2014. június 5., csütörtök

A kamera nélküli napló utolsó lapja / S az élet megy tovább…

A mai lesz Rita búcsúzó bejegyzése, egyben a Négyek (vagyis már kilencek), sőt a 8 kuvik továbblépése is a szabadság felé. Valamint a Gólyanapló is 8 napra „bezár”. Olvassátok hát Rita naplójának mai sorait, s a végén az általam írt kiegészítést! Nem lesz könnyű olvasmány, de a gólyák már csak ilyenek. Jönnek-mennek. ;-)

2014.06.05.

Rita búcsú-zoo bejegyzése

Kedves Olvasók, Gólyafigyelők, Drukkerek és Mindenki, aki olvasni fogja ezt a bejegyzést!

Ez az utolsó epizód a gólyá-zoo regényből. Nagyon nehéz ujjakkal írok, mert érzelmek nélkül nem ember az ember. Pláne nem, ha állati életek vannak rábízva, akik szólni nem tudnak, írni nem tudnak. Kiszolgáltatottak nekünk, és a jó belátásunkra, az ösztöneinkre, az eszünkre és a tapasztalatainkra vannak utalva. Szóval ne kövezzetek meg, ezekért a sorokért, de ezt most úgy írom, ahogy én és a Nyíregyházi Állatpark munkatársai ezt a pár hetet megéltük. Cseppet sem érzelemmentesen.

2014. május 14. - Karcsi telefonja után, ahogyan azt már pontosan tudjátok, a halászi gólyapár fiókái hozzánk kerültek. Nem ez az első eset, hogy gólya érkezik a parkba, de ők - valahogy már akkor is éreztem - különlegesek lesznek. Nem csalódtam...

Nap mint nap részesei lehettünk annak, hogy miből lesz a cserebogár. A kollégáim és jómagam is minden nap igyekeztünk, hogy a négy félárvának a lehető legjobb dolga legyen nálunk. Aztán, ahogy telt, múlt az idő egyszer csak megérkezett Eszlárka, Bogdányka és Bercel. A hétfejű haramiával persze a dolgunk is megnőtt, de szívesen vállaltuk ezt a nemes feladatot. Mindannyian. A hab a gólyatortán a tegnap érkezett Legyező, de nem bántunk vele sem másként, mint a Hetekkel. S ha már a habnál tarok... a hab tetejére mazsola is jár: Kálló. Őt ma hozta a HNPI természetvédelmi őre. Kiesett, de nem sérült meg szerencsére. Betettük hát őt is a "közösbe".

Mintha csak tegnap jöttek volna a dobozkájukban. Szépen fejlődtek, az étvágyukkal amúgy sem volt semmi gond. Az első pillanattól fogva elfogadták az általunk felkínált falatokat. Élni akartak, és mi életben tartottuk Őket. Milyen jó volt hallani a kelepelő koncertet...

Sokan az én nevemhez fűzitek a kis gólyák mindennapjait. De engedjétek meg, hogy itt is megköszönjem minden munkatársamnak a segítő szándékot, a vezetőségnek, hogy lehetőséget nyújtott ahhoz, hogy - ha bár rövid ideig is ugyan - de a természetvédelem ilyen jellegű szolgálatába állhattunk. A legnagyobb köszönettel mégis Kiss Józsi kollégámnak tartozok, mert a legtöbb esti etetést Ő vállalta el, és szabadidejéből nem sajnált soha egy percet sem a gólyáinktól. Köszönöm! :)
Nem utolsó sorban nektek is köszönjük! Köszönjük az érdeklődéseteket, azt, hogy szorítottatok nekünk, hogy sikerüljön. Köszönjük a dicsérő szavakat, de higgyétek el, hogy mi tényleg csak a munkánkat végezzük. Bár nekünk ez több mint munka!

Most eljött azonban a pillanat, amikor búcsút intünk, mert e gólyaélet egyik fejezetét most lezárjuk. Még ugyan csak országhatáron belül, de útra kelnek kis gólyáink. A még névre váró halászi Négyek, Bogdányka, Eszlárka, Bercel, a tegnap érkezett Legyező, s immár Kálló is. Irány Hortobágy!

Gilicéink! Vigyázzatok magatokra. Örömteli volt számunkra a találkozás, hogy részeivé válhattunk egy picit az életeteknek. Bízunk abban, hogy képesek lesztek a vad és szabad életre, s talán évek múlva kapunk még rólatok örömteli híreket vagy hallunk még benneteket üdvözlésképpen egy jóízűt kelepelni, ahogy itthon, nálunk a Nyíregyházi Állatparkban tettétek. Repüljetek ki Hortobágyról egészségben és az augusztusi nagy megmérettetésnél legyetek erősek! Vigyétek hírét a gólyaszerető embereknek. Sziasztok!

