2009. március 19., csütörtök

Évkezdés varjakkal és karvallyal

Az előző év végén leszereltük a kamerát a templomtoronyról, s január közepétől a Nyíregyházi Főiskola mellett elterülő Sóstói-erdőben éjszakázó vetési varjak tömegeinek esti behúzását és reggeli kirepülését közvetítettük. Ennek apropója elsősorban az volt, hogy az idén az MME az „Év madarának” választotta a kék vércsét és a vetési varjút*.

*1979 óta minden évben megválasztjuk az „Év madarát”. A két védett madár életmódja szorosan összefonódott, a kék vércsék a vetési varjak fészkelő telepein költik ki utódaikat. A kék vércsét kevesen ismerik, a vetési varjakról azonban számos legenda él a köztudatban.
További információk az év madarairól. >>

Esténként fél öt után (januárban még korán sötétedett) láthattuk, ahogy a varjak megérkeztek az erdő fáira, ahol az éjszakákat töltötték, s reggel onnan indultak a szélrózsa minden irányába táplálék után.
A kamera képén csak néhány száz madár volt látható, de az erdőben tízezres csapatokban éjszakáztak ezek a madarak.

Hóesés a "varjúkamera" első napján, január 15-én.

A varjak reggeli kihúzása, január 16-án.

Esti körözés az erdő felett.

A varjak és a felhők "vonulása".

A varjak esti beülése az erdő fáira, január 21-én.

A fák is meghajlanak a rengeteg varjú alatt, január 26-án.
A kevés fény miatt, mint az égen húzott fekete kondenzcsíkok láthatóak a beszálló madarak.


Téli varjú - nyári varjú

Sokan nem tudják, hogy a késő őszi - téli hónapokban nálunk látható vetési varjak nagy része telelni érkezik hozzánk a tőlünk északkeletre fekvő, kiterjedt orosz és ukrán síkságokról. Számukat az adott évi téli időjárás határozza meg. Az enyhébb teleket költőterületükön is át tudják vészelni, azonban a náluk fellépő zord időjárás esetén a mi éghajlatunk kedvezőbb életfeltételeket kínál számukra, így átmenetileg megsokszorozódik varjaink száma.

A hazai vetési varjú költőállomány ezzel ellentétben, egész évben állandó; a kutatási adatok szerint télen sem hagyják el a Kárpát-medence területét. A madarak téli táplálékforrása lehet a hóval kevésbé fedett mezőgazdasági táblákon (pl. lucernásokban) ilyenkor is nagy sűrűségben előforduló mezei pocok. Parkokban, ligetekben gyűjtik a tápanyagokban dús diót, törökmogyorót, amit erős, vésőszerű csőrükkel könnyen feltörnek. Ugyanakkor a városszéli, fedetlen szeméttelepek szerves hulladékai és az odaszokott kis rágcsálók (egerek, patkányok) is vonzerőt jelentenek számukra.

Mennyi is a varjú valójában?

A hazai vetésivarjú-állomány tehát nem egyenlő a téli nagy varjú csapatokkal. Ez akkor válik majd nyilvánvalóvá, ha az enyhe idő beköszöntével vendégeink haza repülnek.
Minderről további információk itt olvashatók. >>

Fotó: Lóki Csaba


Március 10-én visszahelyeztük a kamerát a templomtoronyra, s a következő naptól újra látható a fészek. Sajnos egyenlőre még túl gyorsan töltődnek a képek, ezért a legtöbb látogatónak biztosan akadozik a képfrissítés, de hamarosan megoldjuk ezt a problémát.

A gólyáink ugyan még nem érkeztek meg, de március 14-én délután volt egy érdekes vendégünk. Egy tojó karvaly választotta pihenőhelyül a gólyafészket.

A karvaly a fészekben, a kutya és gazdája a kertben. :-)

Délelőtt még csak a templom árnyéka mozgott a fészekben.

5 megjegyzés:

Cila írta...

Nagyon érdekes a cikk, Karcsi!Köszönet érte! Figyeltük ám végig a varjúkamerát! Igen jók az animációk is! Így utólag is jó visszanézni ezeket a madarakat! Amúgy nekem még a kedvenceim is a varjak /is/ gyerekkorom óta.

Nagy Károly írta...

Kedves Cila!

Köszönöm, s örülök, ha tetszett! :-)
Én is kedvelem a vetési varjakat.

Üdv,
Karcsi

Judit írta...

Köszi Karcsi!
Beállok a sorba, nekem is gyerekkoromban sikerült őket megszeretni. :-)
Talán, hogy most róluk is szóltál, mások is más szemmel nézik őket.

Nagy Károly írta...

Szia Judit!

Remélem, hogy eljut másokhoz is a bejegyzés üzenete! ;-)

Judymami írta...

Köszi Karcsi, nagyon tetszik az írásod, én is szeretem őket. Remélem sokan elolvassák a bejegyzésedet. Nagyon jók a képek is. :-)