt az étlapon. Mielőtt eljöttem az állatparkból (7 óra körül) halat kaptak.

Nő a ruha ::: 2014.05.19.
Fotó: Nyíregyházi Állatpark, Révészné Petró Zsuzsa
Mekkora szárnyak lesznek ezek! ::: 2014.05.19.
Fotó: Nyíregyházi Állatpark, Révészné Petró Zsuzsa

A 3 idősebb fióka majdnem egyforma méretű. A kicsi azért tűnik sokkal kisebbnek – bár be kell valljam, hogy tényleg az – mert az elmúlt néhány napban végbemenő fejlődés az idősebb tesókon jobban látszik. A 4. is sokat nőtt, és szerintünk hamarosan behozza a nagyobbakat. Mire tollban lesznek, nem lesz ekkora, szemmel látható a különbség. Így telt el a mai napunk, örülök, hogy nem vették zokon a költözést. Mára ennyi, holnap jövünk!

Ki kér még? ::: 2014.05.19.
Fotó: Nyíregyházi Állatpark, Révészné Petró Zsuzsa

2014. május 18., vasárnap

Kamera és anya nélkül - Az első hétvége

A négyek az első hétvégét töltötték az Állatparkban, s az alábbiakban Rita erről feljegyzett sorai következnek.

2014. 05.17.

Tegnap megbeszéltem Görögh Zolival, hogy reggel jön fotózni. A parkban találkoztunk és együtt mentünk ébresztőt "kelepelni" a kis gólyáknak. (Gondoltuk mi...)

08:30 - Kikulcsolom az ajtót és bár örülve kelepelnek a négyek, annyira nem dobnak hátast örömükben... kicsit furcsálltuk is Zolival a dolgot, de azért eszegettek egy keveset. Egy kicsit fáztak szerintem, így állítottam a lámpán. Zoli videót és fotókat készít, és azon mosolygunk, hogy hajigálják a halat a Halászcsemeték. Etetés után, ahogy kijöttünk tőlük Zolival tanakodunk, hogy mi lehet az oka az étvágytalanságnak.
Ekkor kiabál a kolléganőm Edit:
- Bocsi! Nem Írtam be az etetési naplót! De már voltam ott és adtam nekik enni! :)
Na tessék, már megint kétszer reggeliztek a babák... szóval Zolival az elképzelés, hogy mi tálaljuk a reggelit füstbe ment.

09:00 - Nem sokkal ezután érkezett egy fehérgyarmati általános iskola erdei iskolai programra. Néhány mondatban meséltem nekik az állatparkról, és ők mondták, hogy reggel a rádióban hallgatták a gólyákról szóló híreket. Nagyon örültek, hogy jól vannak a mentett gólyák és figyelmesen jegyzeteltek... Jó volt ezt látni, mert ők a következő generáció, akik a természetvédelemért sokkal többet tehetnek majd, ha jó szívvel és szeretettel mesélünk nekik és tanítjuk őket.

10:00 - Zoli még itt van és jön velem etetni. A csirkének nagyon örültek a gólyák, pillanatok alatt bepakolták a fejadagot és már alszanak is. A hétvégén Edit kolléganőm dolgozik. Ő a szombati és vasárnapi pótgólya. De ne aggódjatok! Egy remek szakember és érti a szakma csínját-bínját.

Hamm! 
2014.05.17. ::: Fotó: Görögh Zoltán

11:30-kor is Edit ment etetni. Nagy kelepelés fogadta. Sok halat ettek, és hamar jóllakva elpihentek.

13:30 - a menü csirke. Volt is érte tülekedés a fészekben. Kelepelés, kajakérő sivítozás és mindenféle produkció a legízletesebb falatokért.

