A kamera nélküli napló utolsó lapja / S az élet megy tovább…

A mai lesz Rita búcsúzó bejegyzése, egyben a Négyek (vagyis már kilencek), sőt a 8 kuvik továbblépése is a szabadság felé. Valamint a Gólyanapló is 8 napra „bezár”. Olvassátok hát Rita naplójának mai sorait, s a végén az általam írt kiegészítést! Nem lesz könnyű olvasmány, de a gólyák már csak ilyenek. Jönnek-mennek. ;-)

2014.06.05.

Rita búcsú-zoo bejegyzése

Kedves Olvasók, Gólyafigyelők, Drukkerek és Mindenki, aki olvasni fogja ezt a bejegyzést!

Ez az utolsó epizód a gólyá-zoo regényből. Nagyon nehéz ujjakkal írok, mert érzelmek nélkül nem ember az ember. Pláne nem, ha állati életek vannak rábízva, akik szólni nem tudnak, írni nem tudnak. Kiszolgáltatottak nekünk, és a jó belátásunkra, az ösztöneinkre, az eszünkre és a tapasztalatainkra vannak utalva. Szóval ne kövezzetek meg, ezekért a sorokért, de ezt most úgy írom, ahogy én és a Nyíregyházi Állatpark munkatársai ezt a pár hetet megéltük. Cseppet sem érzelemmentesen.

2014. május 14. - Karcsi telefonja után, ahogyan azt már pontosan tudjátok, a halászi gólyapár fiókái hozzánk kerültek. Nem ez az első eset, hogy gólya érkezik a parkba, de ők - valahogy már akkor is éreztem - különlegesek lesznek. Nem csalódtam...

Nap mint nap részesei lehettünk annak, hogy miből lesz a cserebogár. A kollégáim és jómagam is minden nap igyekeztünk, hogy a négy félárvának a lehető legjobb dolga legyen nálunk. Aztán, ahogy telt, múlt az idő egyszer csak megérkezett Eszlárka, Bogdányka és Bercel. A hétfejű haramiával persze a dolgunk is megnőtt, de szívesen vállaltuk ezt a nemes feladatot. Mindannyian. A hab a gólyatortán a tegnap érkezett Legyező, de nem bántunk vele sem másként, mint a Hetekkel. S ha már a habnál tarok... a hab tetejére mazsola is jár: Kálló. Őt ma hozta a HNPI természetvédelmi őre. Kiesett, de nem sérült meg szerencsére. Betettük hát őt is a "közösbe".

Mintha csak tegnap jöttek volna a dobozkájukban. Szépen fejlődtek, az étvágyukkal amúgy sem volt semmi gond. Az első pillanattól fogva elfogadták az általunk felkínált falatokat. Élni akartak, és mi életben tartottuk Őket. Milyen jó volt hallani a kelepelő koncertet...

Sokan az én nevemhez fűzitek a kis gólyák mindennapjait. De engedjétek meg, hogy itt is megköszönjem minden munkatársamnak a segítő szándékot, a vezetőségnek, hogy lehetőséget nyújtott ahhoz, hogy - ha bár rövid ideig is ugyan - de a természetvédelem ilyen jellegű szolgálatába állhattunk. A legnagyobb köszönettel mégis Kiss Józsi kollégámnak tartozok, mert a legtöbb esti etetést Ő vállalta el, és szabadidejéből nem sajnált soha egy percet sem a gólyáinktól. Köszönöm! :)
Nem utolsó sorban nektek is köszönjük! Köszönjük az érdeklődéseteket, azt, hogy szorítottatok nekünk, hogy sikerüljön. Köszönjük a dicsérő szavakat, de higgyétek el, hogy mi tényleg csak a munkánkat végezzük. Bár nekünk ez több mint munka!

Most eljött azonban a pillanat, amikor búcsút intünk, mert e gólyaélet egyik fejezetét most lezárjuk. Még ugyan csak országhatáron belül, de útra kelnek kis gólyáink. A még névre váró halászi Négyek, Bogdányka, Eszlárka, Bercel, a tegnap érkezett Legyező, s immár Kálló is. Irány Hortobágy!

Gilicéink! Vigyázzatok magatokra. Örömteli volt számunkra a találkozás, hogy részeivé válhattunk egy picit az életeteknek. Bízunk abban, hogy képesek lesztek a vad és szabad életre, s talán évek múlva kapunk még rólatok örömteli híreket vagy hallunk még benneteket üdvözlésképpen egy jóízűt kelepelni, ahogy itthon, nálunk a Nyíregyházi Állatparkban tettétek. Repüljetek ki Hortobágyról egészségben és az augusztusi nagy megmérettetésnél legyetek erősek! Vigyétek hírét a gólyaszerető embereknek. Sziasztok!

