A nagy kötélhúzás mintegy 15 percen keresztül zajlott.
(Mindezt 20 képben és 11 másodpercben foglaltam össze.)

(A képre kattintva megtekintheti azt nagyobb méretben is.)

(A képre kattintva megtekintheti azt nagyobb méretben is.)

(A képre kattintva megtekintheti azt nagyobb méretben is.)
A fiókákat május 30-ig egy pillanatra sem hagyták magukra szüleik, egyikük mindig a fészekben volt, hogy őrizze, védje a kicsiket. A másik szülő viszont ilyenkor (a nappali órákban) táplálékot gyűjt, majd megérkezése után megeteti őket, s ekkor társa indul élelemért. Ez így zajlott közel három héten át, folyamatosan váltották egymást ebben a beosztásban. Ahogy a fiókák növekednek, egyre több táplálékra van szükségük, ezért egy idő után mindkét szülőnek táplálékot kell gyűjtenie ugyanabban az időben. Először csak rövid ideig maradnak távol mindketten, a fiókák pedig magukra maradnak a fészekben. Ekkor már jobban elviselik az időjárás viszontagságait, s ahogy tovább nőnek, szüleik egyre tovább maradnak táplálékszerző körútjaikon.
Az első ilyen „magányos” perceket május 30-án láthattuk, amikor délután fél három előtt mintegy 4 percre elrepült a fészekben éppen ott lévő szülő is. A kicsik ezt tudomásul vették, bár a képek alapján kicsit tanácstalannak tűntek. „Már ilyen nagyok vagyunk, hogy csak úgy itthagynak?” :-)
Az első ilyen „magányos” perceket május 30-án láthattuk, amikor délután fél három előtt mintegy 4 percre elrepült a fészekben éppen ott lévő szülő is. A kicsik ezt tudomásul vették, bár a képek alapján kicsit tanácstalannak tűntek. „Már ilyen nagyok vagyunk, hogy csak úgy itthagynak?” :-)
2 megjegyzés:
Kedves Karcsi !
Rendkívül érdekes felvételek, ezt is többször nézem meg annyira helyesek. Igazán különleges jelenet, mindenkinek megmutatom. Gratulálok a szerzőknek, fantasztikus !
Üdvözlettel: Judymami.
Judymami!
Köszönjük!
Mutasd meg minden ismerősödnek, hátha ők is gólyalesők lesznek. :-)
Megjegyzés küldése