*1979 óta minden évben megválasztjuk az „Év madarát”. A két védett madár életmódja szorosan összefonódott, a kék vércsék a vetési varjak fészkelő telepein költik ki utódaikat. A kék vércsét kevesen ismerik, a vetési varjakról azonban számos legenda él a köztudatban.
További információk az év madarairól. >>
Esténként fél öt után (januárban még korán sötétedett) láthattuk, ahogy a varjak megérkeztek az erdő fáira, ahol az éjszakákat töltötték, s reggel onnan indultak a szélrózsa minden irányába táplálék után.
A kamera képén csak néhány száz madár volt látható, de az erdőben tízezres csapatokban éjszakáztak ezek a madarak.
Hóesés a "varjúkamera" első napján, január 15-én.
A varjak reggeli kihúzása, január 16-án.
Esti körözés az erdő felett.
A varjak és a felhők "vonulása".
A varjak esti beülése az erdő fáira, január 21-én.
A fák is meghajlanak a rengeteg varjú alatt, január 26-án.
A kevés fény miatt, mint az égen húzott fekete kondenzcsíkok láthatóak a beszálló madarak.
A varjak reggeli kihúzása, január 16-án.
Esti körözés az erdő felett.
A varjak és a felhők "vonulása".
A varjak esti beülése az erdő fáira, január 21-én.
A fák is meghajlanak a rengeteg varjú alatt, január 26-án.
A kevés fény miatt, mint az égen húzott fekete kondenzcsíkok láthatóak a beszálló madarak.
Téli varjú - nyári varjú
Sokan nem tudják, hogy a késő őszi - téli hónapokban nálunk látható vetési varjak nagy része telelni érkezik hozzánk a tőlünk északkeletre fekvő, kiterjedt orosz és ukrán síkságokról. Számukat az adott évi téli időjárás határozza meg. Az enyhébb teleket költőterületükön is át tudják vészelni, azonban a náluk fellépő zord időjárás esetén a mi éghajlatunk kedvezőbb életfeltételeket kínál számukra, így átmenetileg megsokszorozódik varjaink száma.
A hazai vetési varjú költőállomány ezzel ellentétben, egész évben állandó; a kutatási adatok szerint télen sem hagyják el a Kárpát-medence területét. A madarak téli táplálékforrása lehet a hóval kevésbé fedett mezőgazdasági táblákon (pl. lucernásokban) ilyenkor is nagy sűrűségben előforduló mezei pocok. Parkokban, ligetekben gyűjtik a tápanyagokban dús diót, törökmogyorót, amit erős, vésőszerű csőrükkel könnyen feltörnek. Ugyanakkor a városszéli, fedetlen szeméttelepek szerves hulladékai és az odaszokott kis rágcsálók (egerek, patkányok) is vonzerőt jelentenek számukra.
Mennyi is a varjú valójában?
A hazai vetésivarjú-állomány tehát nem egyenlő a téli nagy varjú csapatokkal. Ez akkor válik majd nyilvánvalóvá, ha az enyhe idő beköszöntével vendégeink haza repülnek.
Minderről további információk itt olvashatók. >>
Március 10-én visszahelyeztük a kamerát a templomtoronyra, s a következő naptól újra látható a fészek. Sajnos egyenlőre még túl gyorsan töltődnek a képek, ezért a legtöbb látogatónak biztosan akadozik a képfrissítés, de hamarosan megoldjuk ezt a problémát.
A gólyáink ugyan még nem érkeztek meg, de március 14-én délután volt egy érdekes vendégünk. Egy tojó karvaly választotta pihenőhelyül a gólyafészket.
5 megjegyzés:
Nagyon érdekes a cikk, Karcsi!Köszönet érte! Figyeltük ám végig a varjúkamerát! Igen jók az animációk is! Így utólag is jó visszanézni ezeket a madarakat! Amúgy nekem még a kedvenceim is a varjak /is/ gyerekkorom óta.
Kedves Cila!
Köszönöm, s örülök, ha tetszett! :-)
Én is kedvelem a vetési varjakat.
Üdv,
Karcsi
Köszi Karcsi!
Beállok a sorba, nekem is gyerekkoromban sikerült őket megszeretni. :-)
Talán, hogy most róluk is szóltál, mások is más szemmel nézik őket.
Szia Judit!
Remélem, hogy eljut másokhoz is a bejegyzés üzenete! ;-)
Köszi Karcsi, nagyon tetszik az írásod, én is szeretem őket. Remélem sokan elolvassák a bejegyzésedet. Nagyon jók a képek is. :-)
Megjegyzés küldése