2012. június 6., szerda

Három szomorú történet a sok közül


Ebben a bejegyzésben olyan témáról írok, amit én sem szeretek, de a gólyák, s minden más madár életéhez hozzátartozik. Ők ugyanis a természet törvényei szerint élnek, még ha ez sokszor borzasztónak tűnik is, különösen ilyen közelről látva. (3 éjszaka készítettem a cikket, s eredetileg a címe és a befejezése is más lett volna.)

Sajnos hétfő reggel Halászék 4 fiókája közül a legkisebb elpusztult, s ahogy ez lenni szokott, a gólyakamera képét figyelők közül sokan nem értik, hogyan történhetett ez meg. Bízom benne, hogy a három történet elolvasása után talán megértik!

Az első történet

Ez az eset még május utolsó hétvégéjén történt, amikor az esti órákban a rendőrségtől kerestek telefonon, hogy segítsek megoldani egy felmerült problémát. Állampolgári bejelentés alapján kellett ugyanis intézkedniük, mert egy nagyhalászi gólyafészekből két fióka kiesett, s az egyikük még élt. Kiderítettem, hogy az Arany János utca 257. alatt lévő fészekről van szó, s riasztottam Ujhelyiné Magyari Zsuzsannát, aki sokat segít nekünk gólyás ügyekben (nem mellesleg a Gólyafesztivál szervezésében is). Közben sikerült a Nyíregyházi Állatparkot is elérnem, s megoldani, hogy tudják fogadni az életben maradt fiókát. Sajnos reggelre a gyors segítség ellenére is elpusztult. Ezúton is köszönöm az ismeretlen bejelentőnek, a rendőrségnek, Zsuzsának és az Állatpark munkatársainak a közreműködést, még ha ezúttal nem is lett happy end a vége!

Tanulság nincs, ez esetben csak egy dologra szeretnék még kitérni. Ugyanis a legtöbb esetben a néhány napos vagy egy-két hetes fiókák nem kiesnek a fészekből, hanem a szülők lökik ki őket. Ez az olyan években különösen gyakori, amikor száraz a tavasz, s kevesebb a táplálék, így nem tudnának minden fiókát felnevelni.

Szinte minden évben írtam már erről, ezért időnként idézni fogok a Gólyanapló korábbi bejegyzéseiből.

2009. május 20-án írtam az alábbiakat, az 5 fióka vagy 4+1? című bejegyzésben:
„Az elmúlt 12 napban sokat fejlődtek a fiókák, de a 8 napos legkisebb nem tudja tartani a tempót a többiekkel. Sokan aggódnak, hogy a pöttöm gólya életben marad-e.
Sajnos rájár a rúd a hazai gólyákra, mert az elmúlt két hónapban melegebb volt a sokévi átlagnál és jóval kevesebb csapadék hullott. A kettő együtt szárazságot okozott, s ilyenkor a szülőknek sokkal nehezebb összegyűjteni a fiókák számára szükséges napi 2-4 kg táplálékot. Mindez nem kedvez az utolsónak kikelő fiókáknak, hiszen kevesebb élelem esetén ők jutnak hozzá legkevésbé a megfelelő mennyiséghez. Emiatt nem fejlődnek megfelelően, gyengébbek lesznek, s könnyebben fertőződhetnek meg parazitákkal (pl. mételyekkel) is, melyeket a szülők a táplálék keresése közben „szednek” össze. Ez vezethet végül ahhoz, hogy a szülők – akik folyamatosan figyelik fiókáik fejlődését – a legkisebb fiókát vagy fiókákat elpusztítják, hogy az erősebbek jobban fejlődhessenek, biztosabban megélhessék a kirepülés idejét. (Ezt a jelenséget kronizmusnak is nevezik. Ha ez az első napokban történik, akkor lenyelik az elpusztított fiókát, ha később, akkor kidobják a fészekből.)”

2011-ben, ami országos átlagban is kiemelkedően jó év volt, öt fióka felnevelkedett fel az említett Arany János utcai fészekben, viszont a korábbi néhány évben csak két fióka repült ki (sőt 2007-ben csak 1). Ennél a párnál tehát elég gyakori, hogy a rosszabb években elpusztítják fiókáik egy részét.