15:30-kor is csirkeosztás volt. Edit azt mondja, hogy etetés után nem aludtak egyből, egy kicsit tollászkodtak. Képzelhetitek, hogy a 4. miféle tisztálkodást művelhetett, hiszen még ülni is alig tud. :-D

A kora esti és az igazi vacsora vegyes volt. Vagyis halas-csirke. :-)
Mindenki jól van, szerintünk nagyon sokat nőttek ez alatt a néhány nap alatt. Zoli készített fotókat és videót a kis gólyákról, szerintem már el is küldte Karcsinak. Jó éjszakát Kelepelők, holnap jelentkezünk, én és a négyes tollas banda. :-D

Halfalatok 
2014.05.17. ::: Fotó: Görögh Zoltán

2014.05.18.

Edit 07:30-kor tálalta a reggelit. Akkora volt az étvágy, hogy nem volt elég a 3 csibe, így hal is kellett még.

2 óránként "repült a vadászportyáról" vissza a kicsikhez és nem hitt a szemének, hogy ezek a kis csibezabálók mennyit voltak képesek enni. :-) Egész nap ez ment... csak a kelepelés és az evés. A kicsit, a 4.-et, ő is külön eteti, mint én, mert nem szeretnénk, hogy nagyon elhúzzanak tőle a többiek.  A két etetés között nyugodtan pihentek és élvezettel tollászkodtak. Minden etetéskor vegyesen kaptak csirkét és halat. Olyan fekete a csőrük, mint a korom. Ha össze vannak bújva, csak a fekete csík látszik, meg néhány apró fekete ragyogó szem... Most ennyit írok, mert a holnapi naplóban hosszabb beszámolóval készülök nektek. A kis kelékre holnap nagy nap vár... én már alig várom a holnapi napot. Addig már csak egyet kell aludni és egy gólyalábnyit. :-)

Sziasztok, holnap jövünk!

Még egyet kérek! 
2014.05.17. ::: Fotó: Görögh Zoltán

2014. május 17., szombat

Halász verebet fogott és már idegenek kerülgetik a fészket

A szerdán történtek után Halász egyedül maradt a fészekben, de az ott töltött idejét továbbra is megfigyelhetjük a webkamerán keresztül. (Csütörtökön nagyobbra állítottam a kamera látószögét.)

Persze nincs mindig a fészekben, de amikor ott van, akkor például olyan különleges pillanatokat is láthatunk (2014.05.16. 14:36), mint ez, amikor egy szempillantás alatt rávág egy verébre, s a következőben már le is nyeli. Ilyet az elmúlt 7 évben nem sikerült videón megörökítenünk!

Verebek egyébként szinte minden öreg gólyafészek aljában és oldalában költenek, gyakran egész telepeket alkotva.

A felvétel többi részében Halász elrepül, üldözőbe vesz egy másik gólyát (ami addig a szürke palatetős ház kéményén állt), majd visszaszáll a fészekre. Aztán még egyszer elmegy, majd visszajön. Tehát már idegen gólyák kerülgetik a fészket, ezért kénytelen Halász mégis sok időt a fészekben és környékén tölteni.
Sokszor látható, amint egy másik gólya átrepül a légtérben. Reméljük, hogy hamarosan egy pár nélküli tojó is feltűnik a színen, s jövőre újra párban kezdhetik a költési időszakot!

A pillanatot Beck Éva kapta el és mutatta meg képen, így kereshettem ki a videót a szerver archívumából. Ezúton is köszönöm neki!

A nap folyamán az idegen gólya többször megjelent, egyszer le is szállt a fészekre. Lentebb erről is láthat két videó.

A videókat érdemes teljes képernyőn nézni és HD-ra állítani a minőséget!


A következő kora délután rögzített felvételen Halász és egy másik gólya látható. Az idegen a nap jelentős részében a fészek körül mozog, s Halász rendszeresen üldözőbe veszi. Reméljük, hogy egy pár nélküli tojó az, megbarátkozik vele, s jövőre új párjával kezdheti a költési időszakot!


Az lenti esti felvétel elején egy idegen gólya látható a fészekben (bizonytalanul érkezik, s igazgatja a fészket). Halász 19:38-kor érkezik és elzavarja a fészekről.