„Majd utánatok megyek – intett szárnyával az elmaradt vándor, ám ebben a szárnycsapásban majdnem annyi szomorúság volt, mint mikor egy ember azt mondja: Isten veletek.” (Fekete István)

Várunk majd haza Titeket, szeretettel: Edit, Anikó, Zsófi, Zsuzsika, Ildikó, dr. Szandi, dr. Laci, Zoli, Gyuri… és akiknek a szívéhez nagyon közel kerültetek: Józsi és Rita.

Józsi ebédelteti a Négyeket
2014.06.05. ::: Fotó: Herlicska Anikó
Ezt a pillanatot még kedden, a fiókák gyűrűzésekor kapta el Zoli. Ehhez talán nem szükséges további kommentárt fűzni. (Rita hozzájárulásával töltöttem fel.)
2014.05.03. ::: Fotó: Görögh Zoltán
Karcsi kiegészítése

Természetesen én is újból köszönetemet szeretném kifejezni mindenkinek, kezdve a nagyhalászi segítőimmel, a mentésben segítő ibrányi tűzoltókkal, folytatva a kisgólyákkal nap mint nap „bajlódó” zoo-csapattal, s végül a háttérben közreműködő munkatársaimmal. Sőt a HNPI munkatársairól se feledkezzünk meg, akik további „tesókat” hoztak a nagyhalászi Négyeknek. Valóban igazi csapatként intéztük, hogy a kisgólyák eddig eljussanak. Tegnap, a névadásról szóló bejegyzésben már említettem őket, és sokukkal nem először dolgoztunk együtt az elmúlt években, s gyanítom, hogy nem is utoljára. Néhányukkal napi kapcsolatban vagyok régóta, de itt a Gólyanaplóban korábban csak ritkán került ez említésre. Talán szerencsére, mert persze sosem jelent jót, ha gólyákat kell menteni és istápolni…

Folytatódik a fotók után is…


Emlékeztek még erre?
2014.05.14. ::: Fotó: Görögh Zoltán
A mentőcsapat, amikor még hideg szelek fújtak.
2014.05.14. ::: Fotó: Görögh Zoltán

Ha még tudtok figyelni néhány perc erejéig, akkor a fenti bevezetőben említett Gólyanapló „bezárásról” is ejtenék néhány szót. S ennek kapcsán a következő két hétről.

Természetesen valójában nem zárunk be, de 8 napig biztosan nem lesz új bejegyzés, mert én is eltűnök egy időre, s nem valószínű, hogy internet közelébe keverednék. De addig is történnek majd olyan dolgok, melyről visszaérkezésem után beszámolok. 

Lássuk szépen sorban:
  • Egyrészt addig is szavazzatok a Négyek választható neveire, hiszen még 13 nap van hátra a névadó szavazásból. Itt érhetitek el az erről szóló bejegyzést. >>
  • Másrészt, ha van rá lehetőségetek, akkor menjetek terepre! Figyeljétek meg a fészkekben éppen felálló gólyafiókákat, s szerezzetek pontokat a GólyaMánia 4. fordulójában. >>  
  • Amint azt Rita említette, a mentett gólyafiókák hamarosan elindulnak a Hortobágyra. Egészen pontosan a sokak által már ismert Górés-tanyára, ahová az elmúlt években elég sok fiókát vittünk „elvadulni”. Köztük 2008-ban Nagyhalászból sokak kedvencét Csucsort, vagy 2012-ben az Ibrányban mentett Borsot. A nagy napot napok óta egyeztettem, s ha minden jól megy, akkor a szombat estét már Góréson tölti a 9 gólya és a 8 kuvik. Természetesen később majd erről is beszámolunk.
  • Az előttünk tornyosuló, s eddig megoldhatatlan problémák ellenére (pl. nem találtunk közeli fészket, ami a négyek egy-két tagjának adoptálására alkalmas lett volna, s az emelőkosaras kocsik sem túl elérhetőek mostanság (a gólyagyűrűzésre is - ami még két múlva lesz - a negyedik céggel tárgyalunk stb.)) sem mondtunk le arról, hogy esetleg egy-két Halász gyereket igazi gólyafészekbe helyezzünk vissza. A jövő héten is ezen ügyködnek majd a srácok, s miután újra a fedélzeten leszek, beszámolok róla, ha eredménnyel jártak.
  • A jövő hét után pedig már a Felső-Tisza menti településeken gyűrűzzük a fiókákat, de országszerte lesznek hasonló nyilvánosan megtekinthető Gólya Road Show-k. Erről az MME honlapon olvashattok. >>
  • S június 21. sincs már olyan messze! A III. Nagyhalászi Gólyafesztivál szervezése a háttérben gőzerőkkel folyik, s a csapat azalatt is megosztja majd az infókat, amíg nem leszek elérhető. A Gólyafesztivál Facebook oldalán közzétesznek majd néhány hírt, s mielőtt eltűnök a ködben, még én is feltöltöm majd a programot ide. >>

