A mai történetet sem szeretném elvinni ebbe az irányba, ezért már az elején jelzem, hogy véleményem szerint mindez a véletlen műve, s valójában Picur nem látogatta meg édes testvéreit (Kökényt és Vitézt), csak így hozta a sors. :-)
Két nógrádi kollégám, Csernák Szabolcs és Papp Ferenc - akiknek elévülhetetlen érdemei vannak nagyhalászi gólyáink adoptálásában is - az utóbbi napokban többször is találkoztak Picurral, amikor a környéken bandázó frissen kirepült gólyák csapatai után jártak.
Először hétfőn látták Picurt és fészektestvéreit (Rákász és Révész) a Rimóc közelében fekvő réteken vadászgattak. Látható Picur hátán a jeladója. ::: 2014.08.04. |
Ebben a csapatban volt Picur és Vitéz (HJ64) a ludányhalászi réten. ::: Fotó: Papp Ferenc ::: 2014.08.05. |
De az igazán meglepő dolgok ma, azaz szerdán történtek!
Ezen a nagyításon már látható, hogy délután, hazafelé menet, legalább fél vagy egy órát Ludányhalásziban időzött, a település egyik házának tetején. ::: 2014.08.06. |
S a csattanó most következik!
Fecóék figyelték napközben a Picur jeladójától érkező adatokat, s Ludányhalásziban sikerült akkor ott járniuk Kökény fészkénél, amikor Picur éppen a szomszéd ház tetején volt. Az iskola udvarán lévő fészekben csak egy fiatal volt otthon, s az éppen Kökény volt. Az egyik szülőtől próbált élelmet kunyerálni. Közben észrevették, hogy egy másik fiatal gólya van a szemben lévő ház tetején, s hamar kiderült, hogy az Picur. S Fecó néhány fotót is készített! :-)
Kökény (HJ66) egyedül a fészekben - Ludányhalászi, Rákóczi út 119. Általános Iskola udvarán ::: Fotó: Papp Ferenc ::: 2014.08.06. |
Megpróbált élelmet kunyerálni. ::: Fotó: Papp Ferenc ::: 2014.08.06. |
Picur (HJ67) a Kökény fészkével szemben lévő háztetőn ::: Fotó: Papp Ferenc ::: 2014.08.06. |
Így néz ki a szemben lévő ház a Google térkép utcanézetén.
Közelíts rá, s látható, hogy stimmel a cserép is!
Közelíts rá, s látható, hogy stimmel a cserép is!
Ha körbefordulsz, akkor a másik oldalban Kökény fészke is látható. ;-)
Fecóék még elmentek Balassagyarmatra is, hogy a rajongók által rég nem látott negyedik Halász fiókát is meglátogassák. Így a bejegyzést a Borostyánról (HJ65) készült mai fotókkal zárhatom. :-)
Fecónak és Szabinak pedig: Köszönjük!
14 megjegyzés:
Hát ez tényleg mesébe illő, csodálatos dolog :) Lehet felismerték egymás hangját, kelepelését? Sokan fognak ennek az esetnek emberi dolgokat kerekíteni :)
Ez csodálatos élmény volt még olvasni is, és egyben szívszorító, könnyek nélkül nem ment.
Hálás köszönet ezért a csodálatos beszámolóért, hírt kaphattunk drága halászi gólyáinkról. A madarak védőszentje kísérje majd őket hosszú vándor útjuk során. Érkezzenek meg épségben, és pár év múlva térjenek vissza szülőhazájukba.
Jutka mama
Köszönöm Karcsi a részletes beszámolót, a képeket. Csak ülök itt a gép előtt, mint egy bamba lélek sok minden megfordul a fejembe. Véletlenek nincsenek, vagy vannak? ki tudja. Az ösztön, a nem tudom én micsoda ami Picurt az édes testvéreihez vezette. Nem tudom csodálatos igaz történet.
Nagyon bízom benne, hogy Picur hosszú életű szépséges gólya lesz, és sok-sok információt küld nekünk. Karcsi még egyszer nagyon köszönöm :)
Éva
Hát ez csodás bejegyzés.
Nagyon köszönöm a megfigyeléseket, fotókat a gyönyörűséges Halász gyerekekről.
Nem is tudom. Szoktak olyan megjegyzést is tenni, hogy "a vér szava"? Lehet!
Ösztönös megérzés? Az is lehet!
Bár én el szoktam követni azt, hogy emberi tulajdonságokat is beleszövök kis életükbe, de ez is a szeretethez tartozik.
Nagyon közel állnak hozzánk, szívünkhöz nőttek. Persze tudom, vadmadarak, ösztönösen cselekednek, de viselkedésükről nagyon sok ember példát vehet.
Köszönöm a hírt, a fotókat.
Legyen szép hosszú gólyaéletetek Halász gyerekek!
Vitéz, Borostyán, Kökény és Picur.
Szeretetünk kísérjen hosszú utatokon és majd várunk vissza, ide haza!
Valcsi
Ez jó! :)))))) Tudnak ezek valamit! :)
Nagyon köszönjük Karcsi! Mindhármótoknak! Azért jó nagy távokat tesz meg már Picur... Élmény olvasni a képes beszámolót és nagy-nagy öröm, hogy ilyen szépen felnőttek a Halász gyerekek! Jó lesz, hogy a későbbiekben is tudjuk követni Picurt. Legyen hosszú, egészséges életük kedves kis gólyáinknak! :-)
Karcsi, az első szavam a köszönet Neked ezért a történetért. Nem véletlenül nem írtam, hogy mese, mert ennek a történetnek köze nincs a meséhez. Nekem is kavarognak most a gondolatok rendesen a fejemben, a szivemben és hát Te ismersz annyira már, hogy tudod, az ész felett megint a szív diadalmaskodik:) Mert véletlenek lehetnek egyszer, lehetnek kétszer, na de ennyiszer?? nem hinném! Maradjunk abban, hogy Picurt akár az ösztöne, akár a szive vitte a tesóhoz, csodálatos a történet, én ma minden hírportálról letiltanám a politikai híreket, és ezt a történetet tenném fel mindenhova, hogy lássák az emberek, hogy az állatok mennyivel különbek nálunk.... Ja, és ma még a jeladónak is tudok örülni :-) öszönet a fotókért, és köszönet, hogy megírtad nekünk :-) Kata.
Köszönöm, Karcsi. De jó volt ezt olvasni!!! Márti nagyi
Szia Karcsi! Nagyon szépen köszönöm Mindenkinek, aki részt vett benne, hogy láthatjuk őket fotókról. Szívemnek nagyon kedves történet, hogy a testvérek újra egymásra találnak :-)
Heni
Köszönöm kedves Károly! Csodás történet az szeretett gólyákról és Picurról. Szebbé tette a napomat, boldogabbá a lelkemet. További jó munkát és egészséget kívánok, üdvözlettel:N.Ilona
Sziasztok!
Látom tetszett a tegnapi történet. :-)
Üdv,
Karcsi
Szia Karcsi!
Nagyon aranyos ez a történet, örülök, hogy a tesók közel kerültek egymáshoz, talán együtt is indulnak majd a nagy útra. Nekem is öröm volt látni őket néhány hete. Tiszta légteret, jó utat kívánok nekik, sikeres visszatérést, nektek pedig további jó munkát!
Üdv: Judy
Kedves Karcsi!
Nagyon köszönöm ezt a csodálatos összeállítást!!!! Lenyűgöző és fenséges!!!! Várom a további felvételeidet és az információkat.
Szép napot kívánok!
Üdv: Ibolya
Köszönöm, hogy olvashatom :-)
Megjegyzés küldése