2014. május 16., péntek

Kamera és anya nélkül - Ismerkedés az új fészekkel, a pótmamákkal és a médiával

Ahogy azt a tegnapi bejegyzés végén megírtam, mától nem csak én blogolok a Gólyanaplóban, hanem Szalay Rita is, aki folyamatosan vezeti naplóját (valódi papír füzetben, láttam ma a saját szememmel), amit aztán begépel, megküldi nekem, én pedig feltöltöm ide.

Fogadjátok szeretettel a szerda estétől ma délutánig naplójában papírra vetett sorait!

Kamera és anya nélkül, avagy napló a Halász árvákról a Nyíregyházi Állatparkban


Szóval ez a történet ott kezdődik, ahol a Hajnalé, a fehér gólyáé véget ért...
Sajnálatos módon párja, Halász ismét özveggyé vált, ráadásul 4 apró és gyenge fiókával tele a közös fészek.
Érkezik a telefon Karcsitól, hogy lehoznák a kicsiket, ha tényleg Hajnal veszett oda. Természetesen fogadjuk a gólyafikat, kapott Karcsi választ a kérdésre. Innen indul a Halászgyerekek életének kamerák nélküli, de cseppet sem unalmas új fejezete.

2014.05.14.

Telefon ide, telefon oda, amíg Karcsiék a kosaras járművet várják Nagyhalászban, az állatparkban már ezerrel készül az ember rakta gólyafészek, infralámpa próba, takarmány előkészítés és felkészülten várjuk a fiókákat. Féltő és reménykedő kérdések és gondolatok röpködnek a világhálón, olvasom egyiket a másik után. Mindenki nagyon aggódik és feszült. Eközben Halász a fészken ül és fegyelmezettem vár… valamire.
A fiatalok már éhesek, az élő kamerán át látszik, hogy egyik-másik hátravetett fejjel kelepelve kéri az uzsonnát. De Halász csak ül és vár. Néha feláll, nyújtózik egyet, aztán gyorsan visszaül, mert a szél egyre erősebb, csepereg az eső és nem hűlhetnek ki az apróságok. Aztán egyszer csak megérkezik a segítség, Halász feláll, elrepül, és a fiókákat kiveszik az emberek a fészekből. Ruhával bélelt kartondoboz az ideiglenes szállásuk. Késő este megérkeztek az addigra már igen éhes kis gólyák az állatparkba. Kínáljuk is őket a kiolvasztott naposcsibével, amit nagy vehemenciával, mosolyt fakasztó rutintalansággal el is fogadnak. A legkisebb fiókán törjük a fejünket, hogy vigyem e haza és etessek rá később vagy a többiek között hagyjuk e éjszaka… dilemma… De aztán úgy döntünk, hogy a tesókkal alhat. Kapott még repetát, el is fogadta. A jóllakott és elfáradt négy apró madár lassan megnyugszik és összebújva melegednek a térdig érő műfészekben az infra alatt. Csak reméljük, hogy reggelre nem történik semmi probléma…. Jó éjszakát kis gólyák…

2014.05.15. 

Reggel (7:30) első utam a gólyafészekhez vezetett. A kicsik jól vannak, aminek nagyon örülök. Kínálom a csibedarabokat szépen sorba. Ha a kezemből leesik szépen utána kapnak a nagyobb fiókák. A legkisebb is szépen eszik, kéri a falatokat, kelepel. A sorban a 3. fióka a legérdektelenebb. Kicsit aggódok is, mert nem értem, hogy miért nem kér enni. Tegnap teljesen jól evett és elfogadott minden felkínált darabot. Na! Gondoltam, később úgy is jövök hozzájuk újra és vele kezdem az etetést. Kulcsra zárom az ajtót, miután elpillednek és megyek a dolgomra. Velem szembe jön Mudri Edit kolléganőm, és mosolyogva közli, hogy kicsit korábban érkezett és kb. úgy pár perccel hét óra előtt látogatást tett a gólyáknál és 3 csibével jól megetette őket. Nevetve mondtam neki, hogy most jövök tőlük és szintén 3 csibét szervíroztam reggelire. Már értem, hogy a 3. gólyagyerek miért nem volt éhes…, később jelentkezek… Sziasztok!