26 megjegyzés:

Névtelen írta...

Mindenkinek,mindent nagyon köszönök!

Egyelőre a könnyeimet nyelem..

yokas

Éva írta...

Hát ez így éjfél előtt mélyütés volt:-(
Sok szerencsét kis gólyáink!
Üdv: Éva

Judit írta...

Ez a bejelentés kicsit hirtelen jött, de megértem, hogy tovább kell lépni.
Górés miatt megkönnyebbülést érzek, jó helyen lesz ott az a kilenc kis gólya, és a kuvikcsapat.
Ritától a köszönet mellett azt kérném, folytassa az írást, bármit is csinál a parkban, bármilyen állattal, madárral foglalkozik, nagyon sokan szívesen olvasnánk egy naplót tőle.
Judit

Toncsi írta...

Jó utat a gólyáknak! :):)

(egy apró megjegyzés a gólyakameráról. A halászi fészekben mintha mozgás lenne, és nem gólya van benne, de lehetséges, hogy csak a szél tréfál, sötét van. Valami műanyagdarab vagy madár?)

Luca írta...

Egész hihetetlen, hogy egy hónap sem telt el a mentés óta, mekkorák lettek a kicsik! Máris itt tartunk, hogy megteszik a következő nagy lépést.
Ugyanazt tudom ismételni, mint amit mindenki, hatalmas köszönet mindenkinek, aki ezt lehetővé teszi és részt vesz a munkában!
Köszönöm Rita, hogy mindennap írtál nekünk, és persze Karcsi, hogy tolmácsoltad és a sok fotót és videót is.
Miközben persze én is átélem az érzelmeim (hm, de diplomatikusan fogalmaztam), arra gondolok milyen Nektek most.
Sok erőt kívánok a következő napokhoz! :)

Luca

Névtelen írta...

Éreztem, hogy hamarosan eljön az idő, most mégis oly nehéz...de tudom, hogy jó helyre kerülnek és továbbra is boldog gólyafik lesznek. Pár hét és szabadon szárnyalnak ebben a nagy világban. Hosszú napok következnek, mire új hírt kapunk róluk, de nagyon várom ;-)

Rita, ha esetleg lesz blogod, feltétlen üzend meg ;-)

Üdv
gg Heni

Névtelen írta...

Ó, Istenem... Erre nem számítottam. Azt hittem, nagyobb korukig lesznek itt, ez most váratlanul ért. Nagyon hiányoznak már most a kicsikéim, remélem, azért kapunk majd hírt róluk Górésról...

RITA, Te is nagyon fogsz hiányozni, bearanyoztad ezeket a napjaimat az állatszereteteddel, kedves stílusoddal, humoroddal. Ha az életben elvetődöm Nyíregyházára, biztos elmegyek az Állatparkba, és megkereslek. Nagyon köszönök mindent Neked és a munkatársaidnak!
És újra mondom: kellen könyvet írnod vagy blogolnod az állatparki kalandjaidról. Ha indítasz blogot, mindenképp szólj nekünk ezen a felületen, hogy megtaláljunk!

Karcsi, várunk vissza!

Minden jót!


Szeretettel,
Adrienne

Emese Rácz-Szabó írta...

Ez hirtelen jött. De az élet megy tovább. Ritának a legnehezebb. Mindent köszönünk a csapatnak. De mit fogok a reggeli kávémhoz olvasni? Rita! Csak kell az a blog. ;)

Unknown írta...

