Kamera és anya nélkül - Mennyi a gólya kilója?

Hétfőn megbeszéltük Ritával, hogy mostantól naponta megmérjük a négy fióka tömegét és csüdhosszát, hogy pontosan követhessük a fejlődésüket. Persze szemlátomást nőnek, de így mégiscsak értékes adatokhoz juthatunk, miközben a kölköknek sem okozunk traumát. A természetes körülmények között cseperedő gólyafiókák naponta történő mérése igencsak körülményes és traumatikus élmény lenne mind a madaraknak, mind a méréseket végzőknek. Gondolom, nem kell magyaráznom, hogy miért. :-)
Mivel ma délutánra terveztük az első mérést, így munka után irány az Állatpark, s jöhetett a mérés és annak megörökítése. Utólag derült ki, hogy a jelenlévők, Rita, Szandi és Laci nem is sejtették, hogy a kezemben tartott fényképezőgéppel nem fotózom, hanem végig videót rögzítek. Így legalább mindenki természetesen viselkedett. :-)

Következzen Rita mai naplóbejegyzése, a végén pedig a videó, vágatlanul. ;-)

A mai nap egy nagyon fontos dátum a négyeknek. Ma egy hete, hogy a tragikus nap végén "becuccoltak" az állatparkba. Mivel úgy tűnik, hogy a lehető legjobban érzik magukat, mától új szerepet is kapnak. De erről majd egy kicsit később, haladjunk szépen sorban...
A reggelt ébren vártak már a madárkák.  Nagyon éhesnek tűntek, mert a fészek széléhez sorakoztak egy-kettőre. Nagy méltatlankodással sipítoztak a kötelező kelepelő mutatványt követően. El is veszett a feneketlen bendőkben 3 csibe és 8 kisebb kárász.
- Egyetek csak, egyetek, mert így lesz belőletek szép nagy madár...

11 óra után mentem hozzájuk újra. 3 csibe, 6 kárász, és némi tücsök is elfogyott.

Az állatpark állatorvosai – akiket mi házon belül csak úgy nevezünk, hogy dr. Szandi és dr. Laci – viziten voltak a fiókáknál. Megnézegették őket és csodálkoztak azon, hogy mekkorát nőnek napról-napra. (Ennyi gólyacsemegétől nem is nehéz.)

A következő etetésnél nem etettem őket "nyakig", mert egy kis vizsgálatra készítettem fel őket. Úgyhogy 2 csibe és 8 kárász után, bár még bírtak volna enni, megálljt parancsoltam.  Na nehogy megijedjen bárki, nincs semmi bajuk.

Délután fél négyet üt az óra. Itt térnék vissza a mai bejegyzésem elejére, a szereplésre.
Az ok, amiért nem etettem őket a szokásos adaggal, ismét az ő javukat szolgálja. Féltem, hogy öklendezni fognak, ha kézbe vesszük őket. A fehér gólyák fiatalkori fejlődését már biztosan sokan megfigyelték. De ilyen helyzetben, mesterséges körülmények között sokkal könnyebb a dolog. A mai naptól kezdve a madarakat minden nap mérlegre állítjuk, és a csüdhosszukat is le fogjuk mérni. Ezzel szeretnénk segíteni a szakemberek munkáját, hiszen referencia alap is lehet, amit mi feljegyzünk. A mai modern állatkerteknek nem csak az egzotikus fajok bemutatása az egyetlen szerepe. Fontos, bár kevésbé látványos a háttér vagy a kutatómunka is. Ebben a feladatban pedig most a kis gólya csemeték a főszereplők.

Karcsi megérkezett, állatorvosok a fedélzeten, mérleg, mérőszalag, fotóapparátus és miegymás... Elkezdjük a vizsgálatokat, a kelési sorrendben. Óriási a különbség!
Figyeljétek: 1. 1026 g és 70 mm; 2. 875 g és 65 mm; 3. 715 g és 57 mm; és a legkisebb 477 g és 52 mm.

Miután a mérésekkel végeztünk, megérdemelt, bőséges uzsonnát kaptak. Karcsi készített néhány felvételt is, szerintem Ti is fogjátok látni. Aztán mint akiket elringattak, pillanat alatt el is aludtak.

Este a csirke volt a menő. Elfogyott 4 db belőle és 4 kárász is helyet talált még odabent.
Korábban a 3. madárról azt írtam, hogy kényelmes, nyugodt madár. Bocsánat, de ezt a véleményemet még most is tartom, sőt! Ha a gólyáknak haja lenne...
Képzeljétek el, hogy mindig ő az utolsó, aki észreveszi, hogy etetés van, a halat nem fejjel befelé, hanem kifelé nyeli stb... szóval mindig van valami, amivel kiválik a többi közül. Remélem, hogy holnap a súlygyarapodási rekorddal... :-)

Ez a nap sem volt unalmas és átlagos. Hamarosan már nappali szállást is készítek nekik, hogy a "napot is lássák"... de ma már nem... későre jár... Jó éjszakát kívánunk: Rita, és a gólyák fél kilótól egy kilóig.