„Majd utánatok megyek – intett szárnyával az elmaradt vándor, ám ebben a szárnycsapásban majdnem annyi szomorúság volt, mint mikor egy ember azt mondja: Isten veletek.” (Fekete István)

Várunk majd haza Titeket, szeretettel: Edit, Anikó, Zsófi, Zsuzsika, Ildikó, dr. Szandi, dr. Laci, Zoli, Gyuri… és akiknek a szívéhez nagyon közel kerültetek: Józsi és Rita.

Józsi ebédelteti a Négyeket
2014.06.05. ::: Fotó: Herlicska Anikó

Ezt a pillanatot még kedden, a fiókák gyűrűzésekor kapta el Zoli. Ehhez talán nem szükséges további kommentárt fűzni. (Rita hozzájárulásával töltöttem fel.)
2014.05.03. ::: Fotó: Görögh Zoltán

Karcsi kiegészítése

Természetesen én is újból köszönetemet szeretném kifejezni mindenkinek, kezdve a nagyhalászi segítőimmel, a mentésben segítő ibrányi tűzoltókkal, folytatva a kisgólyákkal nap mint nap „bajlódó” zoo-csapattal, s végül a háttérben közreműködő munkatársaimmal. Sőt a HNPI munkatársairól se feledkezzünk meg, akik további „tesókat” hoztak a nagyhalászi Négyeknek. Valóban igazi csapatként intéztük, hogy a kisgólyák eddig eljussanak. Tegnap, a névadásról szóló bejegyzésben már említettem őket, és sokukkal nem először dolgoztunk együtt az elmúlt években, s gyanítom, hogy nem is utoljára. Néhányukkal napi kapcsolatban vagyok régóta, de itt a Gólyanaplóban korábban csak ritkán került ez említésre. Talán szerencsére, mert persze sosem jelent jót, ha gólyákat kell menteni és istápolni…

Folytatódik a fotók után is…

Emlékeztek még erre?
2014.05.14. ::: Fotó: Görögh Zoltán

A mentőcsapat, amikor még hideg szelek fújtak.
2014.05.14. ::: Fotó: Görögh Zoltán

Ha még tudtok figyelni néhány perc erejéig, akkor a fenti bevezetőben említett Gólyanapló „bezárásról” is ejtenék néhány szót. S ennek kapcsán a következő két hétről.

Természetesen valójában nem zárunk be, de 8 napig biztosan nem lesz új bejegyzés, mert én is eltűnök egy időre, s nem valószínű, hogy internet közelébe keverednék. De addig is történnek majd olyan dolgok, melyről visszaérkezésem után beszámolok. 

Lássuk szépen sorban:

• Egyrészt addig is szavazzatok a Négyek választható neveire, hiszen még 13 nap van hátra a névadó szavazásból. Itt érhetitek el az erről szóló bejegyzést. >>
• Másrészt, ha van rá lehetőségetek, akkor menjetek terepre! Figyeljétek meg a fészkekben éppen felálló gólyafiókákat, s szerezzetek pontokat a GólyaMánia 4. fordulójában. >>  
• Amint azt Rita említette, a mentett gólyafiókák hamarosan elindulnak a Hortobágyra. Egészen pontosan a sokak által már ismert Górés-tanyára, ahová az elmúlt években elég sok fiókát vittünk „elvadulni”. Köztük 2008-ban Nagyhalászból sokak kedvencét Csucsort, vagy 2012-ben az Ibrányban mentett Borsot. A nagy napot napok óta egyeztettem, s ha minden jól megy, akkor a szombat estét már Góréson tölti a 9 gólya és a 8 kuvik. Természetesen később majd erről is beszámolunk.
• Az előttünk tornyosuló, s eddig megoldhatatlan problémák ellenére (pl. nem találtunk közeli fészket, ami a négyek egy-két tagjának adoptálására alkalmas lett volna, s az emelőkosaras kocsik sem túl elérhetőek mostanság (a gólyagyűrűzésre is - ami még két múlva lesz - a negyedik céggel tárgyalunk stb.)) sem mondtunk le arról, hogy esetleg egy-két Halász gyereket igazi gólyafészekbe helyezzünk vissza. A jövő héten is ezen ügyködnek majd a srácok, s miután újra a fedélzeten leszek, beszámolok róla, ha eredménnyel jártak.
• A jövő hét után pedig már a Felső-Tisza menti településeken gyűrűzzük a fiókákat, de országszerte lesznek hasonló nyilvánosan megtekinthető Gólya Road Show-k. Erről az MME honlapon olvashattok. >>
• S június 21. sincs már olyan messze! A III. Nagyhalászi Gólyafesztivál szervezése a háttérben gőzerőkkel folyik, s a csapat azalatt is megosztja majd az infókat, amíg nem leszek elérhető. A Gólyafesztivál Facebook oldalán közzétesznek majd néhány hírt, s mielőtt eltűnök a ködben, még én is feltöltöm majd a programot ide. >>