Tavaly 5 fióka repült ki az az Arany János utca 257. alatt lévő fészekből.
2011.07.15.
Szinte minden évben dobtak ki fiókát ebből a fészekből. 2007-ben például egy 2-3 hetes fióka maradványait találtuk a fészek alatt.
2007.07.20.

A második történet

Második történetünk Balsán esett meg május utolsó napján, s ez nem a lemaradó fiókákkal kapcsolatos, de sajnos szintén tipikus hazánkban, ahol napjainkban már a gólyafészkek 80 százaléka villanyoszlopon található. Talán mindenki tudja, hogy a gólyákat számos módon veszélyezteti a kis- és középfeszültségű villamos hálózat. Az is sokak számára ismert, hogy a településeken leggyakrabban szabad légvezetékeken vagy szigetelt kábelkötegben jut el az áram egyik villanyoszloptól a másikig, s utóbbi sokkal veszélytelenebb. Az oszlopokon a fészkek alá helyezett fészektartó állványok nemcsak az előforduló zárlatoktól mentesítenek (szabad légvezetékeknél gyakran előfordul), hanem egyúttal eltávolítják a vezetékektől a gyakran több mázsás fészkeket. A veszélytelennek tartott kábeles oszlopokon a fészek tömege olyan mértékben károsíthatja a kábelköteg szigetelését, hogy az esetleg megszakad vagy a csatlakozásoknál, átkötéseknél és egyéb helyeken valahogy mégiscsak zárlat keletkezik.

Valami hasonló történhetett Balsán, a Rákóczi utca 47. szám előtt, a görög katolikus templommal szemben régóta meglévő fészeknél. (Figyelem, a linkelt fészek adatlapján az elpusztult fiókákról készült fotók is láthatóak! Csak az tekintse meg, aki az ilyen felvételek látványát el tudja viselni!) Ebben az utcában szigetelt kábelek vannak, s így a madarak évek óta biztonságban nevelhették fiókáikat. Egészen május 31-ig, amikor este éppen Tiszabercelen voltunk Görögh Zoltán kollégámmal (10 kilométerre Balsától), s este 8 után telefonon hívtak a tűzoltóságtól, hogy tekintsem meg a helyszínt, mert leégett a fészek, s a két fióka elpusztult. Adjak tanácsot, hogy most mitévők legyenek, mi legyen a két elpusztult fiókával. Természetesen mivel közel voltunk, így Balsa felé fordultunk, s megbeszéltük a teendőket. A szemtanúk szerint a szikrázó vezeték miatt égett le a fészek, s az egyik szülő az utolsó percekig próbált a fiókák mellett lenni. A 2-3 hetes fiókák közül a nagyobbiknak még egy béka lógott ki a csőréből, amit feltehetően sokkhatás alatt próbált meg kiöklendezni. Később a fiókák maradványait elhantolták. Megpróbálunk majd felhelyezni egy fészektartót, venyigéből fonott műfészekkel, hátha a gólyapárt ezzel maradásra bírjuk.


Semmi sem maradt a fészekből, s a kábelek szigetelése is végigégett az oszlop minden oldalán.
2012.05.31.
A fészek maradványai az oszlop tövében hevertek.
2012.05.31.
Az egyik tavalyi fióka a gyűrűzéskor: 1H525
2011.06.20.
Az óvodások nagy örömmel figyelték az elmúlt években a gyűrűzést ennél a fészeknél. Biztosan sokuknak egy életre szóló élményt jelentett, s talán néhányuknak majd felnőttként is eszébe jut ez, ha egy gólyának segítségre lenne szüksége.
2011.06.20.



A harmadik történet

Ezt a történetet már sokan ismerik, hiszen sokan figyelték Halászék idei legkisebb fiókájának harcát. Sajnos nem sikerült behoznia lemaradását, s az ötödik tojásból későn kikelve (a negyedik ki sem kelt) csak két hét adatott neki. Tudtuk, hogy kevés az esélye, de azért bizakodóak voltunk, hiszen láttunk már hasonlóan lemaradó fiókát felcseperedni.

Június 4-én, hétfőn reggel fél hatkor az egyik szülő úgy látta, hogy a fióka nem elég élénk (s talán érezte, hogy nincs már esély), így felkapta a csőrébe, de ekkor még nem végzett vele, majd 9:17 és 9:30 között elpusztították, s kidobták a fészekből. A fióka megtalált maradványait egyik nagyhalászi segítőm elhantolta.

Sokan felteszik a kérdést, hogy miért van ilyen nagy különbség a fiókák korában és méretében? Erről is írtam már több alkalommal, például ebben a tavalyi bejegyzésben: Ötből 5, majd 4 lett. (2011.05.19.) >>

Idézet a linkelt cikkből:
„A gólyák az ún. aszinkron kelésű madárfajok közé tartoznak, azaz a fiókáik nem egy napon kelnek ki. Ezt úgy valósítják meg, hogy a kotlást még azelőtt elkezdik, mielőtt leraknák az utolsó tojásukat. Ebből következik, hogy a legutoljára lerakott tojásból sokkal később kel ki a fióka. (Ellenben pl. a fecskék többsége csak az összes tojás lerakása után kezd el kotlani, ezért fiókáik egy-két napon belül mindannyian kikelnek.)
Az aszinkron kelésről számos hipotézis ismert, melyek megpróbálják magyarázni, hogy miért lehet hasznos, ha a fiókák nem egyszerre kelnek ki, azaz nem egy korúak, s így jelentős méretbeli különbségek alakulnak ki. Egyik hipotézis szerint a később kikelő fiókák „tartalékok” lehetnek, s ha megfelelőek a körülmények (pl. elegendő a táplálék), akkor növelhetik a kirepülő fiókák számát, ha nem, akkor elpusztulnak.”

Most már drukkoljunk annak, hogy a három megfelelően fejlődő fióka sikeresen nevelkedjen! Hiszen addig még jöhet eső, hideg és jégverés is, ahogy ez mindig lenni szokott.



8 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia Karcsi!
Nagyon jó, hogy ezt megírtad! Talán így jobban megértik, mi miért történik.
Másik gólya jóval hamarabb szelektálta volna. Halászék a végsőkig vártak, hátha...
A leégett fészek...nagyon brutális :-(
üdv:gg Heni

Névtelen írta...

Kedves Karcsi!

Köszönöm szépen az újabb beírást!
Ismét hasznos és
tanulságos.Olvastam a balsai esetről egy másik blogodban, vártam a részletes beszámolót.

Hálásan köszönöm, hogy a "Picurkát" elhantoltátok!

Üdvözlettel:yokas

Nagy Károly írta...

Kedves Heni!

A balsai eset valóban nagyon elborzasztó volt, de tanulságos is, a fészektartó állvány szerepével kapcsolatban.

Üdv,
Karcsi

Nagy Károly írta...

Kedves Yokas!

Természetes, hogy nem hagytuk ott a fészek alatt a "Picurka" maradványait. János, legfőbb segítőm a fészek körüli teendőkben, a többiek közelében hantolta el.

Üdv,
Karcsi

Névtelen írta...

Kedves Karcsi!

Én is nagyon köszönöm, hogy megírtad.
Hálás vagyok, hogy Picurka el lett temetve, sokat gondoltam rá...
Nagyon megrázott a leégett fészek is...

Isten áldjon!
Ala

Névtelen írta...

Kedves Karcsi!

Névválasztásra szeretnék rákérdezni.

Mikorra tervezted a szavazást, nem lehetne a gyűrűzés előtt?


Üdvözlettel:yokas

Nagy Károly írta...

Kedves Yokas!

A névadás az előző négy évhez hasonlóan lesz, tehát a gyűrűzés után kezdődik. Nem gondolom, hogy ezen változtatni kellene.

Üdv,
Karcsi

Névtelen írta...

Karcsi, köszönöm a választ.

Üdv:yokas