2014. június 3., kedd

Kamera és anya nélkül - Egy lépéssel közelebb / Gyűrűket kaptak a Négyek

A mai bejegyzést Rita tegnap titokzatosan beharangozta, s már akkor sokakat furdalt a kíváncsiság. Már a cím is felfedi a nagy titokzatosságot, de azért olvassátok el a mai naplót is! :-)
Ma egy kicsit más lesz, mint a korábbiak, mert Rita már-már megszokott érdekes sorai után pár mondattal én is kiegészítettem a mai nap eseményeit.

2014.06.03.

Egy lépéssel közelebb

Rita naplóbejegyzése

Szerencsésen elérkezett ez a nap is. Akkorára nőttek már Halászék csemetéi, hogy ma (és itt most jön a dobpergés, a fanfárok…) rájuk került az egyedi azonosító. Persze ezt a műveletet nem én végeztem, hanem Karcsi. Ő gyűrűzött, Zoli dokumentálta az eseményeket, én pedig nem igazán tudtam, hogy mit tegyek… :) olyan sírva-röhögős érzésem volt végig. Mielőtt megjelöltük a madarainkat, Edit már szervírozta a reggelit a gólya csapatnak. Halat kaptak. Ezt azért is tudom ilyen biztosan, mert az egyik, hogy könnyítsen magán, visszaöklendezett egy keveset, amikor gyűrűztük.
A jelöléseket Karcsi majd biztosan megosztja veletek. Miután végeztünk, a kis bábák kicsit megilletődve kuksoltak a fészek biztonságában. Megnyugtatásképpen, adtam nekik egy kis vizet. Persze egyből kaptam is a hálakelepelési koncertből egy betétdalt. :-) Leírhatatlan.

A nap folyamán Edit látogatta a gólyaszállodát, mert nekem más madaras teendőim akadtak. Edit ennek szerintem még örült is, mert amikor telefonon zaklattam, a tipikus „Mi van, mi van, mi van?” kérdésemmel, a hangján hallatszott. Minden madár „kiheverte” a gyűrűzést, ettek, ittak. Néha-néha azért felfigyeltek a lábaikon fénylő akármire, és oda-oda csíptek.
A másik fészekben pislogó, három kis vigéc még nem kapott jelölést, még kicsik hozzá.
Az esti etetésre Józsi kollégám érkezett a Klubba. Nagy kelepelést kapott, amiért több mint fél vödör kárásszal fizetett. Biztos volt nagy dínom-dánom.

A „Minden a legnagyobb rendben van!” telefon után, most itt ülök a gépnél, s arra gondolok, hogy egy lépéssel közelebb vagyunk az értük tett munkánk végéhez, és egyúttal ahhoz, hogy ők közelebb kerüljenek az önálló élethez. Persze, ez a ma kapott gyűrű nem tanítja meg őket repülni, sem sáskára vadászni, de 3 hete még olyan kis csenevész volt mindegyik, ma meg már egyedi jelölésük is van, mi ez, ha nem előrelépés... hamarosan nevük is lesz? :-) Remélem! Számítanak Rátok! Belesúgták a fülembe. ;-)

Gyűrűket kaptak a Négyek

Kis kiegészítésem

Ma reggel munka előtt kiugrottunk az Állatparkba, hogy „megpatkoljuk” a Négyeket. Ők már elég nagyok voltak a gyűrűzéshez, a három kicsi (Eszlárka, Bogdányka és Bercel) még ehhez túl rövid lábakkal rendelkezik. Mint azt a korábbi években már többször olvashattátok, a gyűrűknek köszönhetően a jövőben (akár sok évvel később, amikor már költeni fognak valahol) egyedileg azonosítani tudjuk majd gólyáinkat. A nagy karakterekkel rendelkező színes gyűrűk pedig azt is lehetővé teszik, hogy távcsővel akár nagyobb távolságról is leolvasható legyen a kódjuk. Így ma már nem kell kézben tartani ahhoz a gyűrűs madarakat (ami a gólyák esetében általában nem sok jót jelent), hogy egyedileg azonosíthassuk őket.
Így akár a vonulási útvonalon vagy az afrikai telelőhelyen is előfordulhat, hogy valaki megfigyeli a Négyek egyikét, s megküldi az adatot az adott ország madárgyűrűző központjának, ami azok hálózatán keresztül eljut hozzánk. S persze így majd ti is hírt kaphattok róluk.

Hamarosan következik a névadás, kicsit másképp, mint a korábbi években, de most is a gyűrűzés után. Persze ez is kicsit korábban történt (2 és ½ héttel), mint máskor.