10:15 - Edit etette a gólyákat. Evett mindenki, de a kicsi többet evett mint a többiek.

11:30 - Én mentem etetni, jól érzik magukat az infra alatt, nyugodtan pihennek. Ha mozgást érzékelnek hangoskodnak, kelepelnek. :-)

12:35  - Én mentem etetni, Zsuzsika jött fotózni, kelepeltek, ettek, most alszanak. Olvasztás alatt van a Lance fish, 13:30-kor ezt kapják majd, és a nasi lisztkukac lesz.

13:40 - A hal a csirke után először annyira nem menő, de második nekifutásra telitalálat. :-) 
Rengeteget ettek belőle, még a 3. is. De ez a madár a 4-ből a legkényelmesebb. Komótosan eszik, még az sem zavarja, ha a 4. kieszi a csőréből a kaját.

Menü: csibedarabok és halak ::: Fotó: Görögh Zoltán

15:45 - Pfúúú Apuskáim! Ezek a bábák még nyakig vannak hallal. Nyugodtan pihennek. Nem is ettek, csak 1-1 db halat.

20:15 - Kiss Józsi kollégám elvállalta a vacsoráztatást. Kelepelve köszöntötték Őt is, és rendesen bevacsoráztak… szép álmokat kis bábák! :-)

2014.05.16.

07:45  -Ildikó kolléganőm előttem érkezett és már volt a gólyáknál. A reggelinek szánt hal kevésnek bizonyult, ezért még csirkét is ettek.

Reggeli kép (a 4. fióka kitakarva, a középső mögött a háttérben)
2014.05.16. ::: Fotó: Révészné Petró Zsuzsa

09:30 - Nagy mosoly!!! Itt repül a kis madár!!! CSÍÍÍÍÍÍÍÍÍZ! Stb. Na!  Jól van, elég a hülyeségből. 
Szóval fotóriporter érkezett a félárvákhoz. Kis etetés a kép kedvéért meg miegymás, ami ilyenkor szokott. Jól ettek. Kelepeltek…

11:00 - TV stábok adják a kilincset egymásnak és mindenki a gólyákra kíváncsi. Híres etetés a mostani, TV sztárokká avanzsálódnak a kis gólyák. Nem sok idejük volt a felvételeket elkészíteni, mert hamar jól laktak és már nyugodtan alszanak is. Kicsit melegük is volt az infra alatt, így feljebb állítottam felettük a lámpát.

14:00 - Se TV, se fényképezőgép. Csak a gólyák és én. Szép csendben megetettem őket, megnéztem, hogy az állított infra alatt milyen a hőmérséklet. Jó. Bőségesen ettek. Nem viselte meg őket a média érkezése. :-) 
Holnap jelentkezek!

Ma délben négy TV stábnak, egy rádiósnak és egy online hírportálnak nyilatkoztunk.
Fotó: Görögh Zoltán
Rita sem maradhatott ki a jóból. ::: Fotó: Görögh Zoltán
Bocs Rita! Az előző bejegyzés végén megígértem az olvasóknak , hogy megismerhetnek. ;-)
Egy mai kelepelős bónusz fotó ::: Fotó: Görögh Zoltán

2014. május 15., csütörtök

Gólyamentés Nagyhalászban – egy szomorú és hosszú nap krónikája

Ismét közbeszólt az élet, s nem arról írok, ami éppen esedékes lenne, hogy már egy hetes az első két fióka, s a negyedik is kikelt vasárnap.

A Gólyanapló régi olvasói biztosan emlékeznek még rá, hogy mi történt közel négy évvel ezelőtt, 2010. június 27-én: Harmat halála – harc, szél és áramütés >>

Már biztosan sokan tudjátok, hiszen a kamera képe fölött is megjelent egy üzenet, hogy tegnap Hajnallal is áramütés végzett. Halász így megint magára maradt, s mivel a fiókák még nem voltak egy hetesek sem (a legkisebb tegnap csak 3 napos volt), ezért, és a várható időjárás miatt is, le kellett hoznunk a négy fiókát. Tegnap este 9 órakor a Nyíregyházi Állatpark gondozóinak szakértő kezei közé kerültek.

