2014. szeptember 10., szerda

Az afrikai macskafélék is várják gólyáinkat

Ahogy legutóbb megígértem, most már arról írok, hogy mik várják gólyáinkat, ott a távoli Afrikában.

A gólyakedvelőknek nem kell bemutatni azt a számtalan veszélyt, amelyek itthon, a hosszú úton és a telelés során leselkednek gólyáinkra. Ezek jelentős része sajnos az embernek "köszönhető" (áramütés, vezetéknek ütközés, hulladékok, mérgezés, orvvadászat, tájátalakító tevékenységek stb.), de sok olyan is van, melyek mindig is voltak.
Az áramütés nem csak itthon veszélyezteti madarainkat. A vonulási útvonalon is gyakran éri őket ilyen végzetes baleset. Sajnos gyűrűzött gólyáink külföldi megkerülési adatainak jelentős része is oszlop alatt megtalált és elpusztult madarakról érkezik. A fenti térképen egy idén augusztus 26-án megtalált fiatal gólya fészkelőhelyét (BAZ megye, Szalonna), hazai megfigyelését és törökországi áramütésének helyét mutatja. ::: Forrás: MME Madárgyűrűzési Adatbank

A természetes veszélyek közül foglalkozom most egy olyannal, melyről talán kevesebbet tudtatok eddig. A címből ezúttal is kiderül, hogy miről is lesz szó.

De mindenek előtt szeretnék néhány dolgot tisztázni! 

Ez a bejegyzés nem a macskák ellen szól, annak ellenére sem, hogy a házi macskák szerte a világon a madarak legjelentősebb pusztítóinak számítanak. Az utóbbi években számos kutatás eredménye támasztja alá azt a szomorú tényt, hogy a túl sok házi macska miatt egyre több madárfaj kerül veszélybe. Persze erről sem az állatok, hanem főként felelőtlen gazdáik tehetnek.

A témáról számtalan tudományos cikket találhattok a weben, de az MME honlapon is van egy oldal, ami a macskák és a madarak kapcsolatával foglalkozik. >>

A házi macskák sem csak itthon vadásznak madarakra. Ezt a vadászó cicust júniusban figyeltem meg Tunéziában, amint éppen kucsmás poszátákat próbált a fán becserkészni. Persze nem sikerült, mert "besegítettem" neki.
Néhány napja tették közzé az USA-ban a "The State of the Birds Report 2014" című kiadványt, melyben az USA madarainak helyzetét mutatják be. A kiadványból származik ez az oldal, melyen láthatóak az ember általi veszélyeztető tényezők, valamint az, hogy mennyi madarat érintenek ezek az Egyesült Államokban és Kanadában. Tanulságos!
Forrás: www.stateofthebirds.org

A másik dolog, amit előre jeleznék, hogy azok a macskafélék, melyekről a továbbiakban írok, gólyáinkra is veszélyesek (a házi macskáink nem), mégsem szabad haragudni rájuk. Én például csodálom őket, mint valamennyi vadonélő macskafélét. Sajnos a legtöbb faj már jóval veszélyeztetettebb, mint prédáik! S ne felejtsétek el azt sem, hogy a ragadozók is részei a természetnek, fontos szerepük van abban, hogy a préda fajok populációi egészségesek legyenek. 
Nem mellesleg, a békák vagy a siklók kedvelői sem haragszanak a gólyákra, pedig lenne rá okuk. :-)

További biológus szövegekkel nem terhellek benneteket. Akit érdekel az evolúció, a természetes kiválasztódás, az adaptáció, a ragadozó-préda kapcsolatok, az nézzen utána. ;-)

Amit még az alábbiak elé megjegyeznék, hogy ahogy az lenni szokott, a fiatal és tapasztalatlan egyedeket érintik leginkább ezek a veszélyek is. Drukkoljunk hát, hogy résen legyenek és csapatban*, ha éjjel megpihennek a szavannán!

*Ha préda vagy, akkor az egyik legjobb védelmet a csapatban lelheted.


Amikor vagy 2 éve először láttam ezt a videót, csodáltam a karakál vadászati technikáját. Talán tőle érdemes leginkább tartaniuk gólyáinknak, hiszen nagy madárvadász. Akár 3 m magasra is felugrik a szárnyra kelő zsákmánya után. Ráadásul pont azokban a régiókban elterjedt, ahol gólyáink is megfordulnak.


Gólyát fogott a szervál ::: Forrás: Shah Rogers Photography
Három kölyök gepárd játszik a Serengeti déli részén (Tanzánia) egy elkapott fehér gólyával, melyet a fotó készítője szerint nem öltek meg. A szülők gyakran fognak el veszélytelenebb prédát, ha a kölyköket tanítják az ölési technikákra. A gólyák nem tartoznak a mindennapi zsákmányaik közé. Nem is találtam hasonló esetekről képeket. ::: Fotós: Arnold Yahaya Mushi, Forrás: www.africadreamsafaris.com - Itt egy másik fotó is látható erről az esetről!
Természetesen nem csak az afrikai macskafélék zsákmányolnak gólyákat. Ez a vitézsas a Masai Mara-ban (Kenya) fogott egyet. ::: Fotós: Michel Laplace-Toulouse, Forrás: WildlifeExtra

21 megjegyzés:

mogyoro írta...

