2014. december 10., szerda

Zambia - Mozambik - Zimbabwe

A hétfői blogbejegyzés címében feltett kérdésre (Irány Zambia?) ma kora délután megérkezett a válasz. A mai címből pedig gondolom kitaláltátok, hogy Picur nemcsak Zambiát, hanem azóta már két másik országot is kipipált.

Bizony a hét első három napját sem pihenéssel töltötte, hanem gyorsan felülemelkedett az előtte álló 500-600 méteres akadályon, maga mögött hagyta Tanzániát, s megkezdte Zambia fennsíkjainak meghódítását.

2014. december 06-10. között ezt az utat tette meg Picur. Zölddel jelölve az eheti adag (dec. 08-10.).

A hétfő reggeli adatai kimaradtak, így nem tudjuk, napközben érintette-e a Malawi Köztársaságot (valószínűleg nem), de azt igen, hogy minimum 328 km-t repült estig. A fennsíkról a 600-800 méterrel alacsonyabb tengerszint feletti magasságban fekvő Luangwa folyó völgyébe érkezett, s a North Luangwa Nemzeti Parkban éjszakázott. Ez egyébként egy IBA, azaz Fontos Madárélőhely is.
(Zambia nemzeti parkjai közül számos olyan van, amelyekben akár az afrikai „big five” (elefánt, kafferbivaly, leopárd, oroszlán, orrszarvú) megfigyelésére is van lehetőség. Csak ezek nincsenek annyira „túlhájpolva”, mint Kenya vagy Tanzánia vadrezervátumai.)

Másnap reggel folytatta az utat, sőt még rá is tett egy lapáttal! Így kedden egy 100-assal többet, azaz 430 km-t utazott. (Emlékeim szerint eddig csak egy olyan nap volt, amikor ennél többet repült. Augusztus 26-án, amikor megérkezett Afrika földjére, 456 km-t tett meg.)
Végig a Luangwa folyó völgyében haladt, ami délnyugati irányban tart a Zambézi felé. A South Luangwa Nemzeti Park közelében repült, ami kétszer akkora mint északi névrokona (9059 km2). Azon kívül, hogy 60 különböző afrikai nagyvad él ott, ebben a parkban több mint 400 madárfaj előfordulása ismert, köztük ebben az időszakban számos Európából érkező vendég. Természetesen ez is IBA.
Az éjszakát a folyó mellett töltötte, alig 40 km-re a mozambiki határtól.

Milyen hely ez a South Luangwa Nemzeti Park
Ezt egyrészt megtudhatjátok a linkelt honlapokról, de az alábbi videó is ad belőle egy kis ízelítőt. Néhány hete került fel a YoTube-ra, s több hazai hírportál is felkapta. A felvételen 14 éhes oroszlán próbál egy fiatal afrikai elefántot leteríteni.

Bónuszként belinkelem még a National Geographic dokumentumfilmjét, amely Halálos forróság címen futott magyar nyelven, s "a szárazföld és a víz alatti világ torzsalkodásait mutatja be, ezúttal az afrikai szavanna díszletei között. Az év nagy részében a két szomszédos élőhely békében megfér egymás mellett, ám amikor beköszönt a száraz évszak, a szabályok egy csapásra megváltoznak. Az aszállyal együtt ugyanis eljön a ragadozók és a túlélésért való elkeseredett harc ideje!"
Nyugi, már megkezdődött az esős évszak. ;-)

Picur ma reggel is folytatta útját, s délelőtt érintette Mozambikot is. Igaz, hogy mindössze 15 km-t repült fölötte (sebessége alapján talán fél órát). Talán nem volt vízuma? :-)
Hamar visszaért Zambiába, érintette a Lower Zambezi Nemzeti Parkot, s két óra múlva már a zimbabwei határra érkezett.

Három nap, három ország és 1051 km.

Folytatta útját, s a déli órákban már Zimbabwe legészakibb nemzeti parkjában volt. A Mana Pools Nemzeti Park egyúttal az UNESCO Világörökség Egyezménye által is védett terület, s természtesen ez is IBA. A Middle Zambezi Valley IBA legnagyobb része a Mana Pools területén fekszik.
Nem állt meg nézelődni, s tovább haladt délnyugati irányba, a Zambézi mentén. 293 km-t repült késő délutánig, s a világ legnagyobb mesterséges tava mellett fog éjszakázni. Persze közben újra visszatért Zambiába.
A Kariba tó a Zambézi folyón 1958-1964 között épített duzzasztógátnak köszönheti létét. Azóta ez a vízierőmű szolgáltatja Zambia és Zimbabwe villamos energiájának jelentős részét.