Erről a szomorú és hosszú napról számolok most be, a 2010-ben történtekhez hasonlóan részletesen, de amennyire csak tudok tárgyilagosan.

Nem azért teszem ezt, mert nem kedvelem a gólyákat, hanem mert sajnos még mindig nap mint nap megtörténnek hasonló esetek országszerte. Sőt, ahogy azt már írtam több alkalommal korábban, Halászék fészke még jóval biztonságosabb környéken van, mint a legtöbb hazai gólyafészek.

Telefonhívások és felhívások
  • Szerdán 12:28-kor telefonon hívott Szennai-Nagy Erika (a Petőfi Sándor Művelődési Ház vezetője), akit a Gólyafesztiválozók már ismernek, s tudják, hogy az egyik jobb kezem a nagyhalászi gólyákkal és a fesztivál rendezésével kapcsolatban. Sőt utóbbiban már én vagyok az ő bal keze.
  • Azt hittem, hogy a III. Gólyafesztivál szervezésével kapcsolatban hív (előtte két órával erről beszéltünk), de sajnos nem. Közölte, hogy egy lakó a Hunyadi utcából jelezte neki, találtak egy elpusztult gólyát egy villanyoszlop közelében. Ezután még több körben telefonálgattunk, pontosítottuk az információkat, s erika ki ment a helyszínre, s kérésemre fotókat is készített az elpusztult madárról és az oszlopról. A friss tetem mintegy 5 méterre feküdt az oszloptól, a vezetékek alatt. Lehet, hogy az áthúzás után reflexből még elrugaszkodott, ezért nem közvetlenül az oszlop alatt volt, ahogy a legtöbb hasonló esetben.
  • Ezután nem sokkal, mivel munkaidőben dolgoznunk kell, felhívást tettem a gólyafigyelő közösségek weboldalain (Facebook, GG fórum), hogy nézzék a kamerát, s figyeljék van-e váltás és etetés a fészekben. Másképpen ugyanis nem bizonyosodhattunk meg arról, hogy Hajnal volt-e az áldozat. (Azt tudtuk, hogy a fiókákon ülő madár Halász volt, mert harcedzett csőréről már jól felismerhető. Azt már Erika is jelezte a helyszínre érve, hogy a halott gólyának nem ilyen csőre volt.)
  • Sajnos nem sok jót reméltem, miután tudtam, hogy a Hunyadi utca ugyan elég messze van, de azért mégiscsak Halászék fészke van hozzá a legközelebb.
A kamera utolsó rögzített képe, amikor még együtt volt a Halász család. Hajnal éppen elindult, hogy élelmet hozzon a kicsiknek. (2014.05.14. 11:52:39)
A gólyamentés megszervezése és várakozás
  • Mivel Hajnal több óra után sem érkezett vissza etetni a fiókákat és váltani párját, ezért már biztosak voltunk benne, hogy ő az áldozat. Ekkor úgy döntöttünk, hogy lehozzuk a négy fiókát, mivel a várható nagyon rossz időjárás miatt sem lenne esélyük a túlélésre. Hiszen, ha Halász esetleg ott is hagyja őket reggel, hogy élelmet hozzon nekik, a várhatóan hosszúra nyúló táplálékszerző utak ideje alatt a zuhogó esőben és erős szélben a néhány napos fiókák nem sokáig bírnák.
  • Közben segítséget kértünk és egyeztettünk a Katasztrófavédelem ügyeletes munkatársával, s elindultunk Nagyhalászba.
  • Miután kiértünk (délután négy körül), s megbeszéltük a lehetőségeket, hamarosan megérkeztek az ibrányi tűzoltók (Ibrány önkormányzati tűzoltóság). Őket küldte a Katasztrófavédelem, hiszen ők voltak a legközelebb (szomszédos város).
  • Sajnos a villanyoszlop, a fészek megvizsgálása és a feladat megvitatása után kiderült, hogy az ő járművük és létrájuk nem érne fel. (Talán sokan tudják az elmúlt évekből, hogy Halászék fészke nem egy átlagos magasságú oszlopon van, hanem 12 méter magasan.)
  • Ezután gyorsan intézkedtek, s ígéretet kaptak, hogy küldenek az EON-tól egy megfelelő emelőkosaras gépjárművet. Sajnos azonban annak előre láthatóan több órába kerül majd a helyszínre érni, mert dolgoznak, s a munka végeztével tudnak erre fordulni. Így aztán hosszú várakozásba kezdtünk az egyre erősödő szélben, s közben beszélgetéssel múlattuk az időt, s valamennyire megismertük egymás hivatását. (Bár az elmúlt évek alatt nekünk több tűzoltóval volt szerencsénk megismerkedni. Az övék valóban hivatás, a miénk meg valami olyasmi.)
  • Közben néha rövid üzeneteket küldtem a telefonomról a kamera képét élőben figyelőknek, hogy nyugodjanak meg, dolgozunk a fiókák megmentésén.
Rövid időkre a tűzoltó autóba is beültünk a hideg miatt. (Fotó: Görögh Zoltán)
A fiókák lehozatala
  • Közel négy óra várakozás után, háromnegyed nyolc környékén megérkezett a várva várt emelőkosaras autó és egy EON-os terepjáró. Megbeszéltük a feladatot, s az áramszolgáltató szakemberei gyorsan intézték mentést a tűzoltó srácokkal együtt. A nagy szélben András és Robi ment fel a kosárban a fiókákért, Zoli irányította a forgalmat, Feri pedig Görögh Zoli kollégámmal a toronyból figyelték az eseményeket. (Sajnos az EON munkatársainak nevére nem emlékszem!)
  • Az egész művelet alig 5 percig tartott, s a fiókák már lent is voltak az irodánkban mindig kéznél lévő egyik kartondobozban, melybe puha pamut ruhák kerültek, hogy ne fázzanak. (Ezt ezúton is köszönjük Végh Miklós lelkipásztornak, aki szintén 2008 óta támogatja minden a gólyákkal kapcsolatos munkánkat. Ha nem hoz nekem is egy pulóvert, akkor biztosan komolyan megfáztam volna a 4 órás várakozás alatt.)
  • Nyolc órakor már lent is voltak a fiókák, s miután gyorsan elköszöntünk a segítőinktől, azonnal elindultunk Zolival a Nyíregyházi Állatparkba, ahol már várták a piciket.
Az alábbi videón a mentés percei láthatóak, ahogyan sok ezren figyelhették a webkamerán keresztül (aznap 36 437 oldalletöltés volt, ma pedig 55 952).