Ezt nem volt egyszerű elolvasni, bizony valami baj lett a szemüvegemmel, nem mindig látok vele rendesen. A papírzsepi is valahogy ma reggel jobban fogyott, mint máskor.
Az tény viszont, hogy az élet megy tovább, drága picikéinknek tovább kell lépni, folytatni a felkészülést a messzi utazásra.
Hálás szívvel gondolok mindazokra, akik lehetővé tették gondos, szerető munkájukkal, hogy édes kis kedvenceink szépen fejlődtek és készen állnak a bölcsiből az óvodába menésre.
Rita, soha nem feledlek, megszépítetted a reggeleimet a várva várt bejegyzéseddel. Mindig szeretettel fogok gondolni Rád.
Karcsi és munkatársaid, hálás köszönet a munkátokért. Kívánok jó pihenést, megérdemled.
Üdvözlettel: Jutka mama

Zsuzsa Wagner írta...

... csak a könnyeim folynak, alig tudom leirni....
Juditnak igaza van. Rita olyan szépen ír hogy jó lenne ha más állatok révén folytatná az írást.
Kacsi! bár hová is mész érezd jól magad. Vissza várunk.. Macska a GG-rőll

Névtelen írta...

Minden reggel szív-repesve vártuk az írást a fiókákról. Szebb lett azóta minden napunk mióta olvashattuk a bejegyzéseket, bár a könnyeinktől nem igen láttuk a betűket. Köszönjük Károly, Rita, Edit és a doktornak, valamint a kollégáknak az áldozatos munkát.Hiányozni fogtok.Üdv.N.I.

Lászlóné Szabó írta...

Meghatódtam.....
Még a könnyeim is kicsordultak Rita mai naplójától.
Egyrészt örülök és reménykedem hogy a gólyák és baglyok élhetik majd szabad természetes életüket, másrészt hiányozni fognak.
Remélem a jövőben is kapunk híreket róluk.
Rita, Karcsi és a többiek le a kalappal előttetek!!!!
Zsuzsa

Névtelen írta...

Talán a legerősebb érzelmeket e befejező bejegyzés váltotta ki.Három hét, szinte hihetetlen! És a búcsúzás az mindig fájdalmas.
De olyan jó volt olvasni a megmentett fiokákról, meg Rita és Karcsi szerető szívvel végzett munkájáról, hogy most sokunknak bizony nem kis hiányérzete lesz. Keves Rita amilyen színesen, és örömteli gondolatokkal írtad a naplót az legalább olyan élmény volt mint tudni,hogy a gólyafiókák mennyi szeretetet kapnak. Igen, ezek a madarak szerencsések voltak, s mi is akik olvashatták e naplót. Ilyen példamutatás amit Ti adtatok nagyon kellene sokunknak! A meghatottságtól nehéz szavakat találni, De én megköszönöm hogy megismerhettelek, s kicsit bepillanthattunk a mindennapi munkád egyik részébe.Csodálatos amit teszel! Természetesen azok is akik a háttérben dolgoznak csak nem láthatjuk hallhatjuk Őket.Ez a három hét azt gondolom nem mindennapi érzelmeket váltott ki azokban aki olvashatták e naplót.Nyáron megyek a Hortobágyra, s ha lehetőség lesz meg szeretném nézni a "kicsiket".
Egész másként látom a világot! Mégegyszer köszönet Mindannyiótoknak!

Üdv: Imre

László Pajtás írta...

Köszönöm ezt a néhány hetet. NAGY ÉLMÉNY VOLT. Hiányozni fogtok. :(

mogyoro írta...

Hát ez kicsalta a könnyeimet! :) Kedves Rita! Csak remélem,hogy hallunk még rólad, és olvashatjuk még írásaidat, mindegy milyen állatkáról is van szó! Gondoltál már könyv írásról? Nagyon szépen fogalmazol, nagy sikered lenne!
Igaz most olyan érzésem van, mint amikor a kisgyerektől elveszik a baba játékot, és követeli - MÉG! MÉG! MÉG! Jó volt olvasni -, de az ember gyerekek is kirepülnek a családi fészekből, ez a dolgok rendje.
Köszönet minden embernek, segítőnek, gondozónak, tűzoltónak, EON-osnak, állatbarátnak, és elsősorban
NAGY KARCSINAK,
Ha ő nincs nem látjuk soha, hogy mi történik a fészekben, aki nélkül nem aggódhattunk volna Halászért, Halász "feleségeiért" a fiókákért, és nem veszekedhettek volna páran, ha Karcsi nem nyitja meg a Gólyanaplót, és elmondhatta mindenki akár jó véleményt ír, akár nem, férfiasan állta a sarat, sose volt kitörölve semmi.
Köszönet mindenkinek!

Gezemadár írta...