Szia Karcsi!:)
Én tudom, hogy ez a természet rendje, de most több emberre ráhozod a frászt :)
Te egy nagyon okos fiú vagy, Tudod e? :)Csodálatra méltó, hogy milyen alapossággal csinálod azt, amibe bele kezdesz, nem csak összedobod, hanem tényekkel támasztod alá mondani valódat.
Nem csalódtam benned, büszke vagyok rád :))))))))
Mogyorósi ili :)

Nagy Károly írta...

Kedves Ilona!

Nem a frászt akartam ráhozni bárkire is, hanem írni egy olyan részletről, ami érdekes és érinti a gólyáinkat.
Ahogy mondani szoktam, nem a núbiai vadászok az egyetlenek, akiktől félteni kell gólyáinkat Afrikában. Ménes tavaly szeptemberi esete óta sokan emlegetik, hogy "jaj, csak meg ne egyék őket!".
Ráadásul ezek a veszélyek természetesek, nem úgy mint az itthoniak, vagy a Libanonban történő mészárlások.

Üdv,
Karcsi

Névtelen írta...

Kedves Károly!

Sokat olvasok a madarakat veszélyeztető tényezőkről, és tisztában vagyok vele, hogy sajnos ez az élet rendje. Ők is a táplálkozási lánc részei. Azonban eddig valahányszor informálódtam, mindig egy kis adagot igyekeztem egyszerre feldolgozni, de ez a bejegyzés sokként ért, még úgy is, hogy tudom ez valóság. Madáretetőimet úgy helyeztem ki, hogy védjem énekes madarainkat a karvalyoktól, a kóbor macskák ellen pedig őrként rendszeresítettem egy kistestű kutyust. Ez a bejegyzés nagyon alapos és tanulságos. Ilyen sok információ birtokában madaraink védelmében itthon sokkal többet igyekszünk tenni, mint eddig. Bár a szélerőművek madártani hatásával, mint újabb tényezővel sajnos mi sem tudunk mit kezdeni.
Köszönöm ezt a bejegyzést is, mely sok új ismerettel bővítette tudásomat. Sokat tanultam általa.

Üdv: Erzsi

B.Beata írta...

Sziasztok!
Ez most nekem is "fájt".Én szinte minden állatot szeretek a macskákat is. Az én cicám aki 23 évet élt, soha nem bántotta a madarakat, sőt félt tőlük, mert a rozsdafarkú állandóan megtámadta. :D De ő ilyen jófiú volt:)) Megint köszönöm a bejegyzést, azért jó volt ez, és sajnos ez a valóság.

Névtelen írta...

Kedves Karcsi!
Hát ez remek! A tények közlésével ismét tele lettünk "fájdalommal". A bejegyzésed sajnos a valóság...(amúgy nagyon szuper, tele új ismeretekkel!)
Üdv. Szilvi

Névtelen írta...

Szia Karcsi!
Köszi az előző válaszokat is!

Ágnes Kovács írta...

Kedves Károly !
Igen, az állatvilágnak ez is természetes része, csak az emberek annyira eltávolodtak a természettől.
Egy beszűkült (habár az internet korában ezért aki akar keresgélhet, de itt is válogatni és értelmezni kell az információkat) és erősen manipulált világban éljük életünket. Vannak akik a gólyák figyelésével próbálnak - hacsak kis mértékben is - kiszakadni ebből a hétköznapi körfogásból.
Ezért fontos, hogy megtaláljuk azokat a fórumokat (jelen esetben a Gólyanapló)amelyek kinyitják elménket, rávilágítanak összefüggésekre, tudatosan és hitelesen vezeti az olvasókat, ösztönzi őket további ismeretek megszerzésére.
Köszi: Ági

Névtelen írta...

Karcsi, mondanám, hogy ezt a bejegyzést akár kihagyhattad volna ;-). Elolvastam a vitézsas sztorit, még a fotóst is meglepte ez a levegőben történő akció, hogy ott kapta el. A gepárdnál is megnéztem a másik fotót, hát...rossz volt látni. Igen tanulságos volt ez a bejegyzés, mondhatnám, a vadon törvénye. A táplálékláncnak legalább van értelme, nem úgy mint az áramütésnek.
Meg kell dícsérjelek, az idei naplóírásaid a legjobbak! ;-)

Üdv
Heni

Névtelen írta...