Ezen pedig az látható, ahogy a mobiltelefonom rögzítette az eseményeket. (Amikor az irodából elindultunk a mentést szervezni, nem volt nálam más videórögzítő eszköz. A szél olyan erős volt, hogy a telefon a közlekedési táblának szorítva is remegett.)




András és Robi útban felfelé – Halász felállt, s érezte, hogy történik valami. (Fotó: Görögh Zoltán)
András és Robi útban felfelé – Halász visszaült, mert védelmezte a piciket. (Fotó: Görögh Zoltán)
Végül András vette ki a fiókákat. (Fotó: Görögh Zoltán)
S az utolsó is a dobozba került. (Fotó: Görögh Zoltán)
A mentőcsapat és a fiókák (a doboz védelmében) – a tűzoltók balról jobbra: Trencsényi Ferenc, Lippai András, Birgány Róbert, Lukács Zoltán. A képen látható EON munkatársnak és kollégáinak is köszönjük a segítségüket, ahogy a nagyhalászi segítőinknek, s nektek is, akik a kora délutáni órákban a fészek történéseiről közvetítettetek, s a mentéskor szorítottatok! (Fotó: Görögh Zoltán)
Megérkezés az Állatparkba és az első etetés
  • Fél kilenckor már az Állatparkban voltunk, s Rita fogadott bennünket, az előkészített „gólyafészekkel”, ami fölött egy melegítő infralámpa lógott, s egy vödörnyi naposcsibével. (Szalay Rita a Nyíregyházi Állatpark munkatársa, s az elmúlt években már tucatnyi esetben segített az általunk mentett fiókákon is munkatársaival. S még mennyi-mennyi különféle állat köszönheti neki, hogy felnőtt vagy meggyógyult. Az ő munkájuk is hivatás! Rita munkaideje egyébként tudtommal délután négy körül járt le, de zokszó nélkül maradt este fél tízig.)
  • Mivel a fiókák éhesek voltak, azonnal megetette őket, s két és fél naposcsibét gyűrtek le lefekvés előtt. Az alábbi, szintén mobillal készült videón ezt láthatjátok.