A lenti videón a gyűrűzést is láthatjátok, s néhány fotót is feltöltöttem a mai napról. 

A videó fölött a YouTube-ra beszúrt leírás olvasható.

A tojásokból május 8-11. között kibújt, majd anyjuk halála után a fészekből lehozott, s a Nyíregyházi Állatparkban nevelkedő négy nagyhalászi gólyafióka június 3-án kapta meg a későbbi egyedi azonosításukra alkalmas gyűrűket. Ezt az eseményt mutatja be a videó, amit Görögh Zoltán készített (az MME Monitoring Központ munkatársa). A fiókák "pótmamája", Szalay Rita is látható a felvételeken, aki munkatársaival együtt gondját viseli a híressé vált nagyhalászi Négyeknek.
A fiókák kaptak egy-egy fémgyűrűt (ornitológiai gyűrűt, bal lábon csüdre, azaz lentre) és egy távolról távcsővel leolvasható színes gyűrűt (ragasztással rögzítve (speciális, erre bevált UHU ragasztóval), jobb lábon felülre, hogy távolról is látható legyen).
A színes gyűrűk kódjai: HJ64, HJ65, HJ66, HJ67.


A Négyek és meszelt fészkük a gyűrűzés előtt
2014.06.03. ::: Fotó: Görögh Zoltán
Itt is négyen, de egyikük éppen bújócskázott.
2014.06.03. ::: Fotó: Görögh Zoltán
Rita és a Négyek egyike, gyűrűzés után
2014.06.03. ::: Fotó: Görögh Zoltán
Itatás
2014.06.03. ::: Fotó: Görögh Zoltán

10 megjegyzés:

Bobojsza írta...

Köszönöm Rita és Karcsi beszámolóját. Zolinak a képeket.
Többre most nem telik, párás a szemövegem.
Éva

Éva írta...

Rita, veled örülök és veled sírok.
Üdv: Éva

Luca írta...

Csodás, ez tényleg nagy lépés!!! :)

Névtelen írta...

Nagyon tündériek :-)
Szerintem Rita is vonul velük Afrikába :-), ahogy bújt hozzá a fióka...no ez mindent elmondott. Rita ölében teljes biztonságban érezte magát ;-) és egyáltalán nem baj, hogy kicsit hozzá nőttek. Ennyi szeretet kijár nekik, papa és mama is babusgatná őket, kell a kiegyensúlyozott lelkivilágukhoz. Mire repülni fognak, akkor már úgy sem az emberekhez ragaszkodnak, hanem a gólya társakhoz. Ezzel a gyűrűzéssel egy új korszak kezdődik az életükben, még pár hét és nekünk csak a napló, a fotók és videok maradnak.
Édes kicsi madárkáim :-)

Üdv
gg Heni

Kitti írta...

Sziasztok!
Mindig jó érzéssel olvasom a kis Halász-gyerekekről szóló bejegyzéseket. Olyan jó látni, milyen szépen fejlődnek, és hamarosan már odafenn fognak vitorlázni a többi gólyával. :)
Köszönök minden képet, videót, és nem utolsó sorban az áldozatos munkátokat!
Üdv: Kelta

Kata írta...

Már elfogytak a szavak:) Csak a könnyek minden nap! Rita egyszer ez sokba fog kerülni Neked :-)Köszönjük!!

Raffaella Valmassoni írta...

grazie per questa commovente descrizione della marcatura dei piccoli (oramai abbastanza grandi). Rita ama queste matricole, cosa sarà quando prenderanno il volo per Africa? saremo tutti più tristi? o felici perchè tornati in libertà?

Névtelen írta...

Hát! ez nagyon megható volt!

Imre

Névtelen írta...

Alig találok szavakat, ennek a naplóbejegyzésnek megható sorai és a mellékelt film, valamint képanyag kapcsán. Könnyek nélkül valóban nem lehet nézni azt a fotót, melyen az egyik kicsi a Rita vállára hajtja fejecskéjét és sugárzik róluk a teljes nyugalom. Annyira érződik a fotó láttán és a filmekből is, hogy a kicsik is milyen hálásak Ritának.
Sok köszönet kedves mindnyájatoknak odaadó munkátokért.
Üdv.: Erzsi

murmurs írta...

Nagyon szépek a "kis" gólyák. Szépen fejlődnek.Látszik,hogy jó kezekben vannak.Köszönet minden odadó gondoskodásért!!!!Jó látni őket!