Ha jobban megnézitek, akkor láthatjátok, hogy Picur ma valóban be- és kilépett Mozambikból, majd be- és kilépett Zimbabwéből is. Szóval nagyon a határon táncolt. :-)
Vízilovak szép számmal vannak a Mana Pools területén, ahogy a fentebb említett zambiai nemzeti parkokban is.
Forrás: African World Heritage Sites - Mana Pools National Park (Zimbabwe)
A kármintorkú gyurgyalagok (Merops nubicoides) jelentős számban költenek a Mana Pools Nemzeti Parkban.
Forrás: African World Heritage Sites - Mana Pools National Park (Zimbabwe)
Ezt a nyerges gólyát (Ephippiorhynchus senegalensis) is a Mana Pools Nemzeti Parkban örökítették meg.
Forrás: African World Heritage Sites - Mana Pools National Park (Zimbabwe)

A hét első három napja után tehát minimum 1051 km van mögötte. Nem úgy tűnik, mintha laza pihenésre készülne, de majd meglátjuk. Reméljük, hogy hamarosan megérkezik az újabb SMS!

Zimbabwe (korábban Dél-Rhodézia) hazánk területénél négyszer nagyobb, s egyébként csodálatos ország. Nemcsak nemzeti parkjai, növény- és állatvilága figyelemre méltó, de például nyugati csücskében van a világ legszélesebb, és sokak szerint legszebb vízesése, a híres Viktória-vízesés.

Persze azért azt sem szabad elfeledni, hogy az elmúlt évszázadban ennek az országnak is kijutott a "jóból", elég csak a több mint harminc éve diktátorként trónoló Robert Mugabe nevét említeni, vagy azt, hogy néhány éve még világrekordot döntött ott az infláció. S persze a természeti értékek védelmének helyzete ott sem fenékig tejföl, hiszen éppen mostanában készülnek Zambiában rézbányákat nyitni, amelyek veszélyeztetnék a Mana Pools Nemzeti Park Világörökségét.

Egy kép a számtalan közül, melyeket a weben találhattok erről a természeti csodáról.
A Mana Pools-hoz hasonlóan Világörökség védelmet élvez.
Forrás: erdekesvilag.hu
Ha már megemlítettem a Mosi-oa-Tunya-t (a vízesés helyi neve, jelentése „mennydörgő gőzölgés” és „robajló füst”), akkor érdemes az ördög úszómedencéjét is szóba hozni. Arról ugyanis mostanában valamelyik hírportálunk is említést tett (már nem emlékszem melyik). A következő videón látható, hogy a száraz évszakban lehet csobbanni a Mosi-oa-Tunya pereménél, ahonnan 100 méter mélységbe zúdul a víztömeg.


A végére még két bónusz videó, ha már ennyit emlegettem a Zambézi folyót. Talán sokaknak ismerős a magyarul Mesebeli Afrika címen többek által előadott (pl. Komár László, vagy az '50-es években a Harsányi-énekegyüttes) bárgyú szövegű dalocska. Bár a "hivatalos" szövegében nincs benne a Zambézi, de nekem mégis így rémlett. S az alábbi feldolgozásban így is énekli Bebe és a Black to black zenekar tagjai. :-)


Egyébként az eredeti művet Skokiaan címmel August Musarurwa zimbabwei dalszerző komponálta, amit aztán számtalan híres művész előadott (pl. Louis Armstrong). A lenti verziót a Four Lads prezentálta 1954-ben.




Tádámmm! Nem mellesleg megemlítem, hogy ebben az évben ez a Gólyanapló 100. bejegyzése. Remélem, hogy értékelitek az erőfeszítéseimet! ;-)

16 megjegyzés:

mogyoro írta...

Csúcs vagy Karcsi! :)

Nagy Károly írta...

Köszönöm Ilona! :-)

birdheart írta...

Fantasztikus!!! Nagyon köszi Karcsi! Ez egy igazán alkalomnak megfelelő bejegyzés! (Na nem mintha a többi nem az lenne! :-) ) Szóval valóban nagyon izgalmassá teszed Picurunk úti beszámolóját! :-)

BBeata írta...