Rita, írjál blogot , ilyen íráskészséggel , humorérzékkel empátiával sok olvasód lenne. Én rögtön jelentkezem is. :)

Neked, Karcsinak és kollégáidnak köszönöm a minden napra jutott optimizmust és derűt. Jó volt látni, hogy mennyi szép dolog is van az életben.

Kata írta...

Nem gondoltam, hogy ilyen hamar elérkezik ez a nap, és ennyire fog fájni:( Tudom, hogy az életnek tovább kell menni, tudom, hogy ez a helyes út, ez a gólyababák érdeke, csak most nagyon fáj:( Rita, és az egész Stáb! Hálás köszönet Nektek a jó lelketekért, a sok szépért, és jóért, amit ezek a gólyababák kaptak Tőletek, és hát a gólyababákon keresztül mi is. Nagyon fogtok hiányozni, Rita én is kérlek, írjál blogot, nagyon fogjuk azt is szeretni, meglátod! Drága Gólyababák! Én a szivem mélyén azért drukkolok, hogy Górésra kerüljetek, ott Robitól mindent megkaptok, amire majd a nagy "Életben" szükségetek lesz! Drukkolok Nektek, hogy ne viseljen meg Benneteket az új otthonba kerülés, és nőjetek nagyra, legyen Belőletek egészséges, bátor, vonuló GÓLYA!! És 2-3 év mulva reméljük újra találkozunk!

Hegyes Zsuzsanna írta...

Mindenkinek köszönet a munkájáért
és végig sírtam az írását Ritának ,mert nagyon nehéz lehet most mindnyájuknak útra bocsájtani a kis és nagy védenceket! Remélem valóban hallunk még a négyekről!
Jó egészséget és további jó munkát minden dolgozónak!
Üdvözlettel Hegyes Zsuzsanna.

Névtelen írta...

Nem vagyok a szavak embere csak annyit szeretnék,hogy köszönöm azt a szeretetet ami sugárzik a soraidból Rita!Köszönöm Mindenkinek aki bearanyozta az elmúlt napjaimat!

Erika

Tamás Vágvölgyi írta...

Sok sikert és jó szelet nektek gilicék!

Egyik szemem sír, a másik meg nevet. Köszönet mindenkinek a sok munkáért, áldozathozatalért!

Barátaim, ez férfimunka volt! :-)

Tamás

Kitti írta...

Köszönök mindet!
Jó utat Cspiet-csapat! :)

syl írta...

Csodás munkát végeztek! Amit ti csináltok az megfizethetetlen <3 Rita képe a kis gólyával többet mond ezer szónál ^_^ Hajnal nagyon büszke lenne rá. Köszönet az egész csapatnak! Várjuk a Hortobágyi fotókat. Isten áldjon meg titeket!

Szilvia

Irenke írta...

Megsirattam őket,elmennek, ugyan látom még őket valahol? Ugy szeretem olvasni, nézni a képeket. Várom a Hortobágyi képeket is. Sajnálom Halászt és Harmatot, egy boldog család volt :( És köszönt mindenkinek akik a kisgólyákat ápolták, gondozták. Tavaly voltam Nyiregyházán reggeltől estig nem birtuk bejárni a parkot, sok fényképem is van róla. Isten áldja a kezeteket:)

Lineless1 írta...

20 h kor volt egy gólya a fészken. Kicsit pakolt, kicsit tollászkodott, aztán a megszokott útvonalon (balra) elrepült. Nem tudom, Halász volt-e, de remélem igen, és csak ellenőrzést végzett.

Névtelen írta...

Szóhoz sem jutok a meglepetéstől!!!!
Nagyon hamar eljött ez az idő amire nem készültem fel.....
Nagy boldogság volt nézni a gólyagyerekek fejlődését, amit Rita Neked és a Kollégáidnak köszönhetek...
Megnyugtató, hogy jó helyre kerülnek ahol felkészülnek a nagy vonulásra....
Karcsi Neked is köszönöm mind azt a munkát ami lehetővé tette, hogy a gólya gyerekek biztonságban megmenekülhettek, és élhetik tovább a gólya életüket....
Megnyugtató hogy a gyerekek fejlődése biztosított.
Most látom ,hogy Halász hosszú idő óta ma vissza tért a fészekbe és csak áll magányosan, és vár... Miért nincs még mindig új párja????
Üdvözlettel: Ibolya

Tipitá írta...

Kedves Rita!!!
Jót bőgtem, bőgök... Köszönöm, köszönjük neked és a többieknek is! Add át nekik!
A Gólyfesztiválra szeretettel várunk benneteket! :)