Még a dobozban, de már közel a pipihúshoz. (Fotó: Görögh Zoltán)
Még a dobozban, de már falatozunk. (Fotó: Görögh Zoltán)
Fészekben és melegben (Fotó: Görögh Zoltán)
Egy utolsó falat még lefekvés előtt (Fotó: Görögh Zoltán)
Ez csapatmunka volt, s köszönjük mindenkinek, aki részt vett benne!

Van egy kis hiányérzetetek? 

Például azzal kapcsolatban, hogy miért vannak még mindig veszélyes oszlopok Nagyhalászban (százas nagyságrendben) és országszerte (százezres nagyságrendben)?

Erre ma már nincs időm részleteiben válaszolni, de higgyétek el, hogy sokan mindent megtesznek azért, amit lehetőségeik szerint meg tudnak tenni, hogy egyre kevesebb veszélyes oszlop legyen. Az elmúlt években Nagyhalászban is sok oszlopfejet szigeteltek. Ajánlom az MME honlapjának ezt az oldalát olvasgatásra: Madarak és vezetékek >>

Arra viszont megkérnélek benneteket, hogy mindazok munkáját, akik tesznek valamit az ügy érdekében, lehetőség szerint ne fitymáljátok le! Mai „Facebook központú” világunkban nagyon könnyű a meleg szobában ülve kommentelni, s azokat ócsárolni akik tesznek valamit.

Vagy esetleg hiányoljátok, hogy Ritáról nem került fel kép? Szívesen megismernétek a Halász gyerekek új pótmamáját?

Valóban nem készült fotó és a videóban sem látható Rita, csak legfőképpen a keze, amint eteti az aprónépet. De ami késik, az nem múlik, s őt megismerhetitek hamarosan, ugyanis innentől kezdve rendszeresen ír majd, s készít videókat a fiókák mindennapjairól. :-)

Az első napról már meg is küldte a naplót és két rövid videót. Hamarosan fel is töltöm (valószínűleg már csak holnap). Mostantól kezdve tehát ketten vezetjük a Gólyanaplót, s meglátjátok, érdemes lesz követni az eseményket!

Mi lesz a fiókákkal? Ott maradnak az Állatparkban, bekerülnek egy másik fészekbe vagy szabadon engedjük őket a nyáron Górés-tanyán?

Ez még a jövő zenéje, de értesültök majd róla, ezt megígérhetem.

Még egy utolsó megjegyzésem lenne. Az elmúlt két napban soha nem látott mennyiségben érkeztek az érdeklődő üzenetek és telefonhívások. Nemcsak hazánkból, de a világ számos tájáról érkezett e-maileket és egyéb csatornákon jött kérdéseket valóban százával válaszoltam meg. (Tegnap egyébként a nagyhalászi gólyakamra látogatottsága átlépte az 5 milliós számot, s az elmúlt két napban több mint 90 000 oldalletöltés érkezett a gólyakameráink oldalaira, ami eléggé megterhelte a videó kiszolgáló szerverünket.) 

Mint tudjátok ez nem a munkám, ezért csak a szabad időmben tudok ezzel foglalkozni, így kérem, hogy nézzétek el, ha valakinek az elmúlt két napban nem tudtam válaszolni! (E-mail nem maradt megválaszolatlan.) 

Köszönöm a gólyák felé irányuló figyelmeteket!