Kamera és anya nélkül - Mert a kis nyúl szőrös...

Az idei névnapjára Rita biztosan sokáig emlékezni fog. 
Következzen csütörtöki naplója.

2014.05.22.

Először is, nagyon szépen köszönöm a névnapi köszöntéseket és üdvözleteket! De ennyit a szórakozásról, most jöjjön a munka.

Reggel a szokásos módon kezdődött a gólyatábor. Kötelező udvarlásos köszönések kelepelős szomjas... Elérkeztünk idáig. Már nem elég az a víz, amit a kajával kapnak. Két etetés között az ujjaimmal "szállítmányozom" az éltető nedűt. Hogy örültek neki. :-D Egy keveset fröcsköltem is rájuk, volt is utána egy kis tollászkodás. A mai, első etetéskor kárászt és csibét kaptak.

Kora délelőtt megint szétnéztem a takarmány konyhánkon, valami "kölyökgólya zsanna-mannáért". Áháá! Rá is találtam a mai csemegére. Megkértem a páromat, Bécit (Ő is az állatparkban dolgozik ragadozósként), hogy daraboljon nekem egy kis vödörbe a nyúlból. A nyúl mellé még, - csupán önszorgalomból - vágott még egy kis bőrös csirkemellet is, amit szeretettel küldött a gagóknak (ez is egy népies neve a fehér gólyának). Vittem hát boldogan a "frissen szerzett zsákmányt" a fészekhez, gondolván, hogy ez lesz a nap fénypontja a gólyáknak. Az is volt, mert nagyon ízlett az újdonság. A kicsi úgy ellopta a többitől a nyúldarabot, hogy nem volt időm beáztatni a vízbe. A többiek is kaptak, de azt már áztatva. Innentől kezdve kezdődött az szívroham közeli állapotom...

A soron következő etetésnél, ahogy odaérek, látom ám, hogy a 4 gólyából csak a három nagy örül, a negyedik egykedvűen hasal a fészekben. Azt sem bánja, hogy a tesók rátaposva hisztiznek, kérik a kaját.
Teljesen érthetetlenül álltam, hogy akkor most mi van? Gondolok erre, gondolok arra, de mindenki ugyan azt kapta enni, ugyan ott van... mi lehet a gond??? A nagyok ettek, a kicsi csak ivott... Vártam egy keveset, megint megitattam. A nyaka közepén egy jókora falat... :-(  Mit tegyek? ) Még egy kis víz... aztán kapok egy kelepelés light-tot cserébe... Na, már ez is jó, de nem elég nekem, mert egyáltalán nem tetszik a kicsi. Látom, hogy készül "meszelni", de semmi. Ahogy még ott tettem-vettem, kis apró hallal megkínáltam még a nagyobbakat. Erre a kicsi hirtelen megevett vagy 5 kishalat. Na, most aztán végképp tanácstalanná váltam.

Négy óra előtt, a négyek újra mérlegre "szálltak", és megmértem a lábacskákat is. (Nem írom ma meg, de döbbenet a súlygyarapodás... :) engedjétek meg, hogy csak ötnaponta számoljak be erről.) Aztán etettem volna, de a kicsi nem akart enni. A többiek ezzel mit sem törődve - több marad alapon - jókedvűen ettek, ittak. A kicsi csak ivott. Mindent végig gondoltam, az egész napot, de semmi nem jutott eszembe... Hoppá! Mégis! Ő volt az egyetlen, aki a nyulat szárazon nyelte le! Szóval tuti, hogy ez a gond. Na! Kis haver, kaja nincs, csak víz. Ez kell a száraz nyúlra, semmi egyéb... Aggódtam azért nagyon, még Karcsit is felhívtam. Nem mintha nem lenne elég dolga, még ezt is a nyakába zúdítottam... (bocsi Karcsi!) Próbált megnyugtatni, de ki tudna ilyenkor nyugton lenni? Két órával a munka lejárta után indultam el haza, addig ott ültem az épület előtt, ahol a kis gólyák vannak... nem velük, hogy pihenjenek, ne velem foglalkozzanak.  Rá-rá néztem a kicsire, de nincs változás, nincs meszelés... Muszáj indulnom haza... nem nagyon akarok, de nagy nehezen elindulok. Újra hívom Karcsit, és utána az állatorvost, hogy nézzen rá este a 4.-re.

Este Kiss Józsi kollégám volt a gólya szakács. Megkértem, hogy a kicsit figyelje és vízen kívül ne nagyon adjon neki mást, mert később ránéz még a doki. Józsi kollégám kezéből csak lopott a 4. néhány halat...:) a kis leleményes... és akkorát ürített, hogy (talán némi túlzással) a sarokig ért! :-D  Csörög a telefonom! ... Hív Józsi!... Istenem... Vajon mit mond?  Nevetve meséli a meszelő tolvajt. Megnyugodtam!
Kicsit később csörög a telefonom! ... Laci dr. hív…
- Na? Na? Mit láttál? - kérdezem türelmetlenül.
- Négy kelepelő és "mosolygó" gólyát, nyugi - mondja - Semmi furcsát nem látok a kicsin.
- Jupiiii! Örülök nagyon, - mondom neki, és megköszönöm, hogy benézett még este az árvákra.

Szóval miért szép a névnap?  Mert a kis nyúl szőrös... és már meg van emésztve. :-)