Kamera és anya nélkül - Heten, mint a gonoszok

Rita friss bejegyzéséből is kiderül, hogy az állatparki gólyahelyzet eszkalálódik, s erre hamarosan megoldást kell keresnünk. Természetesen erről is beszámolunk majd. 

Következik tehát Rita hétfői jelentése az állatparkból, Anikó fotóival illusztrálva.

2014. 05.26.

Szép napra virradtunk. A biciklimet úgy tekertem, mint a szél, hogy minél hamarabb az állatparkba érjek, és megnézzem az immár ötöket. Eszlárka volt a leglármásabb, éhes volt, szomjas volt és a kis dobozkában, amibe érkezett, ide-oda toporgott.
Odanézek a fészekhez és a szemem felakadt, hogy mennyit nőttek ezek a nagyhalászi karatésok. Te jó ég!  A fotókon fogjátok látni, hogy miről is írok itt, még most is elképedve. Csirkemell, csibe és hal is akadt reggelire. Ittak, ettek.

Délelőtt épp mentem itatni, amikor csörög a telefonom,… érkezik egy kis gólya. Mosolygok, mert szinte éreztem, hogy ma sem fogok unatkozni… de nem ám.
Leviszem a nyírbogdányi ipartelepi fészekből kiesett kis gólyát a többiekhez, mérlegre teszem (van még hova híznia) és aztán teszem is „Bogdánykát” az eszlári kicsihez.
- De minek? – Eszlárka, ugyanazt művelte ezzel a kis szerencsétlennel, amit vele tegnap a halászi négyfejű sárkány.  Kezdődött a „Szétültetlek!” project, mint az oviba… Jó, így minden rendben. Tiszaeszlári barátunk nem szégyellve magát evett-ivott meszelt, aztán elaludt. Az új kisgólya enni nem evett, inni viszont ivott. Nem aggódok most ezen, majd eszik, ha legközelebb jövök etetni a többieket. A Halász palánták majd kiugrottak a fészekből, az éhségtől. (Ennyit szerintem a megye összes kis gólyája nem eszik… :-) )

Ebéd után megyek le a csapathoz. Kelepelés innen, onnan, amonnan. Ez aztán a koncert terem. A bogdányival kezdem. Van ám étvágy itt is, kérem. A halat úgy felkapja, mint egy igazi profi.  Aztán az eszlári kicsinek osztom a halat, aki annyira rutinos, hogy a halásziak ilyen korban elbújhattak volna mellette. Kicsivel kisebb, mint a nyírbogdányi, de sokkal élelmesebb. Az ifjonti halászi gólyanépek persze naposcsibét kapnak, mert előző etetéskor ők kárászt kaptak.

Mindjárt fél négy… kíváncsi vagyok nagyon, hogy mit mutat a mérleg. Ahogy elindulok a gólyaszálásra a portán vár egy csomag… gólya. Tiszaberceli kelésű, lemaradt kicsike. Fogom a legújabb ápolni valót és viszem a Kelepelők Klubjába.
A méréshez elhívtam a kolléganőmet Herlicska Anikót, hogy készítsen néhány fotót a cseperedő gólyákról. Jött is lelkesen, és kattogtatta a gépét. A mai fotókat neki köszönjétek! :-)

A négyek
2014.05.26. ::: Fotó: Herlicska Anikó

Majd ő diktálja a mérési eredményeket! :-)
2014.05.26. ::: Fotó: Herlicska Anikó

Mérlegelési eredmények (emlékeztetőül zárójelben,  a 21.-én mért tömeg):

• 1. a legidősebb: 1769 g (1026 g);
• 2. 1608 g (875 g);
• 3. 1266 g (715 g); 
• 4. a legkisebb 963 g (477 g);  
• Eszlárka: 442 g;
• Bogdányka: 444 g;
• a legutolsóként érkezett Bercel: 483 g.

Mérlegelés után etetés következett, a sorrend – mint az iskolai tornaórán – kicsik elől, nagyok hátul. Mindenki evett, a ma érkezettek is.

Este én mentem etetni újra. Volt nagy lakoma és ivászat, kelepelés, meg mindenféle gólyáskodás… most már így heten, mint a gonoszok!

Balról Bogdányka, Eszlárka és Bercel.
2014.05.26. ::: Fotó: Herlicska Anikó

Szétültetlek!
2014.05.26. ::: Fotó: Herlicska Anikó