2014. június 2., hétfő

Kamera és anya nélkül - Gólyát látok! Négy lábon álltok?

A hétvégén nemcsak hónapforduló volt, de újabb érdekességek is történtek a négyek (+hármak, +kuvikcsemeték) háza táján.

2014.05.31. – 2014.06.01.

Boldogan írom a hétvégi beszámolómat a gólyacsaládról. Igaz, hogy szombaton nem én voltam a pesztonka, hanem a fókás kollégáim, Edit és Zoli. Azért telefonon kikészítettem őket a sokk-nak tűnő érdeklődésemmel. Amíg ők dolgoztak... én horgásztam egy jót a barátaimmal... Halászéknak. Nem-nem ez csak vicc, nekik nagy lett volna a 4-5 kg-os amúr. :-)

Szóval a szolgálatban lévő kollégák már rég látták a kis gólyákat és már szombat reggel meglepődtek a látottakon. Azon szintén, hogy milyen jó az étvágyuk. Szerencsére! Reggeli etetés és itatás. Kevés csibét és több halat kaptak. Miután már egyik sem sipítozott a kérek még hangon, bagolyszámlálásba kezdtek. :-) Az éjszakai betyárok ugyanis az odúból kiköltöztek a sötétség leple alatt és újra becuccoltak a gólyafészek ágai közé.

Délelőtt a kis baglyokat még tömni kellett, hogy ki ne éhezzenek. Aztán telefonon értekezve jól kitaláltuk Edittel, hogy egy másik épületben van már egy olyan kuvikunk, akit korábban hoztak be, hátha a hetes bandát ráveszi az evésre. (Legyengülve érkezett, de már rehabilitálódott nálunk, és arra vár, hogy a Hortobágyi Nemzeti Park munkatársai elszállítsák. Eszik magától, pedig még ő is idei.)  A gólya madarak jól belaktak délelőtt is.

Délután Laci Dr. vizitelt és mérlegelte a tollasokat, centizte a "pálcika" lábakat. Zoliék etettek, és elvitték a hét kuvikot az egy kuvik albérletébe. Kíváncsian várom a reggelt, hogy ebből mi lesz... :-) (Éjszakai bohóctalálko-zoo)

Edit halvacsorát "főzött" a négyek+hármaknak. Volt öröm. Mindegyik degeszre ette magát és nyugovóra tért.

Vasárnap reggel én is mentem dolgozni. A fókakonyhán Editékkel találkozom. Nem örül, hogy jöttem, mert Ő szeretett volna menni a kelepelő művészekhez, még kamerát is hozott, hogy megörökítse. Mivel csak délig vagyok bent, megbeszéltük, hogy most én etetek, a nap későbbi részében pedig ők. Mesélte, hogy volt a puffancsoknál és minden kaja elfogyott. Hagyott pedig bőven, úgyhogy biztos ettek a kicsik, mert az "önálló" kuvik egyedül képtelem lett volna ennyit enni... :-) Jupiii, kipipáltuk ezt is :)

Megyek a madárkáimhoz. Benyitok, és persze, hogy gólyát látok, de... ketten is két lábon álltok? A 2. Halász poronty is egyik-másik lábára nehézkedve kelepel, és egyből kéri a kaját. Persze először vizet kaptak, majd aztán jött a csirke. Teljes volt a boldogság, Eszlárkáéknál is. (Persze miután durranásg ették a nyakukat...)
Megnéztem a kis kuvikokat is, de úgy gondolták, hogy nekem nem kellene ott zavarnom kívül tágasabb, úgyhogy nem maradtam sokáig... mert jól rám ijesztettek. ;-)

A későbbiekben Editék etették már a bábasereget. Halat kaptak főleg, de egy kevés csibe is elveszett a hosszú nyakakban. Dr. Laci mérte őket ma is. S mivel Edit ma is sokáig dolgozott, az utolsó etetést is elvállalta. (Nem tudom, hogy aztán készített-e videót.) A telefonban csak annyit mondott este, hogy mindegyik gólyavédenc evett és minden rendben van.

GILICÉIM! Vajon holnap reggel hány lábon vártok?

3 megjegyzés:

Hegyes Zsuzsanna írta...

Üdvözlet a gólyáink táplálkozásában segítő munkatársakat és a Dr bácsi munkáját is!
Nagyon köszönöm az új infókat örömmel olvasom mindig!
Az az első hogy mindig nézem van e új bejegyzés.
ÜDV Hegyes Zsuzsanna

Névtelen írta...

Annyira jó olvasni, hogy ilyen lelkesedéssel és kedvvel látják el a gólyafiókákat és a kis kuvikokat az állatkert dolgozói! Köszönjük!

Névtelen írta...

Nagyon szépen köszönöm a naplót.
Édesek lehetnek a bagólyák.
El tudom képzelni azt a kelepeléses hangzavart, amikor örülnek neked a gólyácskák , mert tudják hogy jön a halacska.
Nagyon szeretem olvasni a naplódat.
Valcsi