Kedves Karcsi!
A szíven össze szorult ahogy olvastam a beszámolódat!
Én az állatok értelmetlen és kegyetlen pusztítását ítélem el!
Csak bízhatunk benne, hogy nem a Mi gólyáink vagy a gyűrűzött gólyák esnek áldozatul ezen emberek kegyetlen áldozatául...
Ez kicsit önzőnek hat, de ha már követni tudjuk a jelölt gólyákat akkor már hosszú távon szeretnénk figyelemmel kísérni....
Köszönöm a beszámolódat.
Várom a folytatást...
Üdv: Ibolya

Cila írta...

Köszi Karcsi ezt a beszámolót is! Bár ez korántsem annyira szívderítő, de sajna hozzátartozik a madarak, gólyák életéhez, nemcsak az ember általi közvetett vagy közvetlen tényezők veszélyeztetik őket. Hasznos erről is értesülnünk, bár azért ezzel eddig is tisztában voltunk, de így mégis pontosabb infókat kapunk általad.
Bízom benne, jeladós gólyáink nem fognak éhes karakálok vagy szerválok, nagy ragadozó madarak zsákmányaivá válni.

Névtelen írta...

Károly!
Nagyon jók,változatosak az írásai,minél többet tudunk meg kedvenceinkről annál jobban aggódunk.Kérem,a fecskékről annyit írjon meg nekem,mennyi ideig bírják élelem nélkül,mondjuk hűvös,csapadékos időben.Értük is nagyon aggódom.
Köszönettel:zs

Névtelen írta...

Sziasztok!
Ismeritek ezt a mondást? - Amit nem tudsz, az nem fáj! Milyen igaz!!!

Névtelen írta...

Kedves Karcsi!
Irásaid alapján belépten a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületbe, így még büszkébb vagyok rátok. További sok sikert kívánok.
Üdv: Imre

Kata írta...

Szia Karcsi! Ugye nem is kell írnom, tudod, hogy nagyon fájt olvasni, és nézni a mai bejegyzésedet, de elsősorban köszönet érte,hogy ezt is megmutattad nekünk, másodsorban, bármilyen furcsán hangzik is, nagyságrendekkel joban fáj, amikor emberi felelőtlenség, emberi gonoszság, emberi tudatlanság, emberi rosszindulat okozza madaraink pusztulását, mert azok mind elkerülhetőek lennének!Iszonyat volt látni, ahogy elkapta a macska szerencsétlen gólyát a levegőben, de én azt mondom, hogy a természet törvényei sokkal, de sokkal igazságosabbak, mint amit az emberek hoznak, és ahol az ember beavatkozik a természetbe, annak jó vége soha nincs! Lehet, hogy önző vagyok, de én remélem, hogy a mi gólyáink elkerülik az ilyen "macskákat", mindegyikükért izgulunk, és remegünk, de a mi gólyáink egy picit közelebb állnak a szivünkhöz! (Ugye ezért senki nem haragszik meg rám..)És mégegy aprócska megjegyzés...olyan hatalmas munkát végzel, olyan nagy kár, hogy bár sokan olvassuk a történetet, de nem elegen :-)Sokkal nagyobb publikációt érdemelne az idei Nagyhalászi gólyaévad, akár tankönyv is lehetne belőle az iskolákban!! Kata.

Névtelen írta...

Kata, amit írtál így igaz!

Névtelen írta...

Kedves Karcsi!

Nem lehet, hogy Picúr ott fog telelni, ahol most van? Hnnan tudjuk, hogy tovább fog vonulni?

Üdv,
Adrienne

Névtelen írta...

Kedves Karcsi!

A klorofilban gazdag szavannákról azért szívesebben olvasunk..
Most már tényleg betegre aggódjuk magunkat, ha pár napig nem jönnek azok az GPS adatok. Persze, jó, ha reálisan látjuk a dolgokat.
Köszönet a tájékoztatásért.

Üdv.: O. Tünde

Beck Éva írta...

Kedves Karcsi.

Köszönet az újabb posztért, képekért.
Ismételném önmagamat, így nem teszem.
Várom minden egyes újabb infódat.
Milyen igaz a mondás " Az ember holtáig tanul"

Beck Éva

Nagy Károly írta...

Köszönöm mindenkinek az elismerő szavakat! ;-)

Üdv,
Karcsi

Nagy Károly írta...

Kedves Adrienne!

"Nem lehet, hogy Picúr ott fog telelni, ahol most van? Honnan tudjuk, hogy tovább fog vonulni?"

Nem szoktak megállni egész télre egy olyan helyen, ahová szeptember elején megérkeznek. A késő ősz és a tél folyamán szinte biztosan fog még kóborolni.

Üdv,
Karcsi

Nagy Károly írta...

Kedves Imre!

Örömmel üdvözöllek az Egyesület tagjainak sorában! Egyúttal büszkeséggel tölt el, ha én is hatással lehettem döntésedre. ;-)

Üdv,
Karcsi