Szuper, Köszi :)

Névtelen írta...

Fantasztikus vagy Karcsi!

Ez a beszámoló mind eddigitől a legjobb volt számomra!!!!!

Élmény olvasni és látni a mellékelt fotókat és kisfilmeket.!!!!!
Gratulálok a kerek 100. hoz !!!
Még sok ilyet várunk Tőled!!
Drága Picurunk pedig fáradhatatlan és nagy felfedező.
KÖSZÖNÖM!! :)
Üdv: Ibolya

Névtelen írta...

Kedves Karcsi!
Köszi a Gólyanaplóba fektetett energiádat és idődet.
Úgy várjuk a bejegyzéseidet mintha valami klassz sorozatot néznénk!:-)
Üdv.Szilvi

Névtelen írta...

Hogy értékeljük-e? Az valami nagyon szerény kifejezés. :) És csak egy kérésünk van: abba ne hagyd! :)
Gabica

Kata írta...

Sza Karcsi! Én már kicsit kezdek aggódni....hogy fog Picurunk majd hazatalálni???? Remélem azért a földgömbről nem fog lelépni :-) Nagy -nagy gratula a 100-ik bejegzésedhez, reméljük megsokszorozod :-) Kata.

Nagy Károly írta...

Szia Kata!

Köszi!
Az idén a 100. bejegyzés. Egyébként már 270. bejegyzésnél tart a Gólyanapló.

Üdv,
Karcsi

Nagy Károly írta...

Köszönöm a hozzászólásokat, s örülök, ha tetszik ez a tegnapi sztori! :-)

Üdv,
Karcsi

Éva írta...

Értékeljük-e??!! Csüngünk a szavaidon és álmélkodunk a sokrétűségeden!
Jubileumi köszönet érte!
Szerintem Picur direkt csatangol ennyit, hogy szinte naponta írjad nekünk az élettörténetét! Majd, ha 1-2 év múlva hazajön, jól megköszönjük neki!
Üdv: Éva

ILDIKÓ írta...

Nagyon szépen köszönjük az újabb és újabb beszámolókat és gratulálni szeretnénk Önnek kedves Karcsi az áldozatos munkájáért,várjuk mindig lelkesen a fejleményeket,na de ez Picur gyerek hogy soha nem pihen ez elképesztő,nem hiába volt nagyon jól ápolva kicsi korában,nagyon masszív gólya lett belőle.Úgy szeretném ha egyszer amikor majd haza jön valaki adjon hírt róla hogy itt és ott látta és van már családja.Nagyon szurkolok hogy ez megtörténjen annak idején. Üdv.Balog Ildikó.

Beck Éva írta...

Kedves Karcsi.

Gratulálok a 100hoz, de biztos vagyok benne, ez nem jött volna létre ha nincsen nekünk egy Világ felfedező Picurunk.
Tudom Picur minden egyes bejelentkezését, sms-t Te úgy várod, mind ahogy mi várjuk az újabb bejegyzést. ))
Talán tévedtem? nincsen igazam? nem tudom, hogy igazam van.
Hálás köszönet mindenért.

Éva

Lászlóné Szabó írta...

Szia!
Gratula a 100.-hoz.
Nagyon elvezetes volt olvasni.
Szep kepek,jo zene es jo hirek Picurrol.
Kell ennel tobb? IGEN!!!!
Varjuk a tovabbi hireket!

:-) :-) Zsuzsi

Névtelen írta...

Kedves Karcsi!

Ez a beszámoló a legek-legje. Nem hiába jubileumi.:-)
Számomra minden eddigi bejegyzés nagyon színes és informatív volt, de ez olyan szuper, hogy a kapcsolt információkkal együtt reggelig ad izgalmas olvasni valót.
Gondoltam, hogy Picur lejut Zimbabwebe, de szinte hihetetlen, hogy ilyen rövid idő alatt tette meg ezt a hosszú távot.
El sem tudom képzelni, hogy honnan van ennyi energiája. Kalandozásának köszönhetően folyamatosan okosodunk bejegyzéseid által. Köszönöm:-)

Üdv, Erzsi
Ui: Várjuk az új híreket.

Nagy Károly írta...

Köszönöm a hozzászólásokat! Már olvashatjátok az újabb kalandot! ;-)

Üdv,
Karcsi