„Kerítés” építése > környezettudatos gólyák > gólyavédelem

Hogyan jutunk el a kerítés építésétől a gólyavédelemig?

A fiókák kikelése előtt a szülők gyakran hordanak nagyobb ágakat és egyéb olyan dolgokat a fészekbe, melyekből a fészek szélein „kerítést” húzhatnak fel, hogy a tojásból kibúvó picinyeik nehezebben „szökhessenek meg”. Ezt folytatják a kikelés után is, hiszen bármennyire is folyamatos figyelemmel kísérik a kicsik mozgását, egy óvatlan pillanatban „kiugorhatnának” a fészekből. Ilyen a szülői aggódás gólyáéknál. :-)

(A fészek belső részein van a tulajdonképpen a fészekcsésze, ami nem ágakból, hanem száraz fűcsomókból, szénából, szalmából, trágyából, rongyokból, papírdarabokból áll. A lényeg, hogy puha és kényelmes legyen a tojások és a fiókák számára.)

Tegnap egy kukoricaszárat hoztak a kerítés építéséhez, s ez is bizonyítja, hogy a gólyák mennyire környezettudatosak. :-)

Idézet a Magyar Kukorica Klub honlapjáról:
„A globális környezeti, gazdasági és társadalmi problémák, az ásványi nyersanyag- és energiaforrások szűkössége aktuális feladattá tette a megújuló nyersanyagok és energiaforrások hasznosítását. Hazánkban a biomasszába tartozó szántóföldi melléktermékek közül a legjelentősebb a kukoricaszár, évente 8-10 millió tonna tömegben keletkezik. A szár betakarításával idehaza és külföldön is számos kutató foglalkozott. Tapasztalataik szerint a kukoricaszár hatékonyan csak speciális gépekkel takarítható be, de az eddig megalkotott gépek nem voltak megfelelőek.”

A kukoricaszár, mint építőanyag.

Sajnos sok olyan dolgot is otthagyunk a szántóföldeken, amit a gólya szintén összegyűjt, de nem annyira veszélytelen, mint az előző évi kukoricaszár.

A gólyákat a táplálkozó területeken és a fészekanyag gyűjtése (ágak, széna, kukoricaszár, stb.) során is számos veszély fenyegeti. Ezek közül az egyik gyakori - amit sok megcsonkított és elpusztult gólya bizonyít - a műanyag bálakötöző zsineg. A széna- és szalmabálák kötöző zsinórjaitól sok gólya - és valószínűleg sok más madárfaj - pusztul el. A gólya lábára tekeredő zsinór miatt ugyanis könnyen fennakadhat a fészekben vagy a pihenőfán. A lábra tekeredő zsineg megakadályozhatja a vérkeringést, s ez által a végtag elhalhat, leszáradhat, de a fészekbe vitt kötözőanyag a fiókák lábára és nyakára is sok esetben rátekeredik.

Ez az anyag ma már szinte mindenhol előfordul, ahol a gólyák táplálék és fészekanyag után kutatnak, de főképpen a kaszálóréteken és mezőgazdasági művelés alatt álló területeken.

A műanyag zsineg hulladékát nekünk embereknek kellene nagyobb odafigyeléssel kezelni, de miért éppen erre figyelnénk oda? Ez is bizonyítja, hogy az emberek mennyire nem környezettudatosak?

Ma már folynak vizsgálatok olyan természetes alapanyagú bálakötöző anyagok használhatóságáról, melyek használat után (a bálák megbontása) lebomlanak.
Idézet az FVM Mezőgazdasági Gépesítési Intézet honlapján található Környezetszennyező műanyagok kiváltási lehetősége című cikkből:
„Összefoglalóan megállapítható, hogy lehetőség látszik a szálastakarmányok bálázásos betakarítási technológiájában a műanyag kötözőanyagok természetes alapanyagú kötözőkkel történő kiváltására. Ehhez azonban további kutatási feladatok megoldására, speciális anyagok kifejlesztésére van szükség, melyek a bálázás idején és a tárolás idején is nagyobb szilárdsággal rendelkeznek, a bálák megbontása után azonban gyorsan lebomlanak.”



A fenti szomorú eset idén tavasszal történt Pálházán, egy Dózsa György úti (füzérradványi elágazásban) fészeknél. Az adatai és további fotók megtalálhatóak az MME gólyafészek adatbázisában, a linkelt szövegrészre kattintva.

Ez az eset már a fészkelő gólyákat leginkább veszélyeztető tényezőre utal, ami nem más, mint az áramütés veszélye. De ez már egy következő történet.

Akiket bővebben érdekel a gólyavédelem, azoknak ajánlom az MME fehér gólya honlapjának gólyavédelem oldalának áttekintését.

Hát így jutottunk el a kerítés építésétől a gólyavédelemig.