Bors útja Ibrányból, Nyíregyházán át Górés-tanyára

Ezúttal egy korábban már megismert hányatott sorsú gólyafióka szerencsésen folytatódó történetéről írok. Egyrészt azért, mert sokan érdeklődtek az Ibrányból mentett fióka sorsának alakulásáról, másrészt tegnap jelentős esemény történt a fióka életében. Persze a történet folytatása előtt felidézem a „Gólyamentéssel végződött a mai Gólya Roadshow a Felső-Tisza mentén” címmel írt bejegyzés történetünkhöz kapcsolódó részeit.

Idézet a 2012. június 21-én feltöltött posztból:

„S akkor most jöjjön a mai gyűrűzés utolsó momentuma, ami miatt egy kicsit hamarabb befejeztük a munkát.

A Gólyanapló rendszeres olvasói már jól tudják, hogy a gólyák élete nem csak játék és mese. Sok minden veszélyezteti életüket, melyeknek jelentős részében szerepe van az embernek, de számos olyat ismerünk, ami az egymással vívott harcról szól. Ezek a legtöbb esetben a fészek birtoklásáért zajlanak.

Korábban többször írtam már a fiatal, még nem költő gólyák támadásairól, melyeket általában csapatostól intéznek egy-egy fészek megszerzése végett. Például ebben a bejegyzésben: Fókuszban a lovak és az idegen gólyák támadásai

Ibrányban, a Dózsa György u. 2. szám előtti fészekbe felemelkedve szomorú kép fogadott bennünket. A három, anyányi fióka közül kettő elpusztult, s véresen, kitekeredett végtagokkal feküdt a fészekben. A harmadik szintén vérfoltokkal, s a fején sebekkel feküdt mellettük. Szívszorító látvány volt, s azonnal tudtuk, hogy itt idegen gólyák támadásai okozhatták a bajt. A fészek melletti ház lakóitól megtudtuk, hogy tegnap 4-5 idegen gólya támadta a fészket, s azóta is látták őket a környéken. A fészek gazdái idegesen repkedtek a közelben, s amikor a még élő fiatalt lehoztuk, le is szálltak a fészekre. A két elpusztult fiókát is lehoztuk és a ház kedves lakói elhantolták őket.

A fiókák, a tetemek állapota alapján, valamikor a tegnap esti órákban vagy ma reggel pusztulhattak el. Mivel a támadások tovább folytatódhatnak és a megmaradt fiókán is sérülések voltak, ezért azonnal hívtuk a hasonló esetekben már többször segítő Nyíregyházi Állatpark munkatársát, s elvittük, hogy megvizsgálják, s a gyógyulás idejére otthont adjanak neki.

Este már azt a jó hírt kaptam felőle, hogy nincs komolyabb baja, már meg is vacsorázott, s a fején látott sebek is főként csak a bőr felületi sérülései. Valószínűleg a csőrükkel üthették a támadók, de neki szerencséje volt, nem úgy, mint testvéreinek.

A későbbiekben mindenképpen beszámolok majd az így megmentett fióka sorsáról.”

Ez a szomorú látvány fogadott bennünket. ::: Ibrány Dózsa György u. 2. (az emlékmű közelében), 2012.06.21.

A sebesült fióka a lehozatal után. ::: Ibrány Dózsa György u. 2. (az emlékmű közelében), 2012.06.21.

Megérkeztünk az Állatparkba. ::: Nyíregyházi Állatpark, 2012.06.21.

Következzen a történet folytatása…

Mielőtt ténylegesen folytatnám Bors történetét, először a nevéről írok néhány mondatot.

Kicsi a bors, de erős. Azt hiszem a közmondás igaz erre a fiókára, de valójában úgy akadtam a nevére, hogy átböngésztem az interneten Ibrányról fellelhető történeti leírásokat, s a kevés megfelelőnek tűnő név közül, a település XIV. századi történeténél találkoztam a Bors névvel, ami jobban tetszett, mint a Sebesdek (a Tisza egyik gyors folyású mellékága, ami Ibrányon is átfolyt, s egyúttal a fióka sebeire is utalna) vagy a Patkó (Ibrány XIX. században élt református lelkésze, Patkó András után, s egyúttal a fióka szerencsés túlélésére is utalva). Szóval így neveztem el a fiókát Borsnak. :-)

A történet ott folytatódott, hogy Bors bekerült a Nyíregyházi Állatparkba, ahol állatorvosi vizsgálaton esett át, s kiderült, hogy csak felületi sérüléseket szenvedett, főként a fején voltak a sebei. (Valóban szerencsés volt, hiszen testvérei nem élték túl a támadásokat.) Szalay Rita (zoológiai asszisztens) volt a „pótmamája”, s az Állatpark karantén részlegén helyezték el, egy 4-5 négyzetméteres volierben, amiben egy szalmával bélelt gallyfészke is volt. Rita és az Állatpark minden arra járó munkatársa megszerette a gyorsan lábadozó gólyát, s mohón nyelte a napos csibéket és a patkányokat, így szépen növekedett is. A nagy melegben palackból spriccelve rendszeresen kapott frissítő zuhanyt is, amit hasonlóan kapnak a fészkükben felcseperedő gólyafiókák is szüleik csőréből. 

Bors az új fészkében ücsörög. ::: 2012.06.29.

Tekintet a volier rácsán át. ::: 2012.06.29.

Bors és a „pótmamája” ::: 2012.06.29.

Úgy terveztük, hogy két hét elteltével továbbvisszük őt Górés-tanyára. Persze csak akkor, ha minden rendben lesz vele. Rendben is volt, leszámítva azt az apró momentumot, hogy éppen a nagy út előtti este megcsíphette valami a nyakát (méh vagy darázs), ami így egy duzzanattal lett vastagabb. De ez bárhol és bármikor előfordulhatott volna, így a csütörtök reggeli utolsó állatorvosi vizsgálat után elindultunk vele Kócsújfalu irányába. A közel két órás és 115 kilométeres utat jól viselte, időnként beszélgetett, ahogy tette ezt gyakran a fészkében ülve is.

Indulás előtt ::: 2012.07.05.

Útközben ::: 2012.07.05.

Megérkezés Górésra, Görögh Zolival ::: 2012.07.05.

Délelőtt 10 körül megérkeztünk a Kócsújfalutól északkeletre fekvő Górés-tanyára, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságának madárrepatriáló telepére. Kiss Róbert fogadott bennünket, ahogy 2008-ban is, amikor Csucsort* vittük Górésra.

*Csucsor a 2008. évi Halász gyerekek egyike, s híressé vált történetéről ebben a bejegyzésben olvashatsz, ha még nem ismernéd: Csucsor gólyatáborba ment (2008.08.03.) >>

Az udvarban két hasonló korú gólyafióka ücsörgött egy kosárfészekben, őket Borsod-Abaúj-Zemplénből megyéből hozták még kisebb korukban (szüleik valószínűleg kidobták őket a fészekből). Így aztán valódi fészeknek tekintik, s csak etetés és itatás idején veszi ki őket Robi, maguktól nem hagyják el a biztonságot adó kosarukat. Bors is kapott egy hasonló fészket, de néhány perc ücsörgés és a frissítő zuhany után kipattant belőle, s talán életében először hatalmas szárnypróbálgatásba kezdett, nem kis meglepetést okozva ezzel a Borsodiaknak. Az egyik új barát kicsit nagyobb, mint a mi gólyánk, s ő eleinte bizalmatlanabbul fogadta, a kisebbik viszont azonnal ismerkedésbe kezdett Borsunk közeledésére. Talán hármuk közül az ibrányi fiatal lesz a főkolompos, hiszen a másik kettő még fészeklakó, s így egy ideig előnyben lesz a kinti világban. De az biztos, hogy hamarosan együtt betyárkodnak majd Robiék udvarán.

Frissítő zuhany az új barátoknak ::: 2012.07.05.

Bors is élvezte a frissítő vízpermetet. ::: 2012.07.05.

Szárnypróba, ami meglepte a Borsodi barátokat. ::: 2012.07.05.

Ismerkedés ::: 2012.07.05.

Néhány méterre a gólyáktól tucatnyi fiatal vörös vércse ücsörgött. ::: 2012.07.05.

Bors tehát jó helyre került, s két barátjával erősödhet, készülhet a nagy útra, s augusztusban a magyar pusztáról indulhat el a vad gólyákkal együtt Afrikába. Ha lesz rá lehetőségem, akkor néhány hét múlva újra beszámolok róla, hogyan folytatódik az ibrányi származású, de immáron górési lakosnak tekinthető fiatal gólya története.

Ezúton is köszönöm a Nyíregyházi Állatpark és a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársainak nélkülözhetetlen munkáját, amit a sérült madarak ápolása és a természetbe történő visszajuttatása terén végeznek!

További fotók Borsról és utazásáról >>

A tanya előtti fán is 3 fiókát nevelnek gólyaszüleik. ::: 